A szó hazug...!

Úgy élj, hogy egyenes maradj,

Ne sérts másokat és a jó úton haladj!

Fogadd el a furcsa másikat,

Légy korrekt és maradj mindig önmagad!

Ne hidd, hogy azok mind szeretnek,

Akik mosolyogva körül hízelegnek!

Megszerezni könnyű, és ellenállni  nehéz,

Mert a szép szavak,dicséretek,lelkednek legmélyén örvényt kavar!

Fegyelem, tapintat, néha mit sem ér,

Ha mosolyod hullámzó, apró játék!

A szó lehet hazug, a hízelgés érdek,

De a szemed tükre nem csal meg téged!

Megbántva és megalázva!

Megalázás,vágy, sikító fájdalom,

Elképzelt világ, ahol majd mi ketten..?

De a hitvány ábrándjaid miatt,

Semmit nem tehettem!

Gyönyör, szex,és gyengédség,

Ez érzékiséged birodalma,

Ez mind összesen,

Nem csupán a képzeleted világa!

Sikamlós nyelv, csorgó nyál,

Magával húzott hisz a gyengédségedre várt!

Megbánás és megingás?

Van ki mindenkinél  jobban szeret,

Mégis fájdalmat okoztál,

A puszta gondolat szögesdrótként megsebezte lelkem,

Az őszinteség erény, de bánni mégsem tudtál vele!

Káosz!

Üres a szívem és,

Kilépek lelkem kapuján!

Látom magam kívülröl,

Mint vesztes versenyző ki elveszti a csatát!

Kint rekedtem önmagamon,

És káosz vesz körül!

A káoszt én okoztam,

Megbántva sok kedves ismerőst!

Versenyt futok az idővel,

És vissza kéne jutnom,hogy újra önmagam legyek!

Elloptam a szivárványt és bűvöletben éltem,

Most láncra verve vezeklem, mert elvesztettem kit úgy szerettem!

Saját kezemben van sorsom,

S mit tettem az őrület,

De magamnak kell megoldanom és a pontot föltennem!

Kaméleon!

Fájdalmas felismerés takarja be szemem,

A sunyiság színe a hideg és a meleg!

Könny formájában vízcseppek tapadnak arcomra,

Szemüvegem párás lesz egy röpke pillanat alatt!

Elfordult tőlem a "világ",

És fölényével elegánsan vagány!

Gyanútlan áldozata lettem,

Ármánynak és szerelemnek!

Zajlik a leváltásom,

És ez a tény kegyetlenűl husomba méllyen bevág!

Semmi kétség,

Az uj pasas nincs tekintettel másokra!

Kifinomult modorával úri emberként tetszeleg,

Behízelgő mosolyával a lábukról másokat is levesz!

Lehet...

Közös utazásunk soha nem ér véget,

Káros gondolatok mélyen bennem égnek.

Lehet azért kaptalak mert „beteg” vagyok,

És gyógyulásom tenmagad!

Óvatos örömkönnyek gördülnek arcomon,

Mert szeretem nézni, nézni a szépet,

Amint lelked beragyogja a létet!

Nem hittem, de megismertelek,
Nem hittem, de megszerettelek
Nem hittem, de nélküled senki vagyok,
Nem hittem, de sok érzésem kavarog.

Nem hittem, de már az este töb volt,
Nem hittem, de ragyogott az égbolt.
Nem hittem, de nem  csak Veled voltam
Nem hittem, de azóta kereslek álmomban.

Nem hittem, de mindent megváltoztattál,
Nem hittem, de boldog voltam,-mosolyogtál
Nem hittem, de hirtelen minden más
Nem hittem, de fáj-helyettem ölel más.

Nem hittem, de gondolataimba másztál
Nem hittem, de tudom nem rám vártál...