Az utca éj közepén
Pillog a pici fény
Kókadt lámpa hajlott ormán
Az utca üres majdnem minden lény
Otthon alszik néhány kutya csaholva fél
Öreg óra kondul jelzi itt az éjfél
Kurjantás hallatszik
A vén feketült kihalt légben
Részeg tántorog és mint a vak szik
Termi gondolatát tán csak azért él
Hogy borosan várja mikor jő az éjfél
Andalgó ifjú pár
Tűnik fel az alvó utcán
Egymásra néznek egyik csókot vár
S kapja is hamarost majd borzongva szél kél
Pille könnyű havat hord kacagó éjfél
Elfáradt a munkás
Ki képünkbe most belép
Dolgát letette folytassa csak más
Szemei mint ólmok tán még enni sem kér
Ha végre hazaér legyőzte az éjfél
Perc pereg halk léptek
Szürke köpeny vén szemüveg
Nagy csomagjával kis tolvaj lép meg
Alakját elnyeli gyorsan a fehér tél
Nyomában takarít szél s fedi az éjfél
A sarkon festett nő
Kabátján hó szeme hideg
Rohadt éjszaka mormog nincs menő
Pedig programomba néhány manus még fér
Órájára pillant nahát elmúlt éjfél
Új léptek kopognak
Rendőr sétál unalommal
A rabló messze az utca sark vak
Biztosunknak nem kell időzni veszélynél
Távolodik s lassan beszívja az éjfél
Pillog az álmos fény
Fáradt lámpa havas ormán
Kietlen utca lassan minden lény
Otthon alszik házak között zenél a szél
AZ óra üt újra jelzi elmúlt éjfél
(1982)
Kapcsolódó bejegyzések:
Előérzet
Az örök remény
Felelet
Tünődés