Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
10 éve | N.Kovács Éva | 2 hozzászólás
Angyali szárnyak szárnyán
Ezernyi hópihe fedi be testemet
Vágyom a fényre, az édes meleg fényre !
Hűséggel figyelem a pompás égi képet
Kérlek Uram, kérlek Téged
Jeges szívem térítsd észre !
A hócsipke hidegséget lehel
Gyengéd érintésre sem felel
A vágy mennybe szálljon
Ujjongó örömmel lássam a világot
Kérlek Uram, kérlek Téged
Jeges szívem térítsd észre !
Csüggedt alázattal leborulok eléd
Fehér csipkés szőnyeged teríts le elém
El nem fogyó kegyelmed keresem
Melyet hittel figyelek
Kérlek Uram, kérlek Téged
Jeges szívem térítsd észre !
10 éve | Della Maria | 1 hozzászólás
Lassú éjazakán
hömpölyög a sötét
Az utca tuloldalán
imbolyog a fény
Lassú szél nyöszörög
Köd hasal a folyóra
éjfélt üt az óra.
Talpam alatt ropog
a gyöngykavics tegnap
Hazafelé tartok
Alkonyba fut utam,
a távolt nem látom.
Feslik az őszidő
Érzem a tél nehéz lesz,
de shoppingolni éjjel is lehet.
Pénzért megvehetők
a vonalkódos vágyak,
Üritik pénztárcámat,
a felesleges holmik.
A zaj megbékél a csenddel
A dércsípte hajnal
húvösbe ébred.
|
|
10 éve | N.Kovács Éva | 2 hozzászólás
Megeredtek az ég könnyei
menedéket keresek, megterhelt lelkemnek.
Eltűröm ami ellenemre van.
Meguntam a gyönyört, fáraszt a tekintély,
tekinteted sugarával szabadíts meg.
Szétdarabolt életemet megeleveníted,
új életet tudsz formálni a megrepedt lelkemből.
Ajkam nehezen nyílik szóra,
hisz ahol kifogyott az emberi szó, ott kezdődik az Isteni !
10 éve | Della Maria | 0 hozzászólás
Maradj jónak életed végnyarán.
Ne bánd, hogy szerettél igazán.
Ha vár rád a szívmagány
és egyre halkul körötted a világ,
ne bánd.
A vágyak kiléptek belőled.
Napjaidat fűszerezik az emlékek,
őrizd a szépet.
Jó, hogy már nem zaklat az élet,
öregséged a vezeklésed.
Csendben elhagy a lélek,
a tél szelíden eltemet.
11 éve | N.Kovács Éva | 1 hozzászólás
Szegénység, kéregetés,
Otthontalan, éhezők,
Földönfutóvá lenni,
Könyörtelen, alázat,
Elnyűtt sorsok,
Vigasztalan vigasztalás.
Nyomorultság és megvetés.
Gyűlölet s irigység,
Gyaláztatás.
Halál kötelei és a pokol szorongattatásai,
Feltápászkodni a nyomorultságból és a megvetettségből
Mit hoz a könyörtelen holnap.
Talán segít a hit és a könyörgés
Imádsággal vigasztalódjunk és erősödjünk !
11 éve | N.Kovács Éva | 0 hozzászólás
Ki szerelmem vagy szerelmem,
Szerelmemmel tántorítalak el.
Hűségem csak tiéd,
ki játszik szívemmel nem lesz az enyém,
melegséget adó szépség és reménység,
átaludni minden álmokat,
életet élni boldogan,
rám és rád vár a boldogság szigete
teremtve együtt azt, minek neve szerelem.
Beburkolódzik lényünk, majd kienged,
hol szomorúság, hol vidámság tölti el lelkemet,
a szerelem csíráját oltom el.
Megalkuvásnak helye nincs,
reményhez reményt fűzni,
reménytelenséget űzni.
11 éve | GREFF NORBERT | 0 hozzászólás
éreztem meg a poklot:
ezért én nem viszek nekik se bonbont se csokrot.
A székben ülve tudom mindenkiben járkál a félélem,
mert az ember foga e világban bizony egy lételem.
Nem értem miért hagyja ott fent az égi teremtés,
hogy mindenki életében helyet kapjon a szenvedés.
Fémből készült fogóval tekergeti a fog csontot,
nyugalom a doktornő mindenre csak ennyit mondott.
Előre hátra azt meg jobbra balra,
én csak ott ültem s meredtem a falra.
Bele markoltam a bőrből készült székbe,
vártam a végét s fel néztem a fénybe.
11 éve | Mysty Kata | 1 hozzászólás
11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története c. könyv 2. kötetének könyvbemutatója
Móricz János egyike azon távolba szakadt honfitársunknak, akiről idehaza oly keveset tudunk. Az 50-es években emigrált, argentin állampolgárságot nyert, majd dél-Amerikában nyelvészeti, őstörténeti kutatásokat végzett. Az ecuadori shuar törzs segítségével betekintést nyert egy ismeretlen civilizáció emlékeibe. Állítása szerint egy hatalmas barlangrendszer rejtekében – amely a Tayos-, Móricz által elnevezne 1969 óta a Táltosok barlangja nevet viseli – egy egykori civilizáció írásos feljegyzései tanúskodnak egy letűnt emberiség tudásáról.
11 éve | Della Maria | 1 hozzászólás
Ő nem költő, csak amatőr,
Párizsba se jár az őszbe.
Nem is a Parnassusra tör,
ha szárnyal vele ihlete.
Ne hidd, hogy csak az költő,
ki szótagot számlál tá-ti.
Eltelt már egy emberöltő,
ki így ír kissé maradi.
Tőlem rímes verset vártál,
talán eltudod olvasni.
Most minden a helyére áll,
de mit akartál mondani?
Rímekkel sem alkotsz nagyot
és lehetsz te egy nagy elme
Rakhatsz oda, vesszőt, pontot,
ha szíved nem teszed bele.
11 éve | Vincze László | 0 hozzászólás
Csalódás
.
Becsapott, s vajon miért?
Tán túl könnyelmű vagyok s ledér?
Vagy csak tudatlan, ki szeretni vágy,
S ilyenkor túl hamar jön az ágy.
.
Feledi? Nem! Azt nem tudom,
Álmomban kopog az ablakomon.
Bár nem Ő az, de jólesik a vigasz,
Beengedem, s most mástól jön a vigasz.
.
Felébredek, ki ez itt mellettem?
Nem álom? Istenem mit tettem!
Könnyemmel küzdök, a földre rogyok,
Többé szeretni, nem, nem fogok!
.
Felállok… új frizura, és új ruha,
Sanszot jelent e flancos hacuka.
11 éve | Váradi Réka | 0 hozzászólás
Becsapott,pedig bíztam benne...
Elhitette,hogy velem lenne...
Kihasznált,majd ahogy voltam,eldobott...
A szívem zavartságában csak vadul kattogott...
Nem tudom elhinni,hogy elhagy...
Az idő úgy tűnik mindjárt megfagy...
Nem akarom őt elengedni,kérlelem,
Pedig csúnyán kihasználta szerelmem...
Most örökre kisétált az életemből,
Elegem van ebből az egészből...
Már megint átvágtak,padlón vagyok,
Könnyem hullajtva földre rogyok.
De el kell,hogy fogadjam a helyzetet.
11 éve | Trab Antal | 3 hozzászólás
III.Demeter földesúr nagysága
Magyarhonban él s nem Orosz hazában.
Ivott is nem keveset
volt pénze az uraságnak
volt ezer lova és
három elhúnyt arája.
Első házasságából egy
vékonyka gyermek maradt,
a fiú festett,olvasott,
nem mulatott,maradt.
Apja és fia ellentétjei egymásnak.
A szomszéd megyében meg széles gödröt ásnak.
Szebbnél szebb leányok
járnak ott az utcákon.
A legszebbiket elvenné
ifijú Markov barátom.
Apját kéri hogy hozza el a lányt.
De a férfi magának s nem
fiának akar asszonykát.
11 éve | Trab Antal | 1 hozzászólás
Kezdeném,kezdeném de
nemtudom hogy kezdjem én,
ez a vers szakma olyan
mint egy festemény.
A porból indulnék
és küzdenék ,hogy a
fellegekbe végezzek,
hogy utamon örömet
érezzek mert lélegzek.
Elindult a csónak
hevesen evezek,
hogy megkeressem
kenyerem, hogy
legyen respect
nevemen.
De véget addig ne
legyen, míg ki nem
éltem keretem,
hosszú időt élhettem,
nagy távokat tehettem.
11 éve | Trab Antal | 1 hozzászólás
Kapu nyitódik jobb oldalamon tuják ,kiskert ,
bal oldalamon drótos kerítés.
Barna ajtó elöttem belépek,a cipős szekrényt
megtekintem.
A lábbelit levéve a folyosóra betérve színes falon
képek s emlékek.
Három szoba három helyiség édesanyámék
én és a testvériség.
Fürdés mosakodás a nappaliba lopakodás, fekvés
akár táplálkozás.
Konyha nappali egybenyitva,terasz ajtó
tárva-nyitva.
Friss levegő ,szép táj ,füves kert ,
a cinege madárka énekelt.
Udvar végén veteményes paradicsom,
eleséges.
11 éve | Vincze László | 0 hozzászólás
Emlék
.
Az égen kóbor bárányfelhő suhan.
Hajam szél tépné, de az sajna messze van.
A földön köd, s benne egy szürke csacsi,
Csak dereng, mint egykori hajam, bocsi!
Az út már nem visz többé előre,
Egyedül vagyok, s most leülök egy kőre.
Léptem lecsitul, mivel már rég nem járok,
Csak nézek: – s előttem egy csupasz árok.
11 éve | Német Kornélia | 0 hozzászólás
Az égen a felhők elsuhannak felettem,
Hajam arcomba fújja a hűvös őszi szél,
Minden, ami volt, köddé válik mellettem,
Mert magamra hagytál s örökre elmentél.
Az út, amelyen járok, már nem visz előre,
S az idő végtelen kereke lassan felemészt,
Léptem nyoma halkan tűnik el a semmiben,
S ami itt marad csupán egy tovatűnő emlék.
Német Kornélia
2013-11-16
11 éve | Della Maria | 1 hozzászólás
Az élet halni jött a világba
születésben elmúlása.
De a végben ott a kezdet,
idő fordít lét-kereket.
*
Ha nehéz és fáj a lét,
érezd a Nap melegét
a reménység mindig él,
Szíved tárd a fény felé.
*
Keresni jöttünk és szeretni
Szemed a szépre nyisd ki.
Rajtad áll milyen a világ
Tégy jót, ne várd a csodát.
*
Őszi szél fákat rángat
Az ég szeme könnybe lábad
Merre jár a gyönge lábad,
Tündér tavasz visszavárlak!
11 éve | Vincze László | 0 hozzászólás
Oktondi
.
Oktondi kis
nyulacska szalad,
Keresi-kutatja a kertek alatt.
Talán meg is leli, mert kell neki.
Óh, meg van, kurjant jó nagyot,
Beleharap, de jókedvű vagyok!
Enyém a földön minden mi jó,
Répa, retek, káposzta és mogyoró.
11 éve | Osztotics Richárd | 2 hozzászólás
Csukott szemmel is téged látlak,
A hold fényében, verseim sorában.
Lágy vagy mint a tavaszi szellő,
Nyugtató, arcot melengető.
Csókod mámorító mint a bor,
Elmém s testem neked hódol.
Menny s pokol ha létezik olyan,
Lélek a lélektől nem válik el soha.
11 éve | Della Maria | 1 hozzászólás
Szavakra hangszerelt
a szerelem,
dalolj!
Hadd follyon belőled
az érzés.
Ne zárd össze ajkad,
beszélj!
Figyelek rád,
mesélj!
Feszíti oldalad szíved,
együtt fájok veled.
Hozz egy csipetet álmodból
megértelek.
Míg olvasom versed
én is szeretek.
11 éve | Vincze László | 2 hozzászólás
Nézz!
.
Nézz a vézna lombtalan fákra,
Ordít ágaik közt a farkasok szája.
Velőt rázó sikoly; mindent betölt,
Eget, földet, s közte a sivár mezőt.
Megremeg, reszket, foga vacog,
Bizony, egy szánalmas ember van ott.
Ereje, büszkesége mind oda lett,
Rájött: - nem számít más csak a tett.
11 éve | Osztotics Richárd | 0 hozzászólás
Verseimben a szavak, a sorok keresik egymást.
Keresik azt a dolgot ami tökéletesé teszi őket.
Ezt keresi mindenki ,hogy tökéletes legyen
Ebben tökéletlen, zavarodott világban .
Verseimben a szavak, a sorok magányosak.
Nem találják meg saját társukat .
Elveszve, elfelejtve élik minden napjaikat
Mivel esélyt nem kaptak ,hogy változtassanak.
Verseimben a szavak, a sorok szenvednek.
Elfordulnak tőlük kikben bíztak.
11 éve | Della Maria | 5 hozzászólás
Ősz fonódik rá a tájra,
Kibomlott a felhő haja
Csordogál az eresz alja.
Levetették a lombruhát
Kopaszra vetkőztek a fák
Eső mossa az út porát.
Felhők táncolnak felettem,
Keringőznek, lassan szépen
Vadlibák húznak az égen
Az est hamar rámfeketül
Kialszik a Napban a tűz
A tücsük már nem hegedül.
A föld szája párát lehel
Fázósan ébred a reggel.
Fagyos kedvű a november.
11 éve | Szabó Viktor | 0 hozzászólás
Látom éjjel az arcod,
Átkaroltam kezeimet tartod.
Tébolyult mindened bennem ég,
Lassú testedből árad a melegség.
Akaratom utánad könyörög,
Könnyeimet apránként föltöröd.
11 éve | Osztotics Richárd | 0 hozzászólás
Vér és holttestek merre csak nézek,
Csonton lévő húsból lakmároznak a férgek.
Szemem medréből nézem a világot,
És csak sírhalmokat látok.
Gyertya lángja rég nem éget,
Csont halom a puszta létem.
Szívem ritmusos dobbanása helyett,
Egy tompán szóló hang zeng.
11 éve | Osztotics Richárd | 1 hozzászólás
Rá gondolok és olyankor az idő megáll,
S azt képzelem ,hogy mellettem áll.
Bár nincs itt , de érzem könnyű karját,
A lélegzete melegét, szíve ritmusát.
Én mindenben csak őt látom,
Haragos szélben, bájos álmot.
Ne félj, hisz én melletted állok,
Bús könnyedből, derűt varázslok.
11 éve | Vincze László | 0 hozzászólás
Bürü
Nádszál magaslik, s alatta víz,
Nevetve súgja ajka: csíz...
Sárga törékeny teste rőt arany,
A pocsolyából kipislant egy varangy.
Bár homoki brenyusz vagyok,
Azért egy kövér legyet itt bekapok.
S a nádszál bólit, ezt jól tetted,
Hogy a kövér legyet megetted.
Káprázatos tett volt: elmondható,
De juj, jön egy vontató hajó!
S a kapitány kiállt: hahó!
S a nádszál durván: tahó.
Hullám jön, hatalmas gyürű
Kis híd, amolyan bürü.
11 éve | Osztotics Richárd | 3 hozzászólás
Test mit karcsú nádszál is sárga, irigy szemmel figyel.
Látja, lesi s alakjának alázatát teszi.
Látják mind azok kik az anyagba leszálltak.
Hisz tökély e alak, márványból kifaragott szobrászi varázslat.
S a szobrász mester.
Drága szobrász!
Miként s ,hogy volt képes puszta kézzel létrehozni ily csodát ?
A forma, valóság netán?
Vagy csak szemem káprázik fáradtságtól éjjeleken át?
Nem! Káprázat itt nem létezik.
Hisz érzem azt ,hogy tested s testem: a testünk - egymáshoz illeszkedik.
11 éve | Osztotics Richárd | 1 hozzászólás
Eső cseppek belseje titkot rejt
Ahogy fortissimoként alá ejt,
És kopogva, súg egy nevet.
Szende rigó is az ő nevét énekli,
Kérges, szél csupálta tölgyfák tetejin,
S boldogság gyönyöre tölti el perceit.
Látva ,látom mind azt mi te vagy:
Szív pillérjeinek gyógyhíre vagy.
Bús magányt elkergető, szeretett vagy.
Ahogy zongora virtuóz játszva játszik,
Ahogy lenyomja piano hangjait
Te örömet okozol nekem, mind végig.
11 éve | GREFF NORBERT | 0 hozzászólás
EZÚRIA ÉS ALEXANDROSZ
A lelkem olykor az érzelemmel szövetkezik, most Norberto agyából szerelmi történet következik: Elképzelt város melynek közepén egy régi tó, kedves olvasom érzed a szerelemről lesz szó: Egy zöld színű padon a vár előtt üldögél egy fiú, ki nem volt szerelemes de a lelke még hiú. Fiatal srác kinek egy füzet van kezében, alkot mert rímek százai járnak a fejében. Egy új alkotást szeretne kipréselni magából, egy darabot adni e világnak értékes agyából. Miközben fejében gondolatainak hada kavarog, egy lány leül mellé s kérdi félőn: nem zavarok? A fiú ránéz egy angyal áll mellette , annyira szép egy glória lebeg felette. Szemében a napfénye édesen csillan, a fiú meglepődik ,nem válaszol neki vígan. Ahogy a fiú ránéz félőn a lányra , gondolatok kapnak fejében szárnyra. A két fiatal egymásra néz ,ez vonzalom jele. E a pillanatban még segít a sors keze. Mi a neved kérdi a fiú félőn a lánytól, aki szinte fel van tüzelve az érzelmi vágytól. A lány fülébe súgja nem mondhatom el , fiúra nézve érzései elől ő sem bújhat el. A nevemet az égiektől kaptam, mert én sok mindent adtam. Szerelemből alkotott mint RÓMEÓ S JÚLIA , de az én nevem nem más mint :EZÚRIA Ezúria egy név melyet a fiú még sohasem hallott, de ő szép lány s a fiú lelkében szerelmet vallott. A fiú a lány kezét lassan megfogja aztán átöleli, az érintés most ezeket a szavakat követi : Tudod lázadó vagyok kinek életében nem volt még szerelem , mint minden ember folyton csak önmagam keresem . A lány elcsukó hangon kérdezi a fiú nevét, akinek már a versek s a lány elvette eszét. Az én nevem kérlek e délután ne legyen fontos, A fiú:kérlek tégy meg nekem valamit pont most. Érintsd meg szívem most ,füledbe súgom nevemet. Alexandrosznak hívnak,jelentése lelket védő. Amióta verseket írok azóta lettem isten félő. Mert a sors akarta találkozzunk,s egymást lássuk. Alexandrosz karjába zárja a törékeny lányt, kit az élet és a sors egyaránt neki szánt. Agyam hozta létre vagy igaz volt e ki történet , higgy a szerelem erejében s veled is megtörténhet. Ezúriának szőke fürtökben hullámzott a haja, amikor a fú ránézett szinte elállt lélegzet s szava. Csodálta milyen szép a törékeny szépség , valami földi csoda nem is lehet kétség. Alexandrosz lágyan érinti szép Ezúria arcát, közben végig simítja a lány libabőrős karját. Mind tudjuk ez a szerelem egyetlen jele, egyben a sors elérhető kinyújtott keze. Egymás szemébe néznek s az első csók csattan, a fiú szerelmes szót súg a lány fülébe halkan. Ezúria szép neved van nagyon s tetszel, tán egy másik világban találkoztunk egyszer. Most megáll az idő s egyre csak kacagnak , a padon ülve egy helyben maradnak. Alexandrosz nem mond azt szeretsz, mert nemsokára úgyis elfeledsz. Ezúria ne mond ezt nagyon kérlek, felkiáltom neved ha kell az égnek. Hallják a felhők felett élő túlvilági lények, a te szerelmed nélkül én mit sem érek. Csókod akár levegő a testemnek, érintésed éltető emberi lelkemnek. Illatod akár vörös rózsa a kertben, tudod "Szeretlek" biztos vagyok ebben az egyetlen egyben. Mikor kettesben sétáltak így szólt a fiú a lányhoz, Szeretnélek téged elvinni egy őreg fához. Alexandrosz , ez a fa nagyon fontos neked ? Igen.11 éve | Osztotics Richárd | 0 hozzászólás
Szürke homály ködösíti szemem,
Mi nem tud eloszlani szertelen.
Ragyogás mi egykor voltam,
Csupán csak árnyéka múltnak.
Én szenvedésre születtem,
Mártír élet a keresztem.
Szavam kopik mint a nevem,
Kifog majd hinni nekem?
11 éve | Osztotics Richárd | 3 hozzászólás
Érzések, mik nemes bársonyba öltöztetett szavak dísz serege sem fejt ki.
A szívem, mit érez, hogy mondjam el Ő neki?
Miként, s tán a lényeget?
Hisz igazakat ejt minden lélegzetem.
Emberöltőnyi szeretettet oda adom A Nőnek.
Nála gyönyörű, harang szón zeng.
S ha zeng !
Ó, ha dalra fakad,
Őt dicsőíti minden akkord dallam.
A dalnál nem áll meg, annál hatalmasabb erő ez.
Hisz ha vele lehetek, egész ember lesz e test.
S ha egészé válik, egészé teszlek,
Együtt minden valóság lehet.
11 éve | Vincze László | 0 hozzászólás
Az eső
.
Eső dorombol kopott ablakomon,
Gyere be , -inkább csak gondolom.
Aztán már nem is figyelek reá,
Szivemben fészket rak a magány.
.
Kop-kop ismét a kopogás,
Kedvesem az, nem lehet senki más.
Könny, -attól nedves az ablak,
S a párán át derengő alakzat.
.
Mikor elment, örökre távozott,
S az égre rakott egy új csillagot.
Most sötét felhő takarja az eget,
Csillagom vajon most hol lehet?
11 éve | N.Kovács Éva | 0 hozzászólás
Kétség, fájdalom mardossa
szívemet,
Türelmet adj, ha szenvedek
Irtsd ki a rosszat, az indulatot,
Mely megszegi az akaratot.
Feléd fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, s harcomat
Rombolom, gyomlálom múltamat
Mely gyötri, s felkavarja éjszakáimat
Lennék egész világ
szolgája,
Mindenkit szeretni, s egyéb csodát tenni
Ha méltó volnék rá, felhő lennék
Feltárnám az eget, ha örökös szeretet és béke lehetnék !
11 éve | Della Maria | 2 hozzászólás
Hosszúra nőtt árnyék oson a fény után,
korán estbe hajlik az őszi délután.
Huncut szél belekap a felhő hajába.
Habos köd folyam kúszik a hegy aljába.
Sóhajtozik a föld avarszőnyeg alatt
Hervqdó virágok siratják a nyarat
Szürke homályba borul, könnyezik az ég
A dísztelen szimpadra az elmúlás lép.
11 éve | Della Maria | 0 hozzászólás
Karjaidat körém fonod
szíved szívemben dobog
szerelem vágy forraszt egybe
mézes csókot adsz cserébe.
Lassan elhalkululó zene
Ringó ölúnk lüktetése.
Végtelenbe hív a hangod,
szirénhang volt csak a dalod.
Elillanó kép volt csupán
Álmomat még tovább fonnám
Feléd szállnék szép szerelmem,
de börtönben él a lelkem.
Ablakomon eső motoz
Ködösek az ősz-hajnalok.
Emlékekkel melegítem
nem hülhet ki a szerelem
együtt leszünk mindörökre
felhők fölött összekötve.
11 éve | N.Kovács Éva | 0 hozzászólás
Szívemben szeretet, odaadás, remény,
Halkan imát mondok érte, s mindenkiért.
Nyújtotta kezét ha fájt nekem,
Ő az kit legjobban szerettem.
Álmaimban bármikor örömmel ölelhetem.
Bár mosolyát nem érinthetem.
Átélhetem vele a csodát,
A fényt, mikor érkezik hozzám.
Lelkemben a bút örömre cseréli,
Szoros öleléssel, újra segít élni,
Majd csodaként újra fénnyé válik,
S az ég közepén csillagként látszik !
11 éve | N.Kovács Éva | 0 hozzászólás
Mikor az élet agyon gyötör
A megfáradt test lábadról ledönt
S ha a bánat rádhajol
Majd valaki beléd karol
S ezüstös ködfelhőn át haza vezet
A szót mit elmondanánk itt van legbelül
Isteni segítség, türelem
S egy más- szebb világért folytatott küzdelem.
11 éve | Vincze László | 0 hozzászólás
„Nem fáj”
„Nem fáj semmim,
csak már nem tudok dolgozni.”
„Nem fáj semmim,
csak a lábam: – az akar botladozni.”
„Nem fáj semmim,
csak a kezem, alig bírom felemelni.”
„Nem fáj semmim,
csak az életet kell elviselni.”
„Örülök, hogy látlak,
és, de jó hogy itt vagytok!”
Örülök, hogy látlak,
(s fáj, hogy megint itt hagytok.)
Egy kis mosoly, egy kis integetés…
Vajon holnap,…vagy ma?
Egy kis mosoly, egy kis integetés…
Vajon mennyi van vissza még?
11 éve | N.Kovács Éva | 1 hozzászólás
Ma négy éve, hogy örök álomba szenderültél
S égi angyalokhoz kerültél
Fájdalmak fájdalmát most sem felejtem
Felhők között megbújva keresem szerelemes tekinteted
Lelkem meg-megérintve, érzem jelenlétedet
A gyászt szívembe zártam, ne feledd
Oly jó édes álmokat álmodni Veled
Emlékezni Rád, tündéri- tündérmese.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás