Tesómnak
Testvér akiről kellene,
a legszebb verseket írni.
Testvér akivel töltöttem,
a gyermekkorom éveit.
Gondtalan életünknek tán,
a leggyönyörűbb napjait.
Megszületett a testvérem.
Arra én már nem emlékszem.
Csak arra, hogy hétévesen,
vittem húgom kétévesen,
falunk egy szem cukijába,
szőke Ili néni várta.
Kaptam érte ingyen fagyit,
Ő meg imádta a hugit.
Szőke hajú és kékszemű,
igazán mondom, gyönyörű.
Szépen lassan növögettünk
kissé rosszabbak is lettünk.
Ablaktörés egy tejfölért,
ki megy a boltba, Ő ,vagy Én.
Nem volt saláta ebédre,
játék került előtérbe.
Sosem volt elég belőle,
úgy hívtak be minket este.
Szegényen de nyugalomban,
éltük szerény életünket.
WC kint az udvar végén,
zuhany helyett egy lavórban,
mosakodtunk meg tisztára.
Ébredtünk hideg szobákba.
Családoknál összetartás,
közös szüret, közös munkák.
Télen a nagy tollfosztások,
vártuk, mint a messiások.
Csodálkozva hallgattuk meg,
amit szüleink meséltek.
Elért minket a tini kor.
Titkon jártunk a városba,
zenés és táncos bulikba.
Két forintért zsíros kenyér,
paprikával jól megszórva.
Néha jutott egy colára.
Ez volt a mi ifjúságunk,
szegények, ám de boldogok.
Attól sem félt soha senki,
mit hoz majd a holnapunk.
Éreztük, hogy egyre jobb lett,
egy kicsivel mindig több lett.
Meg van minden ma ami kell,
Ami fontos az meg nincsen.
Keressük, de mindhiába,
mert kihalt már a szeretet.
Ez az egyetlen mit pénzért ,
nem vehetünk meg sohasem!
Kapcsolódó bejegyzések:
Tollpihe
Karácsonyi gondolatok
Zivatar
Kép a falon