Tavaszi szerelem

Zúg, suttog a langy tavaszi szél,
Engem megnyugtat, és jót ígér.
Nem volt ez mindig így
Esztendőkkel ezelőtt.
De jöttél Te, és megváltozott az életem,
Őrülten szeretlek Téged, Kedvesem!

Jöttél, mert imámmal hívtalak,

miért törted meg kijelölt utamat?

Lélek sugaram keltett életre,

visszatértél idegen testet öltve.

Nem ismerlek, hangod idegen

nyugtalanságot érzek idebenn.

Miért vagy itt, aztán merre mégy,

villanásra jössz, vagy maradná lmég?

Nem akarom, hogy szívemben itt ragadj,

félek fájni fog amit hátrahagysz.

Vigyázni jöttél rám, mondod hangtalan,

őrangyalod vagyok nappal és álmodban.

Ó, látom már arcod, fényben tündököl

Puha szárnyad szememről könnyet letöröl. 

Kispárnámra fekszel, őrízed az álmom,

Drága kedvesem , szerelmetes párom.

Greff Norberto

Sötét világodban,
sötét utadon járva
a szeretet rángat ki a fénybe.
Mindig melletted áll valaki,
ezt, kérlek, tartsd észben.
Valaki érted él
és a lelkedért.
Valaki könnyet ejt érted,
mint igaz emberért.
Valaki mindig ott van, segítsen,
és nem engedheti meg soha,
téged elveszítsen.
Ez a segítség lehet:
a szerető család,
vagy egy igaz barát.
Akinek mindig halld
meg igaz szavát.

A ripacs

.

Pirosodik szombaton a pipacs,
Levele hull már vasárnapra.
A színpadon büszkén áll a ripacs,
Cirkusz! Ki emlékszik a másnapra?
Izgalmas élet, ennyi volt az élet...
Dagadhat  bár keble büszkeségtől,
A kedvem elment ettől az egésztől...

Én házat építenék a szeretetnek,

kinyitott ajtaján ti is bemehettek.

Kő-erős falait díszíteném dúsan,

betérnének ide elfáradtan sokan.

Fehér fény ragyogás tölti be a teret,

hűs, csendes békére találnak a lelkek.

Szíve őrömét érezi  a boldogtalan,

bűn terhét lerakva lép tovább gondtalan.

Szemedről letörlik fájdalmad könnyeit,

a társtalan igaz barátokra  lel itt.

E helyen mindig győz a jó, az igazság.

Már van ilyen hely, ez az égi mennyország.

kéken szikráznak a csillagok

a hold is kéken ragyog 

szemben a széllel,háttal a gátnak

a szelek porörvényt kavarva járnak

itt legyen vége ahol semmi nincs

itt ahol a bánat messzi kincs

sehol nincs oly szép világ

mint a miénk

sehol nincs olyan régi táj

mint a miénk.

ekkor,és máshol, 

csakolyan mint máskor

habzó a folyam, nagy vizekbe sodor, 

az égen förgeteg, a hajó komor

komor,de ahova tart, nagy vidámság lesz

zengő szerenád, tömeg, elfogy a légszesz

Vajon maradtak e még

feloldozásra váró bűneim?

Imába foglalom kétségeim,

de Isten legyint.

Fölösleges az esdeklés,

maradék erényed,

eldobni nincs erőd,

vétkezzni  időd kevés.

Legyen utolsó tetted,

bocsáss meg magadnak,

az ellened vétőknek

és megkönyebbül a lelked.

Hallod-e te nyomorult Élet?

Hát nyugodtan érj csak véget,

Légy a rettentően fájó múlté,

Légy a síron síró halotté. 

Hallod-e te nehéz Halál?

Hová viszed könnyű szavát?

Ölj,hogy ne szenvedjek többé,

Hogy hagyjanak örökkön örökké.

Hallod-e te Haláltváró?

Hol van már a meg-megálló?

Ne halj meg te olyan könnyen,

Mert érted hullik minden könnyem.