Szeretnék szeretni s szeretve lenni
Csak egyszerűen veled lenni
Fogni kezed érinteni bőröd
Lenni a mindennapi hősöd
Gondolni rád és tudni,hogy te is ezt teszed
Boldog lenne az élet így veled
Ébredni eggyütt a kakas szóra
Nevetni mindenen ez lenne igazán jó móka
Jönni, menni csak eggyütt lenni
Bár csak tudnám mit kell ezért tenni
Várni vagy lépni
Merjek jobban körül nézni
Mindig vissza vissza térek
A gondolatok rádnézve szépek
Tudom te sem túdsz igazán engedni
Kiváncsi vagy milyen megint szeretni
Nem látsz, nem szólsz, csak sugalsz
Hogy érezzem a szívembe marsz
Nem erősen, csak kicsit,gyengén
Ne sérüljön meg az elmém
Várok még bírom,még nem találok senkit
Várom ki szívemet betőlti fentig
Hogy lesz e olyan mint te,nem tudhatom
Azt sem,hogy ezt én akarom
Hisz megtaláltalak,itt vagy,vagy talán mégse
Ki az ki lehet ki helyedbe lépne
Nem játszom én a ma született bárányt
Vagy egy félre siklott vágányt
Rád gondolok most is mert,hisz ezt most írom
Nem lehet véletlen,ne aggódj, kibírom
Szerettem volna,hogy tudd,hiányzol
Ha,nem is fogom kezed,nem vagyok távol.

Mire várunk?!
Várunk mi ketten, de vajon mire?
Hová tartunk? Merre?
Szíved nem boldog ,meg mondhatja bárki,
arcodon lehet mindezt látni.
Elárulja arcod mi történt a múltba,
Valami most a lelkedet húzza
Elfásulsz,ha nem vagy boldog Meg tőrnek ,szomoritanak a gondok.
Nincs ki öleljen, cirógassa lelked
Pedig ráférne mert szenved!
A szegény ki boldog mert szeret
Vajon cserélnél e vele,ha lehet
A rohanó világba mikor voltál boldog
Emlékszel rá vagy csak homályos foltok
Az ész diktál de néha pihenj le
Figyelj és halgass a szívedre...

Feledhetetlen érzés volt, mikor először láttalak,
Te nem is tudhatod, Milyen rég vártalak.
Azóta is kínoz egy iszonyú érzés, félek,
Mert nélküled, tudom, magányos a lélek.

Szemedben szelídség, arcodon közöny,
Visszagondolni mégsem fáj; sőt, öröm!
Itt bent még ég a láng, mit gyújtottál.
Ily teherrel mondd, miért sújtottál?!

Szabadulni tudom, soha nem fogok,
Mit a szív kiált, elfojtja a torok.
ÉS mondd, bátorságot honnan meríthetek,
mikor ily tiszta érzések nyomják ifjú szívemet?

      A boldogság nyitja..

.. Neked adom szivem minden gondolatát

Cserébe add nekem a boldogság nyitját.

Ha úgy gondolod a csere nem igazságos

Fejedre akasztom a manyasszonyi fátyólt

.

Óltár elé viszlek te leszel a boldogságom,

Te leszel a legszebb az egész világon.Az

Életemet adom neked a gyönyörűségedért,

Boldoggá teszlek amilyen nem vóltál soha még.

Gyarapodni fogunk, boldogságunk jutalmául

Sok kicsi csemete fogja zavarni az álmunk.

Mérges vagyok mert távol vagy,

De felvidulok hogy este láthatlak.

Szívem ver az örömtől,

Mert szeretetet kapok ilyen barátnőtől!

Hiányzol nagyon a napjaimból,

Nem akarok többet csak hogy csókolj.

Csókolj végig a testemen,

Csak seb ne essen a szívemen.

Ha seb nem alakul ki,

Boldog leszel míg az utolsót nem üti.

Elkápráztatlak minden jóval,

Végig kísérlek az életvizén a szerelem hajóval.

Kéjed fényével ragyogd be kék egem,
csókolj át a végtelen, sötét éjeken!
Olvadj fel bennem, miként az izzó láva,
égess porrá mindent, mi utadba állna!

Fonódj rám, mint inda, élő fát ölelve,
virágot hajts minden ébredő reggelre!
Legyél folyó, büszke, parton is túl áradj!
Törd-zúzd a falakat, moss el minden gátat!

Legyél erdő-rejtek, ölelj estelente!
Megbúvok öledben, némán, elmerengve.
Legyél búza mező, kukorica tábla,
étkem, szenvedésem, túrt rögökön járva!

Tűz pusztított a kertben.
Elégett minden: pázsit, fák, magok,
  a templomom a tornyocskáival,
színes képek az oltár felett,
melyen már sosem áldozok.
Tűz volt a kertemben.
Magasba csapott a láng, és
porba hulltak az álmok.
Szótlanul hallgattam ágak recsegését,
nem sírok, és nem kiabálok.
Tűzvész tarolt a kertben.
Enyészeté a bogarak, madarak, virágok.
Ködmadár fészke füstté vált,
szenes tollak hullanak amerre járok,
Szürke hamuban fekete gyémántok...

Érzed-e Kedves a nyárban a vágyat?

Zöld levelek közt fúj ma a szél.

Színes virágok! Látod a tájat?

Meghal-e mindez ha eljön a tél?

Nem hiszem el, hogy vége lehet már,

Itt ez örök, és el sosem ég!

Alszik csak csendben hó ha takarja,

Álmodik mélyen a szívünkben még...

Minden mit érted adnék leírhatatlan,

Minden, mit érted tennék felfoghatatlan.
Minden mit szerelmünk adhat, más nem adhat,

Minden együtt töltött perc olyan, mit más élő nem kaphat.

Minden érintésed tüzeli jéghideg testem,

Minden pillantásod egyre mélyebbre ássa szerelmem.

Csak kell egy hang, melyből komolyság árad,
Csak kell egy szó, mely bizonyosságot ad.
Csak kell egy perc, mi csakis a miénk,

Csak kell egy csók, mely maga a tökély.

Csak kell egy szív, mely igazán értem dobog,

Csak kell egy, sőt két láng, mely laknadatlan értünk lobog..

Veled akarok lenni.

Nem ma, nem holnap, örökre.

Szó ami elszáll,ha írsz majd megmarad?

Meg mar, ha nem érted,csak a gyáva fut.

de nem azért, mert kedvét leli benne,

lelke űzi, életéért szalad az ismeretlenbe.

Háttal állni a veszélynek?Megéri?Nemhiszem.

Emlékszem gyermek voltam még, mikor 

villámcsapásként hasított belém a felismerés,

minek rabja lettem, örökre..

Kérleltelek,nem egyszer,örökké.

Neked adnám mindenem, még egy lopott percért,

de nem lehet.Hangod lágy dallama játszott életem

húrjain, majd elhalkult a hang, s vele alakod távolbatűnő

foltként osont ki lelkem nyitvahagyott ajtaján.

Szretni éhes a szívem,

De vágysz valakit?

Madadba fogadni királynak.

Megátalt könnyet sírtam én,

Szent zsolozsmás éjen,

Rideg mának.

Szeplőtlen szép muzsikás,

Alkony jöjjön.

Igés arcú szép szerelmesem.

Csilláros fényű szobámban,

Üssön tivornyát,

Szerelmesem.

Nyurga, barna hajnalok,

Szívkirálynője.

Jöjj, csucsorítsd csókra szádat!

Hadd faljam fel, tested szűz szagát.

S hadd oldjam bomlottan,

Selyemsálad...

Sebők Árpád                 08/21/2013 

Áll az útszélén a lány,
Szíve nagyon fáradt már.
Párját várja szüntelen,
Talán egyszer meg jelen.
S lám, cifra hintó áll élé,
Benne ifjú nem szegény.
Ruhája is csupa dísz,
Arcán mosoly, csupa kín,
Szaladna is már a leány,
De a kéz int, netovább.
Eddig tartott szerelem,
El is múlt oly hirtelen.
Nem érti a kicsi lány,
Mit vétet miért, nincs tovább.
Nem rég este nála még,
Ölelt, csókolt-e legény.
Kis kunyhóban, lámpafény.
Benne boldogság, remény.
Aztán teltek a napok,
Nem jön senki, nem kopog.

" Egyszer eljössz Kedves, megfogod a kezem,

S én elmondom majd mit jelentesz nekem.

Mosolyogsz majd rám, és ahogy nézlek,

Őrültségnek tűnik majd, hogy elengedtelek.

Visszatalálsz hozzám elveszett madaram,

A fejed az ölembe hajtod lágyan.

Akkor majd ránk mosolyog az Isten,

S én visszanyerem újra elveszett hitem.

Áldom majd a reményt, és a türelmet,

S te hagyod végre, hogy szeresselek.

Többé már nem lesz kétség bennem:

Ezért a percért érdemes volt élnem.

Vágyak idején.. Üldöz a vágy, nyomodba kérve, a lelkem szavát,szívem rivallja. Utánna mentél, csókokat kértél, És kerget a vágy, vérem rikoltja. Álmok ős éjjén, lopom szívedbe, Szerelem lángját, az én nevemet. Áriás alkony csókolja arcod, Selymesen érve, hívjál engemet. Mikor szívedből, vágyak kikelnek, Röpíti álmod, valaki után. Akit szerettél, akit csókoltál, Mámoros este, ábránd zsivaján. Nekem vallott,a szíved ajtaja, Egy nyári este, szemed csillogott. A félhomályban, mint a miriád, És rám szállottál, mint jázminillatok. Nem szóltál semmit, tehát vallottál, Szíved mélyéből, a smaragd szemeddel. Ajkad forró volt, kezed hideg, S játszottál velem, azt éreztem. Sebők Árpád

Szeretlek Ha veled vagyok, a szívem feldobog, Ha távol vagy tőlem, csak rád gondolok. Ha elszakít minket, érzelem, fájdalom, Nem távozom tőled, szívemben veled vagyok. Ha nehéz is az élet, amit megosztunk együtt, Ammikor nap mint nap, problémákkal küzdünk. Amit az Isten, az élet, ránk szab, Így az élet kegyetlen korongján, siklunk tovább. Küzdjünk egymásért, mert ez mindent megér, Ha már megtaláltuk egymást, Szeressünk, és küzdjünk, tovább, Egymástól, soha el ne szakadjunk. Miénk a jövő, szeretet, család. Sebok Arpad

----

Szerelmem,virágom.                                                                                                                               Életem,világom!                                                                                                                                       Nem csak a tested,a lelked is kívánom.                                                                                             Nem minden nap lát az ember oly tájat,                                                                                               Mint a tested,s a te szájad.

Forog a föld, mint pörgetett kerék,

csak forog, megállíthatatlan,

s te benne vagy, magaddal s velem együtt

és ebből talán sosem lesz elég.

Add át magad, érezd, hogy repülsz,

feletted úsznak a repülők

az ég szép tiszta tengerén

s itt lenn nincs más csak te meg én.

Elszédítettél - már nem látok tisztán

csak homályt lát a szemem,

de fogd kérlek kezem

hogy ne féljek, hogy kiesek.

Vidámpark. Vidám arc.

A hangod a zene.

El kell most mondanom:

olyan jó fenn veled.

Egy kis boldogság, mivel,

Szívemnek Te vagy a minden,

Lelkemnek Te vagy a erő és hit,

Életemnek Te vagy a boldogság,

Hol vagy Te vidám srác!

Bárhol is vagy, megtalállak,

A lelkemnek egy mécsese vagy,

Világítasz bárhol jársz,

Az utad pedig fénylik, Te jóbarát!

Keress, keress Engem, Te fénylő bogár,

Melynek fénye mindig utat talál,

Szívembe szállj, és élj ott,

Mert Én élek ott!

Szívem tele érzelemmel,

Csurdig töltött félelemmel,

Találj hát meg,

Te kedves kis bogár!

Kalitka

Szemem mint gyöngy

éjszemedbe olvadt

szívem szívedben

ülő titkot örző kalitka

 ajkam bár alig szavakat

még füledbe suttogna

"szeretlek drága

ez mindig így marad"

 ha kimondanám titkom

mit tényleg érzek

kalitkádban drágakő

többé nem maradna

kalodába zártak

szerelemkalodába

szívemen öröklakat

szerelemfám kiszáradt.

Hol vagy Te édes Szerelem?

Mutasd magad és jer velem.

Szívemet neked kitárom,

kedves szavaidat várom.

Most ölelj magadhoz édes,

szerelmünk mindenre képes:

okozhat gyönyörűséget,

túl is élhet szörnyűséget.

A hű szívnek nincs akadály,

nem szenved és semmi sem fáj.

A szerelem vak, nem lát mást:

csupán kedvese mosolyát.

Jöhet vihar, vagy jégeső,

lesújthat rám a Teremtő,

nem számít, ha szeretni hagy

Téged, ki már az enyém vagy.

Szívem még megdobban most is, ha valahol látlak,

nem tudlak feledni, él bennem a szerelem.

Titokban nézem az utakat és visszavárlak,

tudom, hogy benned is tombol még az érzelem.

Bezárom szobámat ne lássa senki a könnyem,

nem kell, hogy mindenki azt mondja bolond vagyok.

Bánom, hogy eldobtam magamtól mindent oly könnyen,

most pedig zokogva párnám közt itt sorvadok.

Fájdalmas szerelem lelkemet szaggatja széjjel,

nem tudok enni sem aludni régóta már.

Magánytól szenvedve ülök az ágyamon éjjel:

és arra gondolok, szíved újra visszavár...

Ha kéred

Neked adom szemem ragyogását
Hogy jobban lásd a jövőnk.
Hozzá izmom feszülését
Hogy tenni legyen erőd
Ha kéred

Adom lábam fürgeségét
Szorgalmam-figyelmem
Terveim szépségét
És végtelen türelmem.
Ha kéred

Mert mind ez nélküled mit ér
Ha nincs közelséged
És nincs felém nyújtott kéz,
Ha béna a kezem mivel ölelnélek
Hát csak kérd


Nem maradt már semmim
Csak szívem remegése
Én azt is neked adnám
De akkor mivel szeretnélek
Azt ne kérd.

mikor teljesen ellazultan fekszel mellettem, én figyellek, kedvesem.

s látom a vágy benned életre kél, oly kihívón, szabadon, kecsesen,

lelkedben kitárulsz, s vidáman lebegsz a világ végtelen csillagtengere fölött,

erőt ölt benned a felhevült szenvedély, s lángra gyúl a többi érzelem között.

mikor teljesen ellazultan fekszel mellettem, én figyellek, kedvesem.

tengerek lüktető izgalma sziporkázik, csillog és kéklik a szemedben,

kigyúlnak szívedben a fények, leomlanak végre a gátak, s a gonosz félelmek,

szárnyukat kibontva, mint szálló madár, szabaddá válnak a tiszta és igaz érzelmek.

légy te a lelkemet átölelő napfény.

én, a lágyan fodrozódó kis patak, akin vakítóan csillansz,

s akit folyton átmelegít a remény,

hogy örökkön tündökölsz fölöttem és soha el nem illansz.

légy te a bérceket koptató szellő.

én, a hullám a tavon, kit gerjeszt és égbe emel,

miközben tudom, hogy a pillanat eljő,

mikor a sors mélybe ránt és a víztömeg végleg elnyel.

légy te az áttetsző, tiszta, hegyi forrás.

én, egy megfáradt vándor, ki hűs nedűre szomjazok,

s a tűző nap ellen keresvén oldást,

kiszáradt ajkamon keresztül oltalmat általad kapok.

Bár lassan felettem elszállnak az évek,

De szívemben fiatal maradok,

Bár lassan már csak remélek,

De szívemben fények ragyognak

Már lassan csak te érted élek,

De lelkemet kecsegtetik,

A szívemben kigyúlt fények,

A szerelem ábrándjai.

Bár lassan felettem elszállnak az évek,

De a szerelmes gondolatok,

Új életet kezdenek bennem,

És újra lángra lobbanok.

Üdítsd fel szerelmes szívemet,

Jöjj hozzám kedves,

Nyisd meg lángoló szívemet ,

És hozz új megihletést.

Mysty  Kata:

Az évek múltán

Évek múltán, 

mennyit tanultál!

Hibáidon okultál,

szekundát is kaptál;

aztán javítottál.

Megtanultál élni,

leckéit megélni,

kérdésre választ,

az esélyt keresni.

Nyitott mondatokat

Isten elé vinni,s

a zavarosban tiszta

kincsre lelni volt öröm.

Boldogság csöppent , telt

kebled : pillanatok kelyhe.

A havazás üzenete

Valami furcsa szürke fátyol,
melybe csipkét himzett az este
puhán könnyün rám borult,
mikor egy könnycsepp esenge,
mosolyodra vágyva, útra kelt,
és lassan gurulva porba hullt.
Ezernyi gondolat jutott eszembe.
Láttam milyen a vágy szemedbe.
A szél, hárfa hangú remegése,
sóhajodnak dallamát idézte.
A felhők is vigasztaltak,
pehellyé lettek, betakartak.
Volt amelyik arcomon csorgott,
felidézve távolról küldött csókod,
remegő vágyad kérlelő szavát,
forró ölelésed, bőrőd illatát.

Csodaszép május volt, egy májusi este,

kiskapunknál állva búcsúztunk én meg te,

a langyos lágy szellő csintalan táncával,

körbe táncolt minket illatos sáljával,

a pletykás csend anyó fülelve hallgatta,

néma beszédünket, hogy tovább súghassa,

távolról egy sápadt égő villanykörte,

szégyenében sűrűn pislog körbe-körbe,

öreg kandúr macskánk kapunk tetejéről

kiváncsian néz ránk, nem mozdul helyéről,

vén kutyánk a Tigris, nevét hazudtolón,

bámul ránk szelíden, oly megalázkodón,

szád a számhoz ahogy lassan közeledett,

hangos zaj bennünket rögtön szétrebbentett,

ugyanis jó anyám az ablakot megverte,

álmomat e zajjal rögtön elkergette.

       Titkos vallomás

Oly kevés mit néked adhatok

De szól a szív ha az ész dadog

Mi lehet mi tőled visszatart

Lefog léptet s ölelni kész kart

Mi lesz holnap s vajh mi lesz a vég

Némán nézlek üres lesz a lég

Egy gondolat feszültség vibrál

Való villan s elszakad a szál

Képed bennem furcsán imbolyog

Mint zenében kékes sikolyok

Csak suttogom olyan messze vagy

Hogy egy kicsi reményt nekem adj

Megszülettem épp forrt az élet

Majd ugyanez történt tevéled

Kettő között tizenkét év telt

S közben a Nap hányszor újra kelt

Mily' lemért lét melyben sodródunk

És kitérni mondd van-e módunk

Találkozó párhuzamosok

Végtelenbe új időt hozok

Mindent kérek és semmit adok

Gondolat'im szabadok s rabok

Megrázkódom mily' balga önzés

Idő rohan de béna a kéz

Te lettél most minden gondolat

Egész lényem csak téged fogad

Úgy keresem szemed sugarát

Hogy nézhessk egyre vissza rád

Mindezt soha tán meg nem tudod

Hiszen időm olyan gyorsan fogy

Mégis érzem így teljes a kép

S visszanézni egyszer lesz majd szép

(1987)

     Forma és tartalom

El-el nézlek

Rímen rágódok

Így nem végzek

Kövek egy szódon

Alszom nyugtalan

(1986)

  Gondolatsor

Életemet amely sötét sótlan sivár

Megkaphatod mivel mindig csak reád vár

Életemet amely sötét sivár sótlan

Vegyed el és tied lesz már azonnyomban

Életemet amely sivár sótlan sötét

Önmagamtól kell hogy a számodra megvédd

Sivár sötét sótlan és bolond életem

Szükségtelen úgy is ha nem szeretsz nekem

(1987)

        Pillanat

Lásd, hogy múlik az élet,

Nincsen soha más mint a most;

Gyere hát, hagy legyek véled,

Megteszünk végnélküli hosszt.

Egy valakinek akartam a -Mindene-lenni

S egy csillag leszek a végtelenben.

Csillag,mely éjjelente ablakodon bevílágít

Szebbé teszi álmodat...

Nappalra eltűnik,de fénye a szívedben tündöklik.

Este láthatod,ahogy feljő Hold.

Megtalálod ezernyi csillag közt is

Hisz a Mindened volt.

Nézem a szemed,úgy csillog,mint egy kristálygömb.

Tűz ég benne,a szerelem gyújtotta.

Barna színét a természet alkotta.

Körülötte a kék gyürüt az Égiek vonták.

Csoda egy tükör a szemed.

A meleg sugara átjárja a testet,lelket.

Meggyógyítja a betegeket s erőt ad a gyengéknek

Reményt az elveszetteknek.

Nézem a szemed

S lelkemben egy csoda rózsa virágzik.

Te adod a Fényt,amelytől a virág örökké él.

Ez a virág:a Lelkem virága

Melyet Te ültettél

Nem szárad ki soha,mert Teérted él.

A romlás virága

Emléked homálya még megkisért néha,

Soha nem értem, miért voltál ilyen léha.

Emlékszem még a mézédes szavaidra,

Melyet halálos méregként szívtam magamba.

Tündököltél, ragyogtál, mint  egy rozsaszál.

Közben engem , csak romlásba taszítottál.

Megmérgeztél csalfa, hazug beszéddel,

Egy szép napon szó nélkül mentél el.

Hát ragyogj , tündökölj, mint a rózsa

Téged romlás virága nem feledlek soha.

Jelen, múlt, jövő,
Csüggedt, néma vágyak,
Beszűkült tér, idő,
Szívdobbanás-árnyak.
Csenddimenzió.
Vackán alvó lélek.
Csók illúzió.
Sötét van.
Félek.
Kezeden pihenő árnyék.
Szívem most nem dobban.
Fáj még?
Lelkektől rezzenő
Ködfelhő-fátyol
Gond éjszaka száll
A csend betakar, ápol
Arcodon az álom
Hold az Éjnek bókol
Csók ül csillag ágon
Kérlek csókolj!
Csak nézz rám csöndben
Mályvaszínű ködben
Szeress, ölelj halkan.
Dalol a szél...
Szerelem, szerelem...
Valaki fél...
Súgd, kedvesem!
Szívemben születik végtelen,
Élj velem...
Tűnődünk az éveken...
Gyöngykagyló a vágy ma.
Benne izzó homok.
Kinccsé lenni álma,
Sosemvolt otthonok
Hite hívja, várja
Tele bizalommal,
Egy szép új világba.

Kezdetben vala a sötétség.

A semmi, nap nap után.

Köd-katlanon keresztül

Derengő kékség.

Hűlt szerelmek nyomán tátongó

Reménytelen mélység,

A jövő.

Aztán felhőfátyolon átragyogó fénysugár

A szó.

Az elveszített érzés.

Reszket bennem a lélek.

Még élek.

Roncsolt vénán át, csöpög a szer,

Gerincbe reccsenve hatol a tű

Klórszagú románc,

A szívem még ver.

És ennyi most elég.

Elég a gondolat,

Indulok.

De érted visszafordulok.

Emlék

Leszek egy emlék, amíg gondolsz rám,
Leszek egy emlék, a feledés útján.
Tarts meg vagy dobj el, ahogy akarod,
Én csak egy emlék vagyok, tűrök és hallgatok.

leszek egy emlék amig gondolsz rám leszek egy emlék a feledés utján tarts meg vagy dobj el ahogy akarod ,én csak egy emlék vagyok tűrök és hallgatok

Légy őszinte 

De bizalmas

SOHA

Mert a legtöbb

Csalódásnak 

Bizalom az oka.

Ne higgy annak 

Ki azt mondja

SZERET

Mert az igazi 

SZERELMET

ÉREZNI LEHET!!!

Egy lány és egy fiú ált a dombtetőn. 

A lány a fiúra nézett kérdőn...

Nem értette mit akar ezzel mondani.

Nem értette miért kellet mindent megváltoztatni.

Nem értette miért kellet ez a szót kimondani.

Hiszen olyan jól megvoltak

A legjobb barátok voltak.

De most minden megváltozott

A lány csak csodálkozott.

Hiszen ő is kiakarta mondani

De bátorságát nem sikerült összegyűjteni.

Végül halgatott és ezzel hibázott

Hiszen túl sok időd elhalasztott.

Melyet üresség helyett a fiúval tölthetett volna

Nem kellet volna vágyakoznia.

Vajon az én hibám lenne hogy így alakult
Amit érzek ebben a pár napban sem fakult
Lehet,hogy hibáztam mikor másnál aludtam
De a hibámból aszem egy életre tanultam
Semmi nem történt, szívem hű volt hozzád Attila
Szeretnék a szemedbe nézni és nem engedni soha
Szükségem van rád és arra hogy szeress
Nekem bőven elég hogy velem nevess
Tudom hogy hibáztam de hagyd meg a reményt
Hogy jó lesz minden és kapunk még egy esélyt
Elveszek nélküled ha nem vagy velem
Más már az életben nem maradt nekem
Hitem elvesztem nélküled az üresség vár
A hétvége miatt nagyon nagy a kár
Keresem az utam próbálok ébren lenni
De csak álmomba tudok bármit is tenni
Álmomban Veled vagyok boldog
Nem szűnik bennem ez a dolog
Megszerettelek igen nem tagadom
Az éltben csak ezt az egyet akarom
Remélem lesz még arra alkalom
Hogy megcsókoljalak és a szemedbe nézzek
Azt ugye vágod hogy nélküled ezer sebből vérzek
Egy szó mint száz csak várlak és várlak de nem jössz
Nagyon rossz ez az érzés és ezért külön kössz
Szeretlek és akarlak téged
Remélem a lényeget érted :)

By Barbee

A szerelem nem más. mint egy nagy hazugság

Van aki már az elején tudja

S akad aki soha be nem vallja

Egy ember az oldaladon azt gondolod boldogság

Jön magától és még szebb lesz minden

Mi eddig volt a múlté s a jelennek élsz

Mindent hátrahagyva, így nem félsz

Új életete ad de ne hidd, hogy ingyen

Az elején minden szép, nagy az öröm

Sok mosoly, gyengés érintés

A jövőről való tervezés

Aztán vége s más nem lesz csak közöny

Kín, rosszabb ez mindennél

Beleőrülsz a fájdalmaidba

Elmenekülsz az álmaidba

Jobban csábít a halál az életnél

Mi egykor léted értelmét jelentette

Varázs volt minden percben

Megszűnt s megtört a testben

Most az életedet is elvette

                                  Mit tegyek?

Rengeteg el nem sírt könnycsepp rejtezik még bennem!

Ólomsúllyal nehezedik rám bűneim terhe!

Ki az ki ítéletet mondhat bűneim felett?

Ki zárná börtönbe szívem,csak azért,mert szeret?

Talán időtlen fogságba száműzzem én,magam?

Csak szenvedjen,de szerelemnek ne legyen szava?

Szívemnek ezer ígéretet hiába tettem?

Hogy nem fogja bántani senki,hogy is hihettem?

Ereimben vér helyett bánat patak csörgedez!

Valami...

Valami, ami borzasztóan jó érzés
Valami, ami nem csak megértés
Valami, ami nagyon megtetszett
Valami, ami játszik a képzelettel
Valami, ami megtáncoltat nappal
Valami, ami huncutkodik az álmommal
Valami, ami a lelkemen suhan át
Valami, ami csillogó fénnyel jár
Valmai, ami erőssé vált
Valami, amitől szívem előtted nyitva állt
Valami, ami izzó szenvedély
Valami, ami testemben ég
Valami, ami fáklyaként lángol
Valami, ami mindenért kárpótol
Valami, ami láthatatlan híd
Valami, amiben nincs számomra kín
Valami, ami mosolyt csal arcomra
Valami, ami a napomat bearanyozza
Valami, ami a kedvem feldobja
Valami, ami zuhanó testem is elkapta
Valami, ami határtalan erő
Valami, ami nem sűrű,sötét erdő
Valami, ami leírhatatlan s megfogalmazhatatlan
Valami, ami kézzel megfoghatatlan
Valami, ami csodálatos
Valami, ami elvarázsol
Valami, ami új kezdet nekem
Valami, amit te tettél velem
Valami, ami előretör bennem
Valami, ami ott volt mélyen
Valami, ami nem lehetetlen
Valami, ami nem értelmetlen
Valami, ami romokból épít várat
Valami, amit megtaláltam nálad
Valami, ami most a mindenem
Valami, amit már te jelentesz nekem!

Elmentél

szeretkezel velem

az illatod itt van még

vissza-visszatérsz

de semmit nem jelentek

neked

ha elmész

az árnyékod itt lebeg

és velem maradsz

bár nem tudod:

velem

rádnézek és érzem

ahogy a szíved dobog

hozzádbújok és tudom

hogy hiába minden:

senki vagyok neked

 
Fuss tél, rohanj, küldelek!
Bár élvezem még veled a perceket,
de bejárja lelkemet,
mint illat a levegőt,
valami édesen furcsa,
új utáni vágy,
konok akaratossággal járja át.
Szeretlek! De menned kell.
Tudod?!
Hiányzik, hogy lássam a holnapot.
Szélhárfád hangját hallgatva,
szívesen táncolok veled..
De látod?
Mint egy szűzi álom,
egyre fehérebb leszek,
hóvakság gyötri arcomon a hajnalt,
sokáig nem élhetek veled.
Talán csapodár vagyok nagyon,
de akkor is,
kívánom a tavaszt, akarom,
és bocsánat, de téged felejteni.

Má

Gyári gépek monoton hangja
Zúg fejem érces kövén.
Lánctalpak törik a betont
Acél telek ködén.

Minden éjszaka sötét,
Minden gép fémhideg!
Istenem el jön e a nő
Aki emberré tehet?

Fagyott Nap hasít át,
A felhők bőrén.
Szürke idők láncra vernek,
Rideg szemeimben a remény lángja ég.
Fekete arcú bányák mélyén
Magam vagyok.
Nedves szikla ágyaimban
Az életről álmodok.

Minden éjszaka sötét,
Minden gép fémhideg!
Istenem el jön e a nő,
Aki emberré tehet?

Hegyek roskadozó gyomrában
Mások aranyát keresem.

Szavakat festek a számmal,
Ó, rád kenem álmaim
Nevedet írnám az égre,
Ha lennének szárnyaim,
Magas láz űz messze tőled,
S mégis te vagy a gyógyír,
Vallomásokat köhögök fel,
S várom, hogy csókjaiddal gyógyíts,
Lángfelhők borítják lelkem színét,
A tűzmadár rakott fészket a szívem mélyén,
Egyetlen tojás mit ott hagyott,
S a kikelt fióka vágyaimmal táplálkozott,

Forró fejjel, forró vérrel,
Kívánlak téged minden éjjel.
Álmaimban messze szállok,
Ágyaimban veled hálok.

Nem szeretlek!
Nem szeretem,
Ahogy jársz és ahogy kelsz
Ahogy bájosan felnevetsz
Nem szeretem arcod finom vonásait
Igéző csábos pillantásaid
Nem szeretem mikor hozzám szólsz
Vagy mosolyogsz
Nem szeretem mikor bolond vagy
És tűzről pattant
Nem szeretem mikor megérintesz
És ölelve köszöntesz
Nem szeretem mikor megtalál két szemed
Nem szeretem
Mert nem szeretsz!

Elindulok, ma senki se állíthat meg
Szerelmemért megyek, és magammal viszem.
Vészesen fogy az idő,
Város, ad ki nekem Őt,
Ne bújtasd tovább romos falaid között.
Messzi földről vágtattam vadul
A magyar Sodómába,
Nem volt lovam csak szívem hozott
Egyénem táltos paripája.
Tivornya esték nagy királya
Fölötte leng bíborfény koronája.
Szennyes gyomrod mélyén
Keresek egy igazgyöngyöt.
Ne húzd tovább az időt,
Város ad ki nekem Őt,
Ad ki nekem Őt.

Írtam egy dalt a halálnak,

de megölte az élet

Kenyerem, borom mennyit ér?

Szívemen elpattan egy ér,

S lassan elhagy a lélek

Árnydémonok kísértenek,

megfolyt az álnok magány

Minden vágyam, hogy lássalak,

Utoljára, de lássalak

Ugye gondolsz néha rám

Ágyba vetett haldokló ként,

beteg testem vár reád

Eljössz e hozzám az éjjel,

Telihold hímezte éjjel,

Vagy ne is számítsak rád?

Ha eljössz, mond, adsz e csókot

olyat, mint régen szoktál

Hosszan forrót és édeset

Oly hosszan tartó édeset

Végtelennek tűnő csodát

Szerelmem, ha adsz most olyat

adj, mely megperzseli szám

Elfelejtet velem mindent,

Nem jelent többet, mint mindent,

S megváltja összes hibám

Siess, kérlek, az idő nem

pihen, vesztem rám kiált,

Utoljára illeszd édes-

tüzed holtajkamra Édes

Hogy megöljed a halált

Valentin nap

Február közepe van,

a tél már levetette hófehér ruháját,

a fagy dermesztő szilaj seregei,

megtépázva elkezdték visszavonulásukat.

A nap éltető sugarai legyőzik a hideget,

a melengető fénytől fellélegzik a határ.

megújulva újra éled a világ,

s a réten ismét előbújik sok virág.

A hóvirág bontogatja szirmait,

 ibolyától kéklik a táj,

oly csodás a kép és a  hangulat,

hol még a százszorszép is bólogat.

Utat talál egy csodás életérzés,

mit elhoz az  ébredő tavasz,

rabul ejt, megbabonáz, mert itt a kikelet,

megdobban a szív és jő a szerelem.

 Verseny! (2010/2)

Az új verseny témája a

"Szerelem".

Ezen belül bármiről szólhat a költemény.

A megmérettetésre max. 20 soros, a példaverssel azonos stílusú művel lehet nevezni.

(A cím lehet szabadon választott.)

A versenyre személyenként egy művet lehet hozni ebbe a blogba, az eddigi szokásnak megfelelően. 

Határidő: 2010. Február 27. 20 óra 

Szeretném, ha minél többen megmutatnátok a bennetek rejlő tehetséget! Sok sikert kívánok!

(Rímképlet X, A, B*, B*, A)

Ezt a versformát Adynál találtam, ötvözi a:

fél rímet (X A X A)

az ölelkező rímet (A B B A)

és a tiszta rímet ( „B*” azonos szó)

Egy példa: Vincze László

    Nézz vissza!

Az esőben ülök, s látom az arcodat,

A hideg széltől most szememben könny fakad,

Bármit teszek, bármit csinálok,

Ha ez sokáig így marad, felemészt magányom,

Lassan nem marad semmi több, mint egy álom,

De akkor is csak rád, terád vágyom,

Gyötör a kín, s nem jön az álom,

Mert mindenhol csak az arcodat látom.

Elmentél tőlem, a szívem majd megszakadt,

A messzeség egyre jobban hívogat,

De nincs, az a távolság mitől elfeledlek,

Akkor is örökre csak téged szeretlek,

Reménykedve várom már azt a napot,

Mikor ajkadtól újra csókot kapok,

Ez nem más csak egy szép álom,

Mert az arcodat még mindig a messzeségbe látom.

 Szemembe égett képed,
 bőrömre érintésed,
 lelkembe költözött a lelked,
 érzem és Te velem érzed.
 
 Könnyed folyik arcomon,
 szavad szól számon,
 félem gyötrő félelmed,
 érzem és Te velem érzed.
 
 Veled riadok álmodból,
 ha menekülsz fájdalmadból,
 bennem éled életed,
 érzem és Te velem érzed.
 
 Érted élek s érzem -
 életed már az életem,

és

 életem már a Te életed,

fájó lelkedben érzed.

Pezsgő sehol,
egy üveg
fél-száraz bor
mellettem
és csak nézem
a sötétséget,
hallgatom
a csendet.
Hiányzol
ma is,
ott távol
talán rám
gondolsz
s ha álmodsz
velem leszel
s mint én is
vétkezel

                              ..velem.

 Ha süvít a téli szél

kabátod összerántod,

kezed zsebre vágod,

nem kell fáznod,

semmi baj.

De

lelkeddel

mond

mit teszel?

Hajolj közel,

hangom csak suttogó.

Nézz szemembe

-veled álmodó.

Nyújtom kezem,

-féltőn símogató.

Vigyázz lelkemre,

-örökkön lázadó.

Érezd szívem,

-érted dobbanó.

Adj helyet,

-hozzád bújni jó.

Adj időt,

-létünk múlandó.

Hajolj közel,

hangom suttogó,

kimondom: szeretlek,

                                   nincs szebb szó.

A pillanatot várjuk,

mikor kezem kezedhez ér,

a percet álmodjuk,

mikor ajkad csókot kér,

az első boldog órát,

mikor magamhoz ölellek,

az első éjszakát,

mikor-mint álmunkban-szeretlek,

s az első reggelt,

mikor melletted ébredek.

Szeretlek

Fényben és árnyékban,

örömben, bánatban,

lázas álmaimban,

forró vágyaimban.

Szeretlek

Az ébredő napsugárban,

a nyugtató alkonyatban,

símogató szavadban,

szerető mosolyodban.

Szeretlek

A nyári forróságban

a virág illatában,

a nyíló rózsa szirmában,

a vérvörös pompában.

Szeretlek

Véges életemben,

a végtelen reményben,

maradék hitemben,

a múlandó létben.

Szeretlek

URAM

Teremts fényt, hogy őt láthassam,

teremts hangot, hogy szavát hallhassam,

adj testet, hogy ölelését érezzem,

adj szívet, hogy őt szerethessem.

Adj időt, hogy vele létezzem,

hozz éjszakát, hogy vele vétkezzem,

adj megbocsájtó mosolyt arcára,

adj esélyt, reményt a holnapra.

Add vissza hitem a szépben, a jóban,

adj erőt, hogy higgyek a csodában,

adj nyugalmat zaklatott lelkemnek,

adj esélyt egy eldobott életnek !

Olvastam valahol, hogy a hamvakból préseléssel "gyémánt"követ
készítenek, amit gyűrűben lehet viselni,.......

http://abbcenter.com/_up/senga_lelke/akovarazs.mp3   

/ hangos vers/

Háttérzene: Fekete András / ryncaise

Mikor gyenge testem lelketlen maradt, 

tűz emésztette, 

míg finom porából, 

préselt gyémántként viselős lehetett. 

Palotám gyűrűd ormára téve, 

ujjadra húztál, 

még mindig csodáltál. 

Érezlek, 

mint szomjazó föld az éltető esőt, 

hallom hangod kristályok között, 

s ha a téli szél végig söpör a téren, 

tested melege védi fényem. 

Ha itt az éjfél, 

bűvös lesz az éjszaka, 

varázslatok tűzében ég, 

vágyad tüze gyullad meg bennem, 

és már táncolok a tenyeredben. 

Mire csókod elérne, 

már égek, 

hozzád bújok, 

szemedbe nézek, 

szivárvány ágyon tiéd a testem, 

ringat a vágyad egyre hevesebben. 

Minden nap első órája tied, 

amíg emlékszel reám, 

gyűrőd gyémánt várában várom, 

a varázslatos éjszakát.

M.Katalin vagyok,s azért adtam blogomnak ezt a címet,mert minden versem kötődik valamilyen átélt érzéshez,ami életem során,így-úgy megtalált!

Az érzelmek szigete,belőlem egy-egy darab,amit megosztok veletek!

Szójáték az egy-el...

Egy.Kimondva piciny rész,szinte semmitmondó.

Egy.Olvasva,lehet vágy,nyomaték-szívbemarkoló-!

Egy?Kérdés,mire sokféle válasz adatik,

"Egy"-Mindentmondó annak akire vonatkozik-!

Ez az egy,ami mindent megmagyaráz

Vincze László

Szerelem

(J. Brigitta emlékkönyvébe)

Az első pillantás a suli előtt…
Tekinteted szinte lelőt!
Tántorogva mentem le a lépcsőn,
Istenem! Egy nyíl, s végső?
Lángolt arcom, szívem hevesen vert,
Az óra megállt, s az idő nem telt…

Én már akkor éreztem
Senki más, csak TE…

Ballagunk most, egymás kezét fogva,
Rád-rád nézek, de csak lopva…
Ilyenkor a szívünk együtt dobban,
Gyere, szoríts! Jobban! Jobban!
Igazgyöngy vagy és én a foglalat,
Te és én – örökké, amíg az élet tart!

Verseket írok már heteken át
És várok egy álomcsodát
Hogy eljön majd ő és megvélt engem
Felszabadítja lelkem, testem

ref:
Kísértet árny,
A pokolból jött ördögi lány,
Vörös és fekete, túlvilági vágy
Porrá éget a láng.

Kísértet árny,
A pokolból jött ördögi lány,
Vörös és fekete, túlvilági vágy
Haláli szerelem, porrá éget a láng.

Kutattam utána éveken át
De nem leltem sehol nyomát
Egy éjjel eljött, hogy szeretni kell
És azóta nem engedem el

ref:

Kísértet árny,

a pokolból.............

Nem volt angyal de nagyon kedves

Könnyű vére lázadt fel benne

Szólni se érinteni nem félt

Lehet, hogy ő az kit vártam már rég

Szobámban vágytól hevült testtel

Szemtől szembe édes kettesben

Lázas estről a lepel lehull

Nem lesz titok ami nekem nem új

Tagad az ész, de lázít a szív

Hallgatok rá a vesztembe visz

Démoni szeme béklyóba zár

Bevégzem még ezen az éjszakán

A tűz ott belül egyre csak hajt

Látnom kell most mit eddig takart

Teste templom, parázna kegyhely

A gyönyör lexikonját nyitja fel

A tudásszomjam nem alszik el

E nyitott könyvből olvasnom kell

Egy ősi érzést csókol belém

Vöröslő ajka ördögi pecsét

Nem volt angyal de nagyon kedves

Könnyű vére messze vitt engem

Szólni se érinteni nem félt

Lehet, hogy ő az kit vártam már rég