Krancz Béla
Miért nem lettem őstermelő
Túlléptem az ötödik X-en
a nyugdíj felé közeledem.
Arra gondoltam tehát
lassítanám a munkát.
Bele vágnék valamibe
egy másba, kényelmesebbe.
Most, hogy itt vagyok
a családtól távol
nem messze a határtól.
Bele kóstolnék valami újba
nos, kezdődjék a kalandtúra.
A hagyomány azt mondja
aki szelet vet, vihart arat.
A nagy ötletet ez adta
és indított el arra
hogy bele vágjak a kalandba
paraszt leszek nemsokára!
Szántok, vetek és aratok
pedig városi gyerek vagyok.
Így aztán neki veselkedtem
egy kegytárgy boltot felkerestem.
Ott a hölgynek felsoroltam
magamban mit is gondoltam.
Kikértem a véleményét
milyen keresztet is vethetnék?
És miután elvetettem
szentelt vízzel kell, öntözzem?
Van itt még egy bökkenő
mi lesz az oltárral, ha kinő?
Van keresztből is több féle
Kopt, András és ortodox
vagy a rossz emlékű horog?
A legjobb melyik volna
hogy a legtöbb hasznot hozza?
Ám a nő felháborodott
minden szót belém fojtott.
Miért űzök csúfot belőle?
Menjek inkább a temetőbe.
Ezzel alaposan leforrázott
majd az üzletből kidobott.
Pedig én, alapjában lusta vagyok
csak parancsra, vagy akkor futok
ha a tatár, vagy kutya kerget
esetleg a „természet” sietett.
Csúfot sosem űzök
koszt is, csupán seprűzök.
Miért futtatnám szerencsétlent?
Ha elbánt vele a természet.
Álmokat is addig kergetek
míg a végén felébredek.
Így maradok a kaptafánál
esetemben a targoncánál…
Győr, 2016
Kapcsolódó bejegyzések:
Bukta