Gyújts egy gyertyát azokért,
akik nincsenek itt,
kiket a halál szele
messzire elvitt.

Gyújts egy gyertyát
azokért, kiket úgy szerettél,
s kiket szíved mélyén
kincsként rejtegettél.

Gyújts egy gyertyát azokért,
kiket megsirattál,
kiktől az életben
sohasem búcsúztál.

Nevetek vagy sírok

Sír a szemem nyomorúságtól.

Sír a lelkem szenvedéstől.

Sír a szívem fájdalomtól. 

Ha nevetek mért sírok.

Akkor mindegy, hogy mért sírok.

Egy hangúan-egy formán.

Boldogságtól-bánattól.

Örömtől-gyötrelemtől.

Vidámságtól-szomorúságtól.

Könny hullik szememből.

Könny fakad szívemből.

Könnyárad egész lelkemből.

Csend honol, most csak én őrködöm az éjszakában,

itt ülök a mély sötétben egyedül félhomályban.

Nem félek, elmém fénye őrködik felettem,

nincs semmi más csak egy gondolat  a fejemben.

Elmém egyre csak fárad és álom jő szemeimre,

nehézség ül lábamra és merev kezeimre.

De őrködöm, hiszen álmokat kell védenem,

Vigyázok mindenkire hiszen ez az én életem.

Tiszta elme, ép lélek lakozik az én szívemben

mindent megteszek hogy nyugodt, békés álmotok legyen.

Bukics  Albertné Erzsébet 

         A  SZÍV

  A Szív  kéri: ne idesesíts  engemet!

  Vigyázz rám, mert ettöl függ az életed.

  Ne hajszolj túl, mert az fáj neked.

  A  munka megvár, késöbb elvégzed.

  Ha ezeket mind betartod, sokáig veled leszek

  Kitartok , boldoggá teszem az életed

  jóban, rosszban Veled leszek!

Ne félj Szívem! Mindig figyelek Rád!

Mindig betertom  amit  az életem diktál.

Mi még  ketten nagyon sokáig együtt leszünk!

Az égen a magasban felhők gyűlnek,
S a hűvös szél átszalad át a határon,
A neszek s zörejek csendben elülnek,
S halálos nyugalom lesz úrrá a tájon.

De a felhők felett az erők összecsapnak,
S az istenek kardja éles szikrákat gyújt,
Cikázó villámokat küldenek a harcba,
S a vesztes vére esőként a földre hull.

A szél fákat dönt, s nem kíméli az életet,
S a patak medréből kilépve szalad tova,
Egy széthullott fészek úszik a víz felett,
Ki egykor benne élt, már nincs otthona.

Hűvös szellő szalad a kertek alatt,
S egy fáradt levél lassan a földre száll,
A hajnal apró könnycseppet fakaszt,
Mert itt az ősz, s lassan búcsút int a nyár.

A reggel sápadt fénye lassan jő,
Az éj sötét, fekete leplét nehezen űzi el,
A nappalok fénye csak derengő,
S kabátot, sálat vesz, kinek menni kell.

A fák színes ruhát öltenek magukra,
S lábam alá szőnyeget terít a sok levél,
A természet álomra készülődik újra,
De, ha eljön az idő felébred, s visszatér.

Egy sor sem felesleges
Minden betű lehet csoda
Írd csak  le nekem

A lapra gyerünk le, oda

Írj annyit, mint a csillagok
Írjad, írjad csak Csillagom!

Írd le mire lelked gondol

Rajzolni nem szabad

Betűvel, mi benned tombol

Töltsék meg lapjaid a szavak

Írj annyit mint a csillagok

Írjad, írjad csak Csillagom!

Vésd le nekem milyen volt a napod

Az iskolában mi történt veled
Tessék, adok neked új lapot

De szépen írjál nekem!

Írj annyit, mint a csillagok

Írjad, írjad csak Csillagom!

Ártattlan voltam,

még növekvő.

Védtelen gyermek

sebezhető.

Forró nyári éjszakán,

ajkaim csókoltad,

szemedben a szenvedély

fénye csillant.

Emlékembe vésted örökre,

ama foró nyári éjszakát!

A nyári éjszakát,

mit Te annyira élveztél.

Vén kezeddel,mikor

megmérgeztél.

Hanyatló tested az

enyémen!

GYűlöltelek!

Öreg kezed megalázott!

GYűlöllek!

Féltem Tőled sírtam.

De Te csak csókoltál vígan.

Gúnyos mosoly arcodon s

megnyugtattál élvezni fogom.

Sors pecsétje

Nehéz életünket borús felhők takarják be.

Néha-néha felcsillan a napsugár.

Olyan keservesen villan ki az égen.

Mint akitől még azt is sajnálják.

Pedig, de szeretnénk napsütésben élni.

Keserű bánatunkat kicsit feledni.

Mért nem juthat nekünk is több belőle.

Mink sem vagyunk olyan senkik.

Csak a sorsunk mindig keresztezi a bánat.

Boldogságból túl kevés jut nekünk.

Nem szeretnénk sokat csak egy kicsi.

Nyugalmat és örömet kérünk.

A nyár színeit levetette,

már itt matat az ősz ecsete

a züld mező lett aranysárga,

a fák levelét átpingálta.

Az öreg tölgyes rozsdabarna

A hegyoldal már  tarka-barka

Vörösben a csipkebokor, 

kék szőlőből lesz a jó bor

Fehér köd kúszik a  völgybe

a gyűrött ég ezüstszürke

Árnyék oson a fény után

"emberes" lett a délután

Ha kopasz lesz minden faág

rám tör egy kis szomorúság.

Még a nyár színeibe öltözöm,

mielőtt elhagy a hűtlen barát,

hogy legyen kis apró örömöm,

búcsúzóul egy lágy csókot ád.

Csöndes elmúlását a szépnek

esőkönnyekkel sirítja az este,

a parti lámpák emléket idéznek,

csillagok felé szállok elmerengve.

Ott messze, hol a domború óceán

sejtelmesen az éggel egybeolvad,

bíbor palástba öltözik az ég alján,

fenséges királyként távozik a Nap.

Miért-e kín,mi mardos folyton?
Lelkiismeretem mi sulykol most!
Nem rest rostokolni,
minden percben suttog:
Bűnös vagy és mocskos!

Bűnös vagy és mocskos!
Hajtogatja folyton-folyvást,
vádolgat s megvet:
Nem vagy más ,
mint gyenge haldokló lélek!

Gyenge lélek vagy!
Szembeszállni ellenségeiddel
nem mersz!
Behódólsz és kedveskedsz!
Mert nem vagy más,
csak  jelentéktelen porszem!

Bűnös vagy és mocskos!
Behódolsz mert gyenge vagy!
Gyehogy vagy,hogy szembeszálj! 
Szembeszálj és harcolj!

Porszem vagy
mit felemészt
a mocsok mit elkövettél!

Gondolatok ugrálnak,

képfoszlányok vibrálnak.

Annyi mindent látok lelki szememmel,

nemgyözöm követni a kezemmel.

Síetnem kell mert elillan a látomás,

szövevényes impulzus hámozás.

Akkor irok ha késztet,

nincs elöttem szótár készlet.

Nem vagyok igazi író,

csak szavakkal biró.

Kirakom betűkböl a képet,

a hiányost az épet.

Pergöfilmet gyártok,

pennát  tintába mártok.

Önmagátol jár ujjam,

ahogyan tollam kézbe fogtam.

Nyugalom költözik testembe,

mikor papirlapot festem be.

Tudatlan magyar

Magyar vagyok és tudatlan.

Verset írni, hogyan tudjak?

Sok magyar szavakat leírni, hogy tudjam?

Ha nem tudom a magyar nyelvtant.

Ezer gondolat jár fejemben.

Kifejezésem fejetlen.

Nyelvtantudásom nagyon gyenge.

Tanítóim hiába tettek érte.

Aki nem tudja a magyar nyelvtant.

Az nem igaz magyar.

Magyar vagyok és tudatlan.

Verset írni így fogok.

Sok szép magyar szavakat leírom.

Ha nem is tudom jól a magyart.

Ezer szép gondolat jár fejemben.