Emlékképek
Emlékképek peregnek le hirtelen fejemben.,
mikor behunyom szemem, s önfeledten
keresgélek az engem ért élményekben.
Kellemes és kellemetlen emlékek ezek,
melyeket láncra fűzve lassan összszedegetek,
s melyek egyenként kerek egészeket jelentenek,
s egymás után pörögnek emlékezetemben.
Mint ahogy a homok a homokórában gyorsan lepereg ,
úgy kergetik fejemben egymást az engem ért élmények...
Szép és rút, ezek ellentétek,
tézis , s antitézis
adnak kerek egészet.
Tehát szintézis,
mely adja fejlődésed,
mert csak akkor fejlődsz,
ha van kellemetlen élményed.
Ha az élet nem bánik veled mostohán,
s nincs ember aki beszéljen veled gorombán vagy mogorván,
és csak szép emlékek élnek emlékezetedben,
s csupa kellemes érzés lakik szívedben,
akkor fejlődést a sorstól nem remélhesz,
mivel nem bánt veled soha mostohán az élet.
Mert az Ember tragédiájában a fejlődés is e képletből ered:
tézis és antitézis eredménye csak szintézis lehet.
S ha figyelembe veszed irodalmi ismereteidet,
s az élettapasztalatot, melyet itt ismertetek,
akkor küzdelmek közepette igyekszel élni , s létedet
e körülmények figyelembe vételével tengeted.
Ezt teszed míg világ a világ,
míg a nap az égen délcegen jár,
s ha félrerakod az összes kelemetlen élethelyzetedet,
még mindig megmarad minden kellemes álmod neked.
Hogyha este álomra hajtod fejed,
s behunyod két szép szemed,
akkor csak szép álom születhessen reggelre , ha felébredsz,
s másnap reggel az elmúlt éjre szívesen visszaemlékezhess!
Kapcsolódó bejegyzések:
Egyedül nem vagyok.
Tollpihe
Karácsonyi gondolatok
Zivatar