Múlandó karrier
Valahol a Köznap egyik rejtekében
Kellemesen lusta percek menedéke
A jóllakottság ül néhány derűs képen
Mert ki ide elér céljait felejti
Gondolván már mindent a sorstól megkapott
Csupán bólogatván ős valóját rejti
Mindenki - hiszen itt bálvány és legfőbb ék
A térség közepén hívó Húsosfazék
*
Tüzes a tekintet kemények a léptek
Bár még álmodozók a csillogó szemek
S ha szólítják bólint igen mindent értek
Rohanó gondolatok iskolapadosak
Szava szerint szerény céljai vannak most
De hangja színéből érződik álarc csak
Gyakran botladozik minden kezdet nehéz
Ám mutat számára utat segítő kéz
Mindent kitapasztal azután lassacskán
Arca mázasabb lesz gyakrabban bólogat
Csupán úgy mond nemet ha nem néz ki csacskán
Főnökei előtt kisimul modora
Összeköttetést nem telefonon keres
S gyűlik neki amint éltesedik kora
Örömmel mond igent egy pártnak s csak dísznek
Mert tudja ezek az utak messze visznek
Emberünk eltöpreng - házasodni kéne
Azonban szegény lány kizárva teljesen
Vagyonos vállalkozó család - mindegy vén-e
Vagy fiatal szép-e vagy pokoli rusnya
Ha elég rámenős terve sikert arat
Ha nem úgy tovább vár s e dolgot nem únja
Mikor a két gyűrű végre sorra kerül
Hűvös arca néhány percre fényre derül
Néhány hónap multán indul karrierje
Kezdetben komótosan félősen lépkedve
Meg-megfontolgatván vajon mikor merje
Megtenni az újabb fokot a rang létrán
Fölfele - bár nyomják mégis araszolgat
S közben a jövőjét tervezgeti hétszám
Kinevezéséről alig hiszi a hírt
Fontos felelős poszt ad neki friss gyógyírt
Terebélyesedik feszül a pocakja
Mellette egyszerre a randja növöget
Kitüntetéseit még van hova rakja
Bár csillog-villog a rengeteg érdemjel
Céltudatos lesz és néha már komótos
Ekkorra van oka félni egy-egy éjjel
Idegeit rágják gonosz kicsi törpék
Álmában zuhanva éri gyakran a vég
Neki hízelegnek ám mögötte fúrják
Ó a főnök teszi csupán a nagyot de
Szaktudása zúgnak bárhol mint fúriák
A tégla meglazul az alap megremeg
Hősünk kpaszkodna de csak hadonászik
Ma bukik vagy holnap teljesen egyremegy
Most kap szivéhez vagy két-három év múltán
Tán ki csodálkozna száraz levél hulltán
*
Valahol a Köznap egyik rejtekében
Szorongóan lusta percek menedéke
Jóllakottság tesped néhány bambult képen
Mert ki ide elér eszményét felejti
Gondolván már mindent a sorstól megszerzett
Csupán bólogatván volt-valóját rejti
Nem érzi valamit végleg elvesztett rég
Melyet nem pótolhat semmi Húsosfazék!
Utolsó hozzászólás