Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
15 éve | Tekse József | 0 hozzászólás
Gondolsz rám? Mikor száraz kórót sodor a szél
az út mellet, porfelhőt kavar és összeszűkült pupilládon
át szürkén húz csíkot a szivárvány.
Kietlen puszta lét, mint sovány mén csak vonszolja magát,
lába rogyadozik, meg-megáll, leülne, de nincs hová.
Még hosszú az út, göröngyein botladozik a hajnal,
vörösen izzó gömb feszül az ég alján és lassan araszol az idő.
Mint pusztában a repedező föld a szomjas álmok úgy hasadnak,
vér buggyan száraz könny helyett, a semmibe markol kezed,
már nem tudod, hogy ki segíthet neked, hogy ki hullajt könnyeket
árva sírod felett.
15 éve | Tekse József | 1 hozzászólás
Távolban az ég csapkod,
ménkű nagy haragjában,
tótágast áll a világ,
messze nagy pusztaságban.
Összeráncolt homlokát,
tüzes nyila perzseli,
vad vihar, mint könnyű lepkét,
a puszta népét, úgy veri.
Jeget ver a felhő
gyenge fiókákra,
magányos jegenyét hajlít a szél,
reccsenő, vén derekára.
Égnek feszül a föld,
és csattog a háború,
két gigászi erő,
ki él, most mind fél és szomorú.
Félrevert harangok
hangosan sírnak a pusztába,
jelezve, hogy az ég van most
szörnyű nagy munkába.
|
|
15 éve | Tekse József | 2 hozzászólás
Reccsen az öreg szekrény,
ajtaja nyikorogva kitárul,
ódon polcain emlékek sorakoznak,
kísértett karját kitárja az idő.
Mint suhogó szárnyak kavarta szellő,
megérint egy különös világ,
harminc év emlék-repedésein kibújik,
egy elfelejtett régi-régi nyár.
Még tűz égett benned és bennem,
a sziget varázsa táplálta talán,
meg a nyár, az édes illatok
és a csendben átéltük a vágy pillanatát.
Összebújtunk, mintha fáznánk.
De nem. Csak a vadul kalapáló szív,
s a felborzolt érzések harcoltak a józanésszel,
míg izzadságcsepp remegett ajkadon.
15 éve | Juhász Attila | 1 hozzászólás
Boldogtalan boldodogság!
Kedves hisz ismersz, és jól tudod, mire lennék érted képes,
uttalan utakon hegyen, vizen, levegőben,
Elindulnék, csak tudjam, van értelme, hogy hozzád én elérek!
Mindig is kegyetlen volt hozzánk az élet,
Senki nem értette miért szeretlek TÉGED?
Őszintén, tisztán és önzetlenül szeretni,
Megpróbáltalak ÉN, úgy ahogy még senki!
Szerelmed hiánya összetörte szívem,
És összetört szívem lelkemből most én kitépem!
Szerettem vólna piciny szívedbe boldogságot vinni,
És életemet veled boldogsában élni!
15 éve | Juhász Attila | 1 hozzászólás
Válasz nélkül…
Meredek szikla tetején állok,
A lábam alatt fekete mélység hömpölyög!
És a szikla inogni kezdett, s fel kiálltok,
Ó mond, miért bántasz, ki annyira szeret?
Választ várnék, de még visszhang sem felel,
Pedig keresem az okát, de megfejteni sosem tudlak talán!
Hisz TE érted volt értelme az életemnek,
TE belőled éltem és volt értelme mindennek!
De valami megváltozott,
És kihűlt mi egykor összetartott!
Már elengedlek, hogy tovább ne várj,
És nézz jól körül, mert vár a nagyvilág!
15 éve | Tekse József | 1 hozzászólás
Elvesztett a szerelem.
Direkt? Vagy véletlen?
De már nem keres.
Elszáradt virága az élet,
poros úton vezet a magány,
ezer apró lépte.
A vágy kisiklott vonat,
már nem robog,
egy elhagyott állomáson áll.
Benőtt mindent a gaz,
s néha porfelhőt kavar
a semmiből előtörő vihar.
Egy vadnyugati film
elhagyott díszlete csupán,
fakó képfoszlányok merednek rám bután,
valahol távol egy harmonika szól,
bús dal, a halál zenéje, rajta, nevess.
Mert elvesztett a szerelem
és nem keres.
Mert bűn, az álom megszakadt,
könny-zuhatag rohan szikla arcomon,
mély barázdát váj, s a lélek menekülne már,
de megáll az idő, nem mozdul,
csak bánatos szívem ver vadul.
Nyár van és én boldog
Vagyok,fölöttünk ragyognak
A csillagok,kint sétálunk
A parton,hallgatjuk a hullámok
Halk morajlását,hozzád bújok
És boldogan suttogom,még
Most is szeretlek,nagyon
Áttölel két karod,és boldogan
Csókolod a szám,a levegőnk
Fogytán már,nagyokat nevetünk
Ha eszünkbe jut,amikor itt
Megismerkedtünk,ölelsz újra
És újra,karjaidban,boldog
Vagyok,mert tudom hogy még
Most is csak, engem szeretsz.
15 éve | Csáki Hajnalka | 2 hozzászólás
Minden vágyam, olyan emberek közt élni,
Kik önzeltlenek, s boldogok.
Kiket kizártak a világból, a partra szűlték őket,
Hol minden bűntől mentesek.
Sétálnak a folyószélen,
Hol az embertömeg elrohan egyre gyorsabban, szélsebesebben,
Nem törődve, értelmet nem adva
A Szeretet, Boldogság szavaknak.
15 éve | Marosán Mária | 0 hozzászólás
Egy kis madár szállt,
Reggel az ablakomba,
Illegette magát benne,
Mintha randevúra menne,
Néztem egy darabig,
Csendben, nehogy kedvét,
Elvegyem,megmosolyogtam,
Hogy még ez a kis madár is
Ilyen, később elröppent,
Szememmel követtem,
Csatlakozott, a többi madár,
Seregbe,elrepültek délre,
Jó meleg vidékre,érzik az
Ősz, és hideg közeledtét,
Hogy életbe maradjanak,
Másik tájra kell hogy,vándoroljanak.
M.Mária
15 éve | Erbárné Berkes Tímea | 3 hozzászólás
Végeláthatatlan homokos parton állok,
Talpam alatt kirajzolódik ezer lábnyom.
Szemem gyönyörködik a csillogó kékségben,
Sziklák alatt morajlik a tenger a mélységben.
A horizonton felbukkan egy sirály,
Rikoltozó hangját visszaveri a táj.
A nap lassan álomra hajtja fejét,
S az ezüstös hold foglalja el helyét.
Aranyhíd helyett ezüsthíd pihen a tengeren,
Lágy szellő táncol végig a vidéken csendesen.
Mélykék vízben hullámok fodrozódnak,
A távolban pici pontként feltűnik egy csónak.
15 éve | Marosán Mária | 0 hozzászólás
Az én hazám,semmiért,
Elnem hagynám,ez a föld
Az életem,még ha sok is rajta
A gyötrelem,kibírok én még
Sok csatát,ha mellém állnak,
Akik szeretnek,és a gondokat,
Együtt oldjuk meg,megszünik
Minden bánat, fájdalom, ha
A magányomban,természetet
Járhatom,hallgatom a madarak
És a fák,hangját mert azt susogják,
Ez a hazád gyönyörű, Magyarország.
M.Mária
15 éve | Marosan Mária | 3 hozzászólás
Két jó barát,tengerre szállt,
Vitorlát bontott,és elindúlt,
Megismerni a világot,és
Felfedezni, olyan mit még
Más nem nem látott,
Nyár volt,és a tenger nem
Háborgott,a vitorláson sok
Volt a móka, nevetés a
Nap, is melegen sütött,
Estefelé, a csillagok is
Ragyogtak, lehorgonyoztak,
Nem messze a parttól,
A tenger hullámai, elringatták
Őket,másnap megint, vitorlát
Bontottak, és elindult a két jó
Barát, tovább a kitűzött cél felé
Az árbócon, lobogott a nemzeti
Zászló, és a hajó, szelte a vízet.
15 éve | Marosan Mária | 2 hozzászólás
Van, egy gyönyörű hazám,
Semmiért el nem hagynám,
Ez a föld, az életem,még ha
Sok is rajta, a gyötrelem
Ki bírok én még sok csatát,
Ha mellém állnak akik,
Szeretnek,és a gondokat
Együtt, oldjuk meg,megszűnik
A bánat, a fájdalom, magányom
Ha a természetet járom,
Hallgatom a madarak,fák hangját
Azt susogják a fák, ez a te
Hazád,gyönyörű Magyarország
M.Mária
15 éve | Marosan Mária | 1 hozzászólás
Nagyon gyorsan mennek a napok,
És én mindig csak rohanok, kapkodok
Jól esik néha lassítani egy kicsit,
Meg pihenni,kell egy kis csend,
kipihenni a hétköznapi rohanást,
Magunkba lenni,kicsit elmélkedni
A gondokat helyre tenni,jól esik
A nyugalom,kell egy kis csend,
Lélegzethez jutás,kikapcsolódás,
Ilyenkor körülöttem csak a fák,
És madarak,nagyokat szippantok
A csenben,és minden rendben,
Kell egy kis csend,még itt bent,
Meg nyugszik a lelkem is tőle,
Feltőltődök egy kis időre ,
És megint csak újra,és újra,
Kezdődhettnek a hétköznapok,
És megint csak rohanok.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás