Boldog újévet!

Boldogságot, békességet,

Utadon sok-sok egészséget.

Életet, mi élhető,

Kedvet, hogy ne legyen bökkenő!

Egész nap csak rád gondolok,melleted a föld gyorsabban forog,melleted az idő gyorsabban telik szeretnék veled minden időt ki használni

Sűrű  az éj, a Hold lapul valahol

Lelkem csillagok ködében  barangol

Oly ritka a szép, pihe- könnyű álmom

A gond redőket ráncol homlokomon.

Hajnalra a csend békévé szelidül

Érzem szeretnek, nem vagyok egyedül

Szívek ölelkeznek,  fogják a kezem

Lélek agapé ez, több mint szerelem.

Czibere Tünde: 

A szeretet törékeny 

A szeretet életünkben olyan, 
Mint, egy gyönyörű törékeny kis virág. 
Csendesen beragyogja életünk 
És észre sem vesszük a nagy csodát. 

Éljük a megszokott hétköznapokat 
Mért törődnénk vele, hiszen már a miénk! 
Meg sem látjuk a jeleket; a szeretet fakul, 
Mint a virág és hullatja a levelét. 

Ilyenkor még odafigyeléssel, egy kis 
Törődéssel megmenthető lenne. 
Talán egy kis figyelemmel sok szerelem 
És barátság véget sohasem érne. 

De ahogy a növény is elpusztul, ha már 
Nem táplálja az erőt adó föld. 
Vigyázz!

Ezzel a gyönyörű verssel kívánok Nektek Boldog Új évet

  ÚJÉVI KÉRÉS

„Isten erejével a mázsás teher
könnyű, mint a szalmaszál - 
nélküle mázsás súly
a szalmaszál is.“ (Luther M.)

Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...
vagy nem volt lába...
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.
És láttam szalmaszál alatt roskadókat.

Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.

Pillanat

Egy ígéret mely ködként tűnik el a semmiben,

S egy álom mit a hajnal fénye tép apró darabokra,

S egy érzés, ami nem is volt s te mégis elhitted,

Lassan elengednek s a csendben magadra hagynak.

A remény kell, nélküle nincs, mi továbbvigyen,

De örökké csak várni s az álmokban hinni nem szabad,

Ha ezt teszed, nem jutsz előre s magányos leszel,

S melletted, talán észrevétlen illan el, egy igaz pillanat.

Német Kornélia

2013-12-29                      

BUÉK

Beköszöntött az év vége!

Utolsó nap ez az évben.

Életünk egy évét zárjuk,

Következő évünk várjuk.

Nézd az időt, hogy elrepült,

Szilveszter megint előkerült.

Búcsúzik az év, örül a világ,

áldomását az újra issza már.

Az utca, mint áradó folyam

éjfélkor trombitál boldogan.

A  malacban szerencse van

ma én is jól érzem magam.

Ha az óamutató átlépte az évet

az újtól várunk jót, valami szépet.

Lassan elcsendesedik a nyüzsgő világ,

S a nappal fényét felváltják a csillagok,

Az alvó tájra felhő terít hófehér ruhát,

S az ablakokon jégvirág szirma ragyog.

Lépteim neszét elnyeli a tél szőnyege,

Sóhajomnak titkait megőrzi a végtelen,

A táj tiszta szépsége békét hoz lelkemre,

A csendben múltam eltűnik a semmiben.

Szemem elvakítja e varázslatos látomás,

Mit a hó alatt alvó táj szépsége megmutat,

S tudom a múlt elhagy s jön egy új állomás,

És az úton visszafordulni soha nem szabad.

A szeretet átvisz a nehéz időn és átjárja a szívedet,
ha ezer fájdalom is érne, erősíti hitedet.

Nem hagy el az Isten téged mikor fájdalom mardos,
megerősít hogy olyan légy mint egy hatalmas harcos.

Nincsen messze senkitől sem, s ne mond azt hogy nem szeret,
mikor minden pillanatban kézen fog és úgy vezet.

Mikor ezer rossz történik nem ő a hibás érte,
szeretné ha minden ember igaz békében élne.

Ezzel A Versemmel Kívánok Mindenkinek Szeretetben Gazdag Békés Karácsonyi Ünnepeket!

   Karácsony a szeretet, Jézus ünnepe

Sötét, fázós, kietlen éjjelen
Zord minden és virít a félelem.
Ember-embernek farkasa,
Rémek kísértnek és nincs haza.
Ezen a világon; a gonosz azt úr,
Titkos erőknek a harca dúl.
Enyészet, romlás üli a világot,
Távol, s közel kiutat nem látok!

Jerikó falai leomlottak már régen,
Én egy új csillagot látok fenn az égen!
Zúg a harsona, angyalok énekelnek,
Utas ki ezt látod, lesz mit elmesélned!

MINDEN KEDVES  KLUBTÁRSAMNAK

 BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT ÉS

 BOLDOG  ÚJ ÉVET  KIVÁNOK!

                             Vincze László

   MINDEN KEDVES  KLUBTÁRSAMNAK

 BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT ÉS

 BOLDOG  ÚJ ÉVET  KIVÁNOK!

                              Bukics Albertné

                                   Erzsébet

Karácsony a szeretet

Karácsony a „szeretet”,

Bár nem tudom: szeret-e?

Magam vagyok, egyedül,

Az élet ekként keserű!

Hol vagy család, hol vagy Isten?

Nekem, érzem senkim nincsen.

Vétkes vagyok és bűnös?

De ez azért, azért különös!

Mindenkiben melegség,

Csak engem vár a sötétség?

Hideg, fázós szobámban,

Súlyos, sűrű homályban.

Jézuska, ki születtél,

Szeretetet hirdettél.

Adj belőle egy kicsit,

Kérve kérlek, csak picit.

A tél feketén kopogtat,

a világ oly hallgatag,

nincs mit mondania.

Szelid házakban

a béke feldereng,

ébred a remény.

Harag ma nincsen,

bennünk az Isten

ma  csak jót talál.

Szeretet lengedez

a fenyőfa körül,

lélek léleknek örül.

A fénytől minden szebb

Megváltó született

Áldott az este, örvendjetek!

Vincze László

             Karácsony

   (Ő velem van)

Fagyos szél tépi a néma fákat,

Fehér lepel borítja a halott tájat.

A nap hossza egyre rövidebb,

A sötétségé már a főszerep…

Vajon lesz-e még napsugár,

Langy szellő, mely rám talál?

Lesz-e egykor zöld mező,

És lesz-e hűséges szerető?

Bent a meleg szobában

Ilyenekre gondolok,

És arra, vajon léteznek-e

Angyalok?

Ezer évekkel ezelőtt,

Milyen világba született?

Karácsony

Egy fényes csillag ragyogja be a sötét eget,

Hideg az éjszaka, mindenki fázik és beteg.

Fázik az ember, és beteg,

Hiányzik nagyon a szeretet.

Vezess csillag, vezess!

Vezess, hozzá vezess!

Szomorú, sötét barlangba vezet a fény,

Juhok bégetnek az alom rejtekén.

Fázik az ember, és beteg,

Hiányzik nagyon a szeretet.

Vezess csillag, vezess!

Vezess, hozzá vezess!

Vándorok pihennek a bárányok között,

Egy férfi és egy nő a menedékbe költözött…

Fázik az ember, és beteg,

Hiányzik nagyon a szeretet.

Karácsonyra:

A béke dallama járja át a szívedet,
a szeretet ereje erősítse hitedet.
Felejtsd el a fájdalom nehéz terheit,
őrizd meg a boldogság édes perceit.
Szívedben a szeretet fényesen ragyogjon,
vigyázz hogy e szép érzés soha el ne fogyjon
és amikor elmúlik a Karácsony napja,
engedd hogy a szívedben emlékét ott hagyja.

Fénybe öltöztetem kis házamat.

Angyalszárny suhan az ablak alatt.

Táncoló aranyfényű gyertyák gyúlnak.

A kívánságok még várakoznak.

Csöndes este halk zenéje mellett,

merengek elmúlt karácsonyok felett.

Három a teríték, de a csodát várom,

asztalom körűl ismét tizenhárom.

Havi 25 millió

Döntött a Kúria, mily örömteli az eset,

Tűrnöd kell, ha a Bank szívja a véredet.

Bár a Bankvezér havi huszonöt millcsit keres,

Neked jól tudjuk, már nem jut leves.

.......................

.......................

.......................

.......................

Szeretőknek szeretője,

Hűtleneknek éltetője!

Gyere ide most elémbe,

Hogy ne mondjam rémregénybe.

Csalfaságról híres vagyok,

A lányokért élek-halok,

Hallottak már rólam sokat,

Mert a fallosz le nem lohad.

Nem is tudja Izabella,

Milyen egy csábító gazella;

Honnan tudná istenadta?

Még csak akkor tanulgatta.

Hajadon az én szerelmem,

Csak tűröm, hogy folyton fecseg.

S most az ágyasom énnekem,

Fölösleges lett érdekem.

Kihasználom, de rendesen,

Egy szóra ül a szennyesen?

Egyik kecómban a kedvesem,

Az ágyamba hej, leteperem,

Jobb karomba tartom páromat,

Bal kezembe fogok poharat.

Hogyha pedig nem tart énvelem,

Nem baj, sebaj, ki is heverem.

Verje meg az Isten, de nagyon

Vagy az áram üsse őt agyon.

Vadiúj csukában megyek ki az útra,

Hátha a Julcsa is ott lesz nemsokára.

Szükségtelen sietni most szegénykének,

Mert a lábait érezné csak nehéznek.

Gyűlölet tükröződik tekintetéből,

Szemének párja nincs, már csak kegyelemből.

Falu apraja-nagyja az ablakban van,

De hát Jancsi már a szoknyája alatt van.

     Ünnep Közeledik,Szent Karácsony napja,

     Lelkünkben az áhitat különös érzésével

     Gondolunk Isten fiára Jézusra,kik barmok

     Között jászolban jött a világra.

     Szeretetével átölel minden keserves pillanapot.

     Lám világosság gyúlt az emberek lekében,

     Kik megváltójukhoz,Jézushoz fohászkodtak.

     Ünnep közeledik Szent Karácsony napja,

     Jézus születésének napja!!

Csodát ígér a téli éj,

Isten emberrel összeér.

A szeretet aranypára,

belép szívek otthonába.

Felfénylenek a csillagok

Földre szállnak az angyalok

Gyertyák gyúlnak az ágakon,

Öröm mosoly az ajkakon.

Szent az este, örömünnep,

a kis-Jézus megszületett.

Fény és illat kergetőznek.

Ragyognak a gyermek szemek.

Száll az ének, dicső dalod

Legyen meg az akaratod.

Baba arcod szépségében ,

megjelent az Isten-képem.

Karácsony

Kerecsen ünnep hajnalán

Egybegyűlik kicsi és nagy

Díszes ruháikon, számlálatlan csillag.

Várják hódolattal az új Nap első fényét

Eresztik a sólymot,

Szárnyaikon hozzanak Hunniára békét.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket,

Terített asztalt, s finom étkeket,

Csillogó pohárba jóféle vörösbort,

Szivarfüstbe burkolt szép pillanatot!

Az Új esztendőre anyagi javakat,

Békét, vidámságot, ölelő karokat,

Gondtalan életet, munkában sikereket,

Egészséget, békét és sok szeretetet!

Rohanás, pénz, sietség.

Még vajúdik a békesség.

Vásárolnak, mint királyok,

emberi lett a karácsony.

Angyaljárás idején

a szeretet mégis útrakél.

Fenyőt sirat az erdő,

ha szent-este eljő.

Békesség lepi el a házat.

Kívül reked a bánat

Remény lángok gyúlnak

Felragyog a betlehemi csillag.

Szeretet járja át a szíveket

Bársonylelkűek az emberek

Csillognak a gyermekszemek.

Megszületett az Igéret.

Mit ér az életed szeretet nélkül?

Hitetlen szívvel hova jutsz végül?

Ha elhagy az Isten mit ér napod,

szívednek fájdalmát vissza kapod.

Mit testeddel akarsz az múló varázs,

nem marad más csak halvány parázs.

Elmúlik minden mit szemeddel látsz,

de eljön majd egyszer mit szíveddel vársz.

Egy barát köszöntése

Nyolcvan év úgy kopott el lábaid alatt

Hogy téged nem koptatott meg a múló idő

Versenyt lépsz az óra mutatóval

És napról napra le is győzöd őt.

Hogy mi a titok, meg fejteni nem muszáj

Most itt vagy közöttünk, ez fontosabb

Hogy körbe vesz egy szerető család

S pár jó barátod ők ismerik múltadat.

Ők tudják, hogy mosolyod mit jelent.

S mi bánt, ha titkon letörlöd könnyedet.

Hogy, letör a kudarc és feldob a jó dolog

Szemeidben látjuk, örömöd, bánatod,

Hogy boldog vagy gyermekeid és unokáid között

Tetteidben mindennap látható

Az ötven évnél is több házas évek mögött

Egy szerető feleség, ki bánatodban át karol.

Kiszakadt idő

Karácsonykor a hívő lelkek a templomban gyülekeznek,

Énekeket énekelnek, s csendben a papra figyelnek.

Szegények és gazdagok Isten házába járnak,

Ahol csodálatos érzés támad:

Az emberek egy kis időre egyenlőkké válnak,

Jézus-Krisztus születésére várnak.

A szél titkon a fáknak súgja:

Gyönyörű nap a mai! - halkan suhogja,

Hogy az éjféli misét meg ne zavarja.

De a jónak könnyen vége szakad.

Az egész pillanatok alatt elillan.

Ezüst fénysugár fut át az égen,

Meghitt boldogság,

szeretet az emberek szívében.

Meghajolt a bánat,

elhalványult rosszak,

érzékeny érzés, mik erőre kapnak.

öröm és mosoly vidítja arcunkat,

végtelen világból angyalok üzennek,

gyengéden simítják végig a lelkünket.

Szelíd érintésük szívünket áthatja,

szónélküli sóhaj, melengető érzés.

Segítenek ha baj van, szolgálnak a létért

Csodákat várunk, csodákat kérünk,

éjjelek éjjelén, az álmok ligetére érünk,

valóságból mesevilágba lépünk.

Az erdő csendes fái közt lassan lépdelek,
A tél keze hófehér szőnyegét teríti elém,
A fák már ünnepi ruhájukban tündökölnek,
S apró, csillogó kristályokat szór rám az ég.

Lábam alatt megroppan a frissen esett hó,
S léptem nyomát megőrzi a fehér végtelen,
A völgy házait lassan befedi e meleg takaró,
Békés álmot hozva a csillagokkal a képzelet.

Német Kornélia
2013-12-07

Soha már!

.

Magányos ketrec lett immár a világ

Csak léptem hallik vissza a rács vasán

Nincs ki hozzám, értem jönne

Már nem is várom: soha már!

Lelkem összeszorítja a csend

A derengő fény sem hoz reményt

Nincs ki hozzám, értem jönne

Már nem is várom: soha már!

Már nem szeretek senkit

Engem sem szeret senkise

Nincs ki hozzám, értem jönne

Már nem is várom: soha már!

Csak vagyok

Csak vagyok a világban egyedül,

Céltalan járom az utamat,

Minden mi volt lassan elmenekül,

S az úton magamra hagy.

Az éjjeli csend szorítja lelkemet,

A reggel fénye megriaszt,

Az úton fejem lehajtva megyek,

Elrejtem a pillantásomat.

Nem vágyom a közelségét senkinek,

Falakat emelek magam köré,

Nem szeretnek és én sem szeretek,

Elbújok a zárt világom mögé.

Német Kornélia

2013-12-07

A hitehagyott fák




Szomorú és hideg volt az ősz.
Búslakodva hajlongtak a fák.
Jöttére a tél szelének ők,
eldobták az ékes koronát.

Megváltozott minden egyszerre.
Megtörtént, mert nem tehettek mást.
Haragudtak rég az emberre.
Túl sok volt a balga sárgulás!

Nem becsültük meg őket, mint rég,
mikor törzsükbe véstük a szót.
Úgy döntöttek, ennyi volt, elég!
Elfeledted ember, hogy tégy jót.

Álmodtál rég, éjszakákon át.
Hitted, hogy életed majd zöldell.

Lehet hideg a tél...
Írta Miklós Csaba .

Lehet bár hideg a tél
az én szívem remél !
Reméli a kéklő eget
szép bárányfelhőket
simogató melegséget
gyengéd simogatást
elsuttogott szavakat
a csillogó szemeket
élni a csodás életet
adni,kapni szerelmet
2013.január.24.
http://www.youtube.com/watch?v=DkHMj8YIETo


SZÍVHANGOK
Írta Miklós Csaba .

Szól a szív halkan,
oly' bátorítóan,
ne félj,remélj,úgy élj !
Hallgass a jóra,
a vigasztaló szóra,
mindig remélj,ne félj !
Szeresd az égi fényt,
a belső ragyogást,
az éltető reményt,ne félj!

Varázslat napján

Szarvas-szán száll  égen át,

Nem más ő, mint  Mikulás !

Széles mosoly, teli zsák, kis cipők és kiscsizmák,

Havas hajnal, szeretet, széthinti, mint kincseket.

Lopakodva járja be a házat,

Örömet s jókedvet hagyva hátra!

Fényáradat, varázslat, búcsúzik a Szakállas !

Pompáját siratja az ősz,

elszáradt ágak közt

kósza röptű szél kergetőz'

kint halkan esőz.

Szürke égbe mártják

kopasz karjukat a fák

Csend van és hallgatás.

Elnémul a táj,

a tetszhalott világ

ébredésre vár.

Megváltót kér az imádság.

Feléled a jóság.

Múlik a fájdalom, a kín

Puhán havazik 

Megbékél az ember.

Várja ünneplőben,

feléledő hitben,

hogy a kis-Jézus

újra megszülessen.