Csillag , ami nem ragyog
Késő nyári éjen,
sötétkék mezőben
Ha felnézek az égre,
látom számos csillag kényesen bár, de ott ragyog.
Szóval, ha égre nézek nyári éjen,
sötétkék mezőben ,jól látom:
számos csillag, s csillagokkal körbevéve,
kizárólag az én csillagom, kis csillagom, egyetlenem ,
fényesen már,soha többé,jól tudhatom:
kis csillagom soha többé nem ragyog.
Késő nyári éjen
fényes csillag mezőben
Hold úrfi az égen ,délcegen ül,
s a központban ott ragyog,
tehát Holdúrfi ölében ,
lehajtott fejjel megbújva bár, s ott ül
rejtezik az én csillagom,
mely az égen fakó fénnyel szomorúan ott ragyog.
"Hallgass ide csillagom!"-mondja a hold-
"Hol a fényed? "-kérdi-"Mi az , ami után a te szíved úgy sajog?
Mondd el nékem: miért van az hogy halandó éji vándor, ha éjjel sétál,
vak sötétben útját járva, mélabúsan, ha égre néz, ezernyi csillagot lát,
mely sötét égen pislákol csak, s fényesen már soha többé az ő számára nem ragyog?"
Ezért van, hogy ha éji vándor
késő nyári éjen feltekint az égre,
nem lát számos csillagot,
s hosszantartó útja során égre nézve,
ha nem lát semmit, akkor
csupán szomorúan fanyalog.
Késő nyári éji vándorlásom során , mikor magányosan utam rovom,
az égre nézve nem látok mást, csupán alig néhány pislákoló csillagot,
hisz jól tudom: elveszett már, végleg oda egyetlenem,
én édesem, én csillagom.
Sajnos én csillagom, egyetlenem, nyári éjben ,s igaz fényben ,
jól tudom, már soha többé nem ragyog!...
Kapcsolódó bejegyzések:
Tollpihe
Karácsonyi gondolatok
Zivatar
Kép a falon