Májká segits!  

( Fohász)

 

Májká segíts! Mit csináljak?

Elindultam Te utánad.

 

Májká segíts! Nagyon félek,-

Segítséget Tőled kérek.

Májká segíts! Indulnom kell,-

Mond, hogy őket,- hogy hagyjam el?

Velem vannak körül vesznek,

Fáj azt látnom, hogy szenvednek.

 

Ülj le kedves- fogd a kezem-

A Májká már itt van velem.

Te még hinni nem akarod

 "Más világba" elindulok.

Májká várjál- mindjárt megyek,

Csak egy percet adj még nekem,

Hogy megőrizzem ezt a csodát,-

Nekünk itt is volt mennyország.

Simply amazing! I am alotbusly convinced that there is nothing you can't ride. You are an insperation! Keep up your intense focus on continuing to find the ultimate ride. Looking forward to seeing Deeper next year and what your next posting will be. Safe travels brother!

a VIDEÓJA MEGTEKINTHETŐ, ÉS MEGHALLGATHATÓ A YOUTUBE VIDEÓPORTÁLON, HA BEÍRJÁTOK SZÓ SZERINT:

RÉVÉSZ ISTVÁN DUNAKERINGŐJE             vagy épp,            RÉVÉSZ ISTVÁN BEMUTATKOZÁSA

DUNA

Miként felragyognak a csillagok az univerzumban, s benne a napunk és a föld is,

Európa, Ázsia, és az összes többi földrészek, egymás között így beszélgetnek.

Vajon hol keressünk értéket és szépet, hol a természet már nem értékes és véges.

                Akkor felkötöm...

 avagy egy "hibbant költő" vallomása

 

Akkor felkötöm magam az első fára,

Ha nem maradt több versem, sem holnapra, se mára

Ott fogok függeni élettelen,

Úgysem törődik már senki énvelem.

 

Az ágak között a zorduló szél

Valamit süketült fülembe beszél.

A táj néma, kopár és kietlen,

Ott leszek majd temetetlen.

 

Az életem  semmi - volt, halálom végtelen.

Nincsen rajtam dísz, ruhám is éktelen.

Rajtam a múló pillanat el nem enyész,

Nem lesz felettem más úr, csak a penész!

mzQweh , [url=http://wdqrpfxgwqhs.com/]wdqrpfxgwqhs[/url], [link=http://rgnlkwwmxgre.com/]rgnlkwwmxgre[/link], http://nkejfgsdmuwo.com/

Az én szerelmem szeme tükör,

melyben álmaim tengerébe

Barna haja olyan szép mint,

szobám falán a sok kép.

Lelke olyan mint a jóságos ég,

ki engem mindig véd.

Most lelkem olyan, 

mint a szabad galamb

kit fogságban nem tartanak.

 

Ha elválnék tőle,

életem újra fogság lenne.

 

 

 

Kertek alján aranyvessző bontogatja szirmait

Mosolyog a fényes napra, súgja néki vágyait

- Aranyló nap, fess be kérlek, hadd legyek szép, mint

magad,-

A nap hallgat,  reábólint, s  kézbe ecsetet

ragad

Aranyszínt fest a virágra, s mikor kész van már a mű

Tükröt tart a virág elé, s az felkiált, - remekmű-!

Így megyen ez minden évben, mikor jő a kikelet

Egyikük kér, másik bólint, és a Világ így kerek

 

 

 

 

 

*

Volt valaha egy autó, a márkája Barkas

Egy ilyennel furikázott mesémben a farkas

Éjjel-nappal imádkozott, akadjon egy stoppos

Mindegy neki, akármilyen, csak ne legyen sokkos

Mert,

Olvasta, hogy aki sokkos, annak sok a baja,

Agresszívé szokott válni, és hullik a haja

Amint éppen imádkozott, bár pillantása lapos

Piros jelzést tapasztalva a fékjére tapos

Az erdei úton piros ruhájában

Egy csinoska fruska áll, egy szál egymagában

Igen rossz a kedve néki, mert beteg a nagyija

Ráadást a cukrásznőnek, elfogyott a fagyija

Ennyi bánat érte őt ezen a csúf napon

Nem javítja már kedélyét az ajándék kupon

Álnok ordas fejét töri, miként csalja lépre

Csábítsa el tán a Pirost, egy virágos rétre?

Pala-vala

 

Felnéztem a tetőre vala,

Törve volt rajta egy pala.

Felmásztam, alattam a pala,

Rájöttem nincs is nagy baja.

 

Kicseréltem gyorsan vala,

Ép lett a tetőn a pala.

Másztam lefele vala,

Kezemben a törött pala.

 

Arra gondoltam vala,

Ha nem törött volna el a pala,

Én bizony fel nem mászom vala.

Mert úgyis jó lett volna a pala.

Spenót

Nincsen olyan gyerek, ki szeretné a spenótot

Kivéve egynéhány, ki nem érez herótot

Amikor meglátja táljában a spenótot

Pedig a spenótnak oly szép zöld színe van,

Mint tavasszal a sarjadó fűtől zöldellő drága jó anyaföld

Kit mindenki szeret, akinek szíve van

S, midőn evés előtt a képzeleted szárnyal

Rakd meg a tetejét kisült csirke szárnnyal

Tojást is rakhatsz rá, főzöttet, vagy tükröt

De, vigyázz, hogy ne tégy rá, egy

Baromi nagy ökröt

Eltörne tányérod, kifolyna a spenót

S, az ökörrel szemben jönne most a herót

Azt mondja a fáma, a spenótban vas van

Ám, ne ijedj meg tőle, mert nem rozsdáll a hasban

Csupán zöldre festi, majdan matériád

Ne riogjál megint, ez sem a te hibád

Csupán a klorofill okozta e bakit,

hogy zöldre festette alattad a kakit

 

Ne kérdezd lelkem miért sajog

Magamsem tudom hiába kérdezed.

Csak azt tudom ha siró embert látok,

Vele együtt én is könnyezem.

 

Jöjj el,hozz,jó kedvet reményt,

Mutass értelmes célt,elérhetöt.

Mit megvalósitani van időm elég.

Had lássam küzdeni mihez adsz erőt.

 

Nem tudom holnap süt e ,még a nap.

De igéreted,hogy holnap jobb nekem,

Meg nyugtat,kedvem tőle eröre kap.

De nem tudom ez holnap is igaz-e.

 

Nézd meggyötört testemet.

Megtérne,ahonnan vétetett a porba

De te vedd magadhoz lelkemet

Mert annak nálad van otthona.

       Típus

 

Nagyhangún, büszkén hősünk belép.

Hirdeti egyre: erő a nép!

Lába még botlik a köszöbben,

Mert gátat raktak neki többen.

A borda reped, reccsen a láb:

Más kenyerével hagyjál alább!

 

Majd megmutatom - veri mellét:

Közös javunkra legyen a lét!

Torkán akad most kiáltása,

Mert még helyén ül a mása.

A borda koppan, kékül a láb,

Más szavaival hagyjál alább!

 

Demokrácia - csak minket vár,

Harc győzőknek majd ajtót tár!

Beszél s mutogat, ha figyelik,

S észre sem veszi, élte telik.

Hősökre emlékezve

 

Vérzőszívvel hallgattam a híreket,

Egy szónok eszméket hirdetett.

Hogy, merik megcsúfolni a dicső kort.

Mi ez a féktelen, hazug hóbort.

Már nem tudunk alázattal ünnepelni,

Nyitott torokkal a Himnuszt énekelni?

Nem kell más csak ünnepien emlékezni.

Elfogadni alázattal a hősök tanítását

Felejtsük el a hazugok uszítását.

Az ünnep nem az átkok napja

Ünnepeljen ma apraja és nagyja

A hősök emléke legyen dicső

Tetteikben van az éltető hazai erő

Emlékezzünk ünnepien, csendben

Véssük a szép eszméket emlékezetünkbe.

 

mikor teljesen ellazultan fekszel mellettem, én figyellek, kedvesem.

 

s látom a vágy benned életre kél, oly kihívón, szabadon, kecsesen,

 

lelkedben kitárulsz, s vidáman lebegsz a világ végtelen csillagtengere fölött,

 

erőt ölt benned a felhevült szenvedély, s lángra gyúl a többi érzelem között.

 

 

mikor teljesen ellazultan fekszel mellettem, én figyellek, kedvesem.

 

tengerek lüktető izgalma sziporkázik, csillog és kéklik a szemedben,

 

kigyúlnak szívedben a fények, leomlanak végre a gátak, s a gonosz félelmek,

 

szárnyukat kibontva, mint szálló madár, szabaddá válnak a tiszta és igaz érzelmek.

 

 

légy te a lelkemet átölelő napfény.

én, a lágyan fodrozódó kis patak, akin vakítóan csillansz,

s akit folyton átmelegít a remény,

hogy örökkön tündökölsz fölöttem és soha el nem illansz.

légy te a bérceket koptató szellő.

én, a hullám a tavon, kit gerjeszt és égbe emel,

miközben tudom, hogy a pillanat eljő,

mikor a sors mélybe ránt és a víztömeg végleg elnyel.

légy te az áttetsző, tiszta, hegyi forrás.

én, egy megfáradt vándor, ki hűs nedűre szomjazok,

s a tűző nap ellen keresvén oldást,

kiszáradt ajkamon keresztül oltalmat általad kapok.

 Megfejtett talány

 

Itt a rejtvény

Sötét vagy fény

Víz ár adás

Vagy tán sok más

Örök Istent

Keres egy szent

Vajon talál

Vagy a halál

Ez a sorsa

Beáll a sorba

Rejtvényt megfejt

Jövőt elrejt

Soha nem fél

De hisz s remél

Csodás jövőt

Kövesd már Őt

 

(2012)

 

     Szabadságot a Népnek !

   (1848/1949 évfordulóra. )

 

 

Elég volt az idegen uralomból!

Az utcákon lelkes ifjak Magyar

Zászlót lengertnek,nincs más,

Csak fegyverek ropogása,a

Barrikádokon harcoló emberek

Félelme,és küzdeni akarása.

Hisz szabadságukért harcolnak az

Elnyomókkal szemben,a

A félelem és egyben a düh uralkodik

A megtört szívekben.

 

Végre a szabadság szele felnyitotta

Az emberek szemét,küzdenek bátran

Az életük árán is,hisz az utánuk jövő

Generáció sorsa mindennél többet ér.

 

Bár lassan felettem elszállnak az évek,

De szívemben fiatal maradok,

Bár lassan már csak remélek,

De szívemben fények ragyognak

 

Már lassan csak te érted élek,

De lelkemet kecsegtetik,

A szívemben kigyúlt fények,

A szerelem ábrándjai.

 

Bár lassan felettem elszállnak az évek,

De a szerelmes gondolatok,

Új életet kezdenek bennem,

És újra lángra lobbanok.

 

Üdítsd fel szerelmes szívemet,

Jöjj hozzám kedves,

Nyisd meg lángoló szívemet ,

És hozz új megihletést.

 

Egy "más világ" van valahol,

Ott- ahol a béke honol.

Hol- nyoma sincs a bünnek

Oda- csak a jók kerülnek.

Őrangyalod  ott találod,

Ám őt sajnos soh'- se látod.

 

De, ha behunyod a  szemed,

Összeteszed a kis kezed,-

Akkor érzed a jelenlétét

És a féltő ölelését.

Ő neked a "másik" papád

Mennyországból vigyáz reád.

 

Keze ott van a válladon,

Így kísér el az utadon.

 

Átok, amely áldott

.

Persze tudom: "az élet álom",
Álomban élem meg saját halálom.
Lelkemet 'ki vitte, az jól elrejtette,
Meg nem lelem már soha, a fene megette!
A szerelem, elem. Kimerült az este...

Csak Te

                 

Nyugodni hajtom fejem öledbe,
Őszinte, simogató szavad,

Nap, mint nap fogva tart.

A világ mit érne nélküled?
Pusztaság lenne, lélektelen üreg.

Ragyogás, fény minden Tőled ered,

Amikor rám nevet csillogón szemed.

Zárnom kell életem 

egy fájdalmas szakát.

Meg kell hallanom

új remények szavát.

Lépnem kell mert

élve halok meg.

Szárnyalnom,hogy

újra én legyek.

Nem találom önmagam

mert elnyomtál engem.

Elvettél mindent amit

valaha jelentettem.

sfM6cI http://www.y7YwKx7Pm6OnyJvolbcwrWdoEnRF29pb.com

Ki tudja…

 

Ki tudja azt, hol a házi,

Levél-szekrény, postás bácsi?

Ki helyére teszi szavunk,

Kézbe adja, akik vagyunk.

 

Ki írja meg, mi a fontos?

Ki jó gazda, szerény, gondos?

Hogy Az legyél, vagy A vegyes,

Hogy ereszt-e a szeleped.

 

Ki segít fel, ha megbotlasz,

Diktált gondod, ha elolvad?

Ki adja rád, magyar ruhád?

Hisz fejeden multi turbán.

 

Megkeresnéd, hol a falka,

Egyen zakón maradt szarva.

Vizuális lenyomatok,

Nincsenek már tégla-lapok.

 

 

 

Mysty  Kata:

Az évek múltán

 

Évek múltán, 

mennyit tanultál!

Hibáidon okultál,

szekundát is kaptál;

aztán javítottál.

 

Megtanultál élni,

leckéit megélni,

kérdésre választ,

az esélyt keresni.

Nyitott mondatokat

 

Isten elé vinni,s

a zavarosban tiszta

kincsre lelni volt öröm.

Boldogság csöppent , telt

kebled : pillanatok kelyhe.

 

 

 

 

 

 

 

Én mostanában szoktam ilyeneket is írni:

  (mert számomra  Pierre Puttemans versei is érdekesek voltak )

 

ÓbarátomemlékszelmikorLaikaazűrbementfelrakétavörösbizonytalanbabe...

úgyvagyígylehetmárvisszanemvisszasejön

cccpcccpcccpcccccpcccpcccpcccpóóóómiféleismeretlentávolodásvoltaz

ésalyukakondőltavértetudtad,hogyazlesz?

aszívhelyénazleszmikorkitagadnak

kitagadtákalegkisebbfiútkitagadtaaszóisimmár

aszóismitolyanpuhánejtesz,hogyhangtalanér

földet

aföldigér

óóóezareménytudodPatrikbotjávalakígyókatelűzte..............................

 

Egy sötét alagút közepén, hol nincs élet, ott állok én,

A múltam mögöttem, s a jövöm előttem a semmibe vész,

Indulnom kéne, mert a két világ között elveszhetek,

De csak állok a hideg falak közt, s fázósan reszketek.

 

A szívem visszahúz a múltba, az érzések visszajárnak,

S a két határ szélén csak a magány az, mi megtalálhat,

Néha jő a józanész és fülembe súgja, indulj, ne tétovázz,

Felejtsd el a múltat, mert a rég emléke elhagy s tovaszáll.

 

A vadkacsák hova mentek?

Nagy hidegben hol telelnek?

Macikám ők összegyültek,

És délfele elröpültek.

 

Nem láttad a katicát?

Ő vajon most mit csinál?

Ott lapul egy kéreg alatt

Várja, hogy majd jön a tavasz.

 

És a csiga merre lehet?

Hol vészeli át a telet?

Beásta a földbe magát,

Így fűti a csigaházát.

 

Ennyi elég maci mára,-

Bújjunk gyorsan be az ágyba.

 

 

 

 

 

Te hozzád 2010-09-26 13:19:14 vasárnap

Az asszonyok mindig szépek, Még akkor is ,ha öszi évek, Tolakodnak fejük fölött, S hajuk öszbe deresedik, S arcuk ránccal telitödik. Szivük tiszta,lelkük régi, Testüket nagy csend üli, Lelkükben csendes titok, Hogy maradtak fiatalok. Szeretetben gazdagabbak, Megértésben óvatosak, Féltve örzik gazdagságuk, Gyermekeik,unokájuk, Hatalmas nagy boldogságuk, Az asszonyok mindig szépek, Még akkor is ,ha csak remélnek, Még akkor is ,ha öszi fényben, Fehér hajuk meg-meglibben.

Németh Katalin

 

A költők ceruzája

 

A költők ceruzája fog,

És nektek új színeket hoz.

Érzelmet varázsol a szívhez,

Ha ceruzájukra jön az ihlet.