Múlandó karrier

Valahol a Köznap egyik rejtekében

Kellemesen lusta percek menedéke

A jóllakottság ül néhány derűs képen

Mert ki ide elér céljait felejti

Gondolván már mindent a sorstól megkapott

Csupán bólogatván ős valóját rejti

Mindenki - hiszen itt bálvány és legfőbb ék

A térség közepén hívó Húsosfazék

                        *

Tüzes a tekintet kemények a léptek

Bár még álmodozók a csillogó szemek

S ha szólítják bólint igen mindent értek

Rohanó gondolatok iskolapadosak

Szava szerint szerény céljai vannak most

De hangja színéből érződik álarc csak

Gyakran botladozik minden kezdet nehéz

Ám mutat számára utat segítő kéz

Mindent kitapasztal azután lassacskán

Arca mázasabb lesz gyakrabban bólogat

Csupán úgy  mond nemet ha nem néz ki csacskán

Főnökei előtt kisimul modora

Összeköttetést nem telefonon keres

S gyűlik neki amint éltesedik kora

Örömmel mond igent egy pártnak s csak dísznek

Mert tudja ezek az utak messze visznek

Emberünk eltöpreng - házasodni kéne

Azonban szegény lány kizárva teljesen

Vagyonos vállalkozó család - mindegy vén-e

Vagy fiatal szép-e vagy pokoli rusnya

Ha elég rámenős terve sikert arat

Ha nem úgy tovább vár s e dolgot nem únja

Mikor a két gyűrű végre sorra kerül

Hűvös arca néhány percre fényre derül

Néhány hónap multán indul karrierje

Kezdetben komótosan félősen lépkedve

Meg-megfontolgatván vajon mikor merje

Megtenni az újabb fokot a rang létrán

Fölfele - bár nyomják mégis araszolgat

S közben a jövőjét tervezgeti hétszám

Kinevezéséről alig hiszi a hírt

Fontos felelős poszt ad neki friss gyógyírt

Terebélyesedik feszül a pocakja

Mellette egyszerre a randja növöget

Kitüntetéseit még van hova rakja

Bár csillog-villog a rengeteg érdemjel

Céltudatos lesz és néha már komótos

Ekkorra van oka félni egy-egy éjjel

Idegeit rágják gonosz kicsi törpék

Álmában zuhanva éri gyakran a vég

Neki hízelegnek ám mögötte fúrják

Ó a főnök teszi csupán a nagyot de

Szaktudása  zúgnak bárhol mint fúriák

A tégla meglazul az alap megremeg

Hősünk kpaszkodna de csak hadonászik

Ma bukik vagy holnap teljesen egyremegy

Most kap szivéhez vagy két-három év múltán

Tán ki csodálkozna száraz levél hulltán

                    *

Valahol a Köznap egyik rejtekében

Szorongóan lusta percek menedéke

Jóllakottság tesped néhány bambult képen

Mert ki ide elér eszményét felejti

Gondolván már mindent a sorstól megszerzett

Csupán bólogatván volt-valóját rejti

Nem érzi valamit végleg elvesztett rég

Melyet nem pótolhat semmi Húsosfazék!

          (1982)