Merengés őszi esten
(1986 őszi gondolatok)
Rezzenetlen szemű koldús
Kenyerét nem utcán kapja
Az asztalán kevés a hús
Hónap vége nem a napja
Hosszú a tél hűvös az éj
Arcán a ránc végtelen mély
Aki tanul aki számol
Aki tanít aki kérdez
Sápadt képe vadonából
Tudja minden milyen férges
Hosszú a tél hűvös az éj
Kellene most egy kis erély
Ki esztergál ki lapátol
És álmai szertefolynak
Bármit is vár az újabb mától
Fogja lett a sivár ólnak
Hosszú a tél hűvös az éj
Némaság a legfőbb veszély
Ecset mozdul készül a kép
Fehér papírt szánt a kék toll
Csak festményen ujjong a nép
S fekete lesz minden akkor
Hosszú a tél hűvös az éj
Talán nem kell most engedély
Marják egymást a porszemek
Seprű elég nem kell a kard
S a szónoklat megint remek
Tapsra lendít végén sok kart
Hosszú a tél hűvös az éj
Semmi lényeg csak csupa héj
Házasság az albérlettel
Másodállás vagy italbolt
Bírja torok szóval tettel
Egészség és együttlét volt
Hosszú a tél hűvös az éj
Megmaradni ez itt a kéj
Ravasz póráz de jó szoros
Tart féken sok engedetlent
A szabálykönyv sosem poros
Kicsit lapoz s csitul a lent
Hosszú a tél hűvös az éj
Ismét csorbább kenyér karéj
Idő halad ország marad
Történelem megtanított
Nem kell nekünk még egy Arad
Lenne itt az ami volt ott
Hosszú a tél hűvös az éj
A magasban fenn azért félj
Semmi más csak bizalom
Jól figyeljünk nézzünk körbe
Törjünk át a vastag falon
Zord nézéstől lesz az görbe
Hosszú a tél hideg az éj
Fújd el örök tűz szenvedély
(1986 október 22.)
Kapcsolódó bejegyzések:
Idő / Verseny vers 4.
Típus
Első takarékosságom
Dal