Szegény-e a reményem mámora.


Kabát alól előkapom,
Üvegem száján csókolom,
Nyelem minden kortyát,
Szemem már csillagot lát,
De abba soha nem hagyom.
Mert ettől függ boldogságom...

Kegyetlen a rítus,
s a vége nyomorult,
De úgy kell nekem,
Ha csak így lehetek bódult.
Karom erősebb, többet akarok,
Minél többet, amennyit csak elbírok,
Egyiket a másik után gyorsan bontom,
Hisz üres üveggel még nem volt dolgom.

Arany-v-ízű édes borom,
Minden gondom veled oldom,
Élet búját hordom vállamon,
Nélküled bizony el nem bírom...

Hívlak téged..

 

Hívlak téged

Mint napfényt a játszó gyermek

Hívlak téged,

Mint felhőket a szomjas kertek

Hívlak téged,

Ahogy az éj hívja fáradtan a hajnalt

Hívlak téged

Ahogy a szél hívja a mozdulatlant

Hívlak téged

Ahogy hold suttog az ezüst fényben

Hívlak téged

Némán, szívem szólna, mégis tétlen

Hívlak téged

Hol keressen téged a hang

Hívlak téged

Mert minden templomban van harang

Hívlak téged

S hallgat a parkban a pad

Hívlak téged

Ahogy régen én hallgattalak

Hívlak téged

Hogy végre megszólaljak

Hívlak téged

Hogy még egyszer felragyogjak

Hívlak téged

Hogy ha kell, szabad legyél

Hívlak téged

Hogy ha kell, elengedjél

Hívlak téged

Csak mert várlak

Hívlak téged

Mert nem talállak

Hívlak téged

Hát jöjj, kérlek, kérlek

Hívlak téged

Lásd szavaim elégnek

Hívlak téged

Ahogy szikrát vár a fa

Hívlak téged

Ahogy az időt várja a ma

Hívlak téged

Hogy elkezdődjön újra

Hívlak téged

Hogy véget érjen, ha...

Egy ábrándos pillanat!

 

Újammal a párás ablakra egy 

dobogó szivecskét rajzolok,

remegő számmal halkan egy

nevet magam elé mormolok!

Szívem száraz torkomban

lassan meg áll  én érzem,

könnyes szemmel ott a felhők

között  és a sápadt holdat nézem!

Vágyakozva kutatom szememmel

a millió  fénylő  pislákoló csillagot,

nekik kiálltanám én hogy még

mindíg  oly szerelmes vagyok!

Ó te lány-még titkon érzem mit

érez a te magányos és árva szíved,

el gurul az én szívemhez az arcodról

a porbahulló  drága kérlelő könnyed!

BJpsXC , [url=http://dpjikgxefwjv.com/]dpjikgxefwjv[/url], [link=http://ibsrckjwxwla.com/]ibsrckjwxwla[/link], http://zrxagvgzbpkv.com/

Ilyen szép a Surányi ősz

           

Ezek a szívem lombhullásai.

Ezek a szemem sugarai.

S most csapzott szőlőtőke...

Ebből borital lesz nekem jövőre.

 

Ezek a vágyak belülről jönnek.

Ezek a szavak csak úgy törnek,

Ahogy a porcelán remények,

És azok a ködbe szorult fények.

 

Ezek a sárral döngölt Surányi tájak.

Ezek a tátva maradt szájak,

És a falhoz vágott vekker.

Nem jár már többé, nem rabol el.

Engem, mert marad a szeretett…

Közeleg egy este..


Közeleg már az este
egy derűs, szép nap után,
az izzó naplemente
száz színben úszó teste
a jövőt elém festve
elmém átoson.

Ám jó előre beszivárogva
betódul az éj árnya,
hogy a nappal testéből lopva
saját birtokát tárja
a fénnyel sokkolva eléd tárja.

Apró bárányfelhők
tűnnek fel az égen.
Álnok, gonosz terv szőtte
hálót kéz a kézben,
és elképedve nézem,
amint alattomos,
diverzáns árnyhaddal
egy birkanyáj tapos
egy utat a nappal.

Fogalmazok kisze-kusza gondolatok,vártatlan fordulatok.

Értelme nincs vajmi kevés,hanyagolhato akár az evés.

Érzelmek labirintusa káosz,lélekből fakadó szónoki pátosz.

Határozott formát nem alkot,szivja az életem de azt is csak falsot.

Egyetemes tudomány,aféle emberi iromány.

Honnan ered e zavar,engem e kérdés igen csak felkavar.

Talán hibát észlel az agy,kissé tul pőrgetett vagy.

Magamba folytott bonyodalom,ezért csak magam okolhatom.

De lehet hétfö az oka,azért sem figyelek oda.

Árpád népe

 

Lenéztem ide, hol hangosan sírnak,

Baj van, ezek semmit se bírnak.

Elmesélem, mik zajlanak e téren,

Semmi se olyan, mint egy réten.

 

Láttam harcot, szoros csatát,

Népet, ki ebbe öli magát.

De változott a dolog, új lett,

Szavakat vér váltja, új tett.

 

Ma nincs harc, csak feszes élet,

Isten mikor vet ennek véget?

Ha lenne út, mi visszavinne oda,

Mely hol mindent elmesél egy Óda.

 

Ódák, melyek mondják a régi kort,

Mi ma már fel sem kavarja a port.

szerint:c9n vagyok az a megrf6gzf6tt KlubD hedvő, most vissazte9rtem, terjessze9tek egyme1s kf6zt az fczenetem!2007. augusztus 10-től 2008. augusztus 1-ig voltam klubtag, azf3ta a KlubD megy tove1bb ne9lkfclem, de nem fog soke1ig e9lni ilyen felfoge1ssal. Nem arra gondolok, hogy diplome1s elitklub , hanem arra, hogy Tomka Barnabe1s (alapedtf3, tf6bbse9gi tulajdonos, fcgyvezető igazgatf3) re1szokott a tagok igazse1gtalan kize1re1se1ra. Engem ne9he1ny jogos e9s logikus ke9rde9s miatt ze1rt ki egy olyan szabe1lyra hivatkozva, ami alapje1n inke1bb őt lehetett volna kize1rni.

Most Noé bárkája jött el talán nekem.

Még az a nyár hozta ide, az őszbe,
Noé bárkáját. Esők hátán, mint halott
alkotmányként. De Noét nem láttam benne,
csak ablakomból azt a sok állatot.

Mind szelíd volt, jámborabb, mint talán az ember.
Ormányát lógtatva, mint az elefánt,
filozófusként. Tudja, azt mit tehetne.
Ég és víz parancs felet, lent a sodrás ad irányt.

A világ oldódott szürkeségben.
Hullámsávjukba elbújtatott színekben,
és eltűntek.

és persze csak egy másik embert talált ott
annyiban tehát hiába keresés volt,
hogy a halandóságot nem képes meghaladni a másik halandó által
megsejthető-e az érzésekben az mi legyőzi a halált
megérezhető-e a vágyban mi meghaladja azt
vagy csupán a kifejezhetetlen hatványszám a felsőn túli felsőbbfok
ott az égben
benn a lélekben, testben

Kedvesem mindenség ami van az én szememmel...
 
A szellő súgta nekem üzenetét,
a Nap kikeletét.
Hallom a természet csendjét,
látom néha a világ rendjét.
Sóhajtanak a fáink sorba,
a balga ember, nekik nem hajlongva.
Egyszer ez a növény is elindult futva,
a házainkat teljesen befonva.
Látom mily erős a természet,
s az emberi élvezet.
Hiába hiszed, hogy tiéd a világ.
Mikor mi magunk vagyunk a világé,
minden ember pedig másé.
Kinek kit hoz a sors,
majd eldöntöd jó vagy rosszabb.
Egyik nap üldögéltem egy padon,
gondolkodtam, hogy akarom,
hogy alkotom életem,
hogyan ér el végzetem.

This could not posisbly have been more helpful!

Unebleaivble how well-written and informative this was.

Deep tihnking - adds a new dimension to it all.

Csak egy Őszi gondolat

 

Ködbe burkolódzott itt Surány,

Mint ahogyan az anyák is szégyenlősek lesznek

fogantás után.

 

Ó mondd mi a mérték itt Surányban.

Öle mélyén körbe négy, vagy egy lehet.

Tán ötven vagy a harminc, meg az

Öt vagy hat.

 

Kelete és nyugata itt a törvény mind napnak,

Hője, fénye záporának, ehhez igazítsd hát

Lépted, álmod, sóhajod, ha a teljességben

vágytól együtt

Lélegzeni

Vele.

Mennyit ér a világom romjai.

 

A világom romjain valahol,

Én ott vagyok, én ott várok.

Ott várlak, kereslek,

Hogy kérdezzek,

Kérdéseket tegyek fel.,

Amikre nem is lesz felelet.

 

Mondd, a szerelem mennyit ér.

Feladni mindent egyért,

Egyért, aki meg sem ért,

Akinek a Te mit sem ér,

Nem kér,

Míg a Te remél.

Miért.

 

Mondd, mennyit ér az álom.

Túl minden határon,

Min múlik, a vágyon,

Érzelmen, kívánságon.

Mindhármon,

Valamit kell várnom.

Ez az átkom.

Nyugodj Békében Kedves Barátom.

Tombolni, s kiabálni lenne most kedvem
Pedig igazán nem is ismerhettelek meg.
Pár sor, egy kép, egy csodás délelőtt
Ennyi, mit felsorolhatok most, az emlékeim mögött.

S mégis dühít, hogy ennyi csak az élet,
Hiába nem gondoltál mást, hiába nem kérted.
Felkelsz reggel, kezdődik, egy új nap
Jössz,mész, s teszed dolgodat.

S egy pillanat, vagy annyi sem talán,
Váratlanul, holtan esel össze az utcán.
Ami élet az évek alatt összegyűlt benned,
Most egy villanás alatt tovaered.

Gratulálunk! Hozzád című versed felkerült a Poet.hu-ra.

 

 

 

 

Hozzád Fáradt éjszakák gyötörnek lassan egy hónapja, Küldenélek, menj el, de az ajkam néma. Nem vagyok már szabad, de szívem érted ég, Tudom, hogy ez bűn, de mégis várom rég. A szemedbe nézek, úrrá lesz rajtam rég nem érzett vágy, Melyet sivár életemben eltűnni hittem már. Égő szerelemmel lobogott a szívem, De röpke idő alatt hamuvá lett minden. Miért jöttél utamba, álmom mért zavartad, Megszokott, bús életem, miért felkavartad. A szív s a józan ész vitába kelt rajtad, Küldd el, nem, szeresd, így hadakoztak. Mikor nem látlak, gondolatban búcsút mondok, De ha szemed rám néz, fellángolok Nem kell, hogy szólj, elég ha nézel S máris érzem, hogy lüktet a vérem. Ámor nyila elszállt s vaktában talált, Ó te boldogtalan Ámor, miért is játszottál. Szerelem, te édes nektárja az életnek, Mért is találtál rám, hisz már meg nem érdemellek.

Csoma Julianna

QHcFWJ , [url=http://kckqagyuwysp.com/]kckqagyuwysp[/url], [link=http://opkffrgfddll.com/]opkffrgfddll[/link], http://imcjxdegqjqu.com/

Thanks alot - your ansewr solved all my problems after several days struggling

Barátság na itt a téma,lehet kicsit kőzhely vagy inkább béna?

Lerágott csont régi gond,vajon milyen az igazi mond?

Melletted áll,tőled viszonzást semmiért nem vár?

Ha őrülsz ö az elsö kinek mondod,magadból a szavakat csak ugy ontod.

Együtt mentek az uton,sokat merengtek a múlton.

De vigyázz egyszer ennek is vége,akkor a harag jőn a képbe.

De mért lessz ez igy barátom,mert az idő változik ezt én is belátom.

Azt is tudom gyarló az ember,olyan akár az ipari kender.

ebben a feszült várakozásban
zsákmányra lesve vagy vadászra -
vagy inkább a kiindulási pontot keresve
ami kívűl van a vadász-áldozat csatamezején:
a köznapi foglalatosságok és eszmék viszonylagos
és időleges értelmén túl vagy talán fölött
újra értelmezné a létet
elveszíthetetetlenségbe rögzítené

Bf6be, kf6szf6nf6m sze9pen a dedjat:)Kf6szf6nf6m, hogy re1m is gondolte1l, jf3lesik:) Reme9lem, nem fogsz meghuragadni, hogy nem adom tove1bb, csatlakoztam me1r re9g a Szavakat dedjak helyett mozgalomhoz, ki is tettem a blogomra a logf3je1t, e9s szeretne9k hű maradni f6nmagamhoz. Reme9lem mege9rtesz, e9s nem haragszol meg.

csak annyira, hogy még érezze hiányát
s így gyűrje le a fásult közönyt
azt hiszem, erre végsősoron a lét lényegi bizonytalansága készteti
mely a napi foglalatoskodások során számtalan formát ölt
például legalább az esély látszatát mutatja
ezt játéknak (játszásnak) nevezni lehet
de akkor a játék is lényegi
s akkor a halállal űzi -
legyen az a sajátja vagy általában a megszűnés
úgy, hogy általa tartsa életben azt,
mi a fásult közönyben múlna el
ezzel a hiánnyal, igen éppen ezzel

Néma Nemzet

Duna jegén vonyítanak kóborló farkasok

szennybe fagyot zászló egy nemzetért zokog.

Arcom forgatom a vérzivataros szélben

Mátyást keresem a mélyre süllyedt télben

 

Napnak születtünk anyánk minden csillagának

Hogy jöttünk nem lehet szenvedés e hazának

Nem lehetünk kisebbek mik vagyunk

Ősi tűzből s vérből kevert tanuk

 

Tanuk vagyunk népek önző rontására

El kezdődött a természet ember utolsó csatája

Hogy ki fog győzni ez nem kérdés senkinek

csak az kérdés utolsó embert ki menti meg.

Vissza nézve a multba , ahogy nagyikám a kezét felém nyulytja.

Nem is tünik olyan távolinak az emlék,ha lehetne még mindig vele lennék.

Ezt egy harminc éves ember mondja,ki szeretetét még most is magában hordja.

Kis gyermekként sokat tanultam tőle,még ma is az álmaim őre.

Talán tizenkető lehettem, mikor őt a főldbe temettem.

Ugy érzem mintha egy pillanat csupán az egész,mikor játszom az udvaron és hozzám kinéz.

Féltő gondal fésüli hajamat,sok finomsággal tőmi a hasamat.

Ágyu dőrren bomba robban , fetrengve mászik dzsuvában koszban .

Rettegve lapul a futóárok mélyén ,dőbbenet ül ki a katonák képén.

Azt mondták nem kell félni , de érzi nem fogja tul élni.

Vissza gondol a magyar főldre ,ahol a fák tavasszal váltanak zőldre.

Elhozták ide minek neve a Don , mert veszélyben forog a hon.

Repülő száll  a lővedék talál , sürü oszlopokban arat a halál.

Gépfegyver kerepel okádja a golyót , sok csendes test őleli a folyót.

Nincs kimélet és kegyelem , sem a mennyben sem idelenn.

Thank you! / Koszonom!Marti, orulok, hogy ormeot tudtam szerezni vele :)Carol, thank you for your question. The floods were really terrible in Hungary. The area where my parents live was not affected, but some parts of the country suffered a lot. There were several villages that had to be evacuated, many homes were damaged or have to be rebuilt :(Sari, yes, the photos are from Finland :) :) from the area of Jyvaskyla. Sabine, it is really a great place for a peaceful holiday :)

                             Színház

 

Két személyes a darab,

Női és férfi alak,

Feszültséget szít, kavar.

 

Szívhez szóló szép dalok,

Fülbemászó lágy hangok,

Kicsinynek tűnő bajok.

 

Veled csend, mi beszédes,

A beszéd oly veszélyes!

Játszol! Erre vagy képes!

 

Gyönyörű háttér, nap, hold...

Álom, mi csak álmot hord!

Érzées, mi nem játék volt!

 

Végszó. Függöny gördül le.

Menni kell, most ideje.

Halálomnak kezdete.

 

Csak van néha egy pillanat.

Mert talán csak a fák azok akik mindent látnak,
mert mégis ök., örökké csendben hallgatnak.
Lengeti őket a mindent tudó szélek,
mely minden ember arcát simogatja,
legyen az gazdag vagy szegény,
legyen koldus vagy feje felett nincstelen fedél.
Hiszen az eső, mindent megsirat,
a bimbózó virágokat, az éneklő kismadarakat.

Talán színes rózsaszál volnék, mi kiskertedben nyildogál,
nem tudván, ami egy régi elméként hamarosan arra száll.

Egy lány és egy fiú ált a dombtetőn. 

A lány a fiúra nézett kérdőn...

Nem értette mit akar ezzel mondani.

Nem értette miért kellet mindent megváltoztatni.

Nem értette miért kellet ez a szót kimondani.

Hiszen olyan jól megvoltak

A legjobb barátok voltak.

De most minden megváltozott

A lány csak csodálkozott.

Hiszen ő is kiakarta mondani

De bátorságát nem sikerült összegyűjteni.

Végül halgatott és ezzel hibázott

Hiszen túl sok időd elhalasztott.

Melyet üresség helyett a fiúval tölthetett volna

Nem kellet volna vágyakoznia.

 

 

Csukd le most a két szemed!  

 

 

 

 

 

 

Ha most be csukod egy pillanatra a gyönyörü szemed,

s a szerelmes szívedre teszed a törékeny két kezed,

abban a dobbanásban meg kell hogy érezd a szívemet!

Én is éreztem nem is oly rég a tiéd néma dobbanását,

mikor el hozta hozzám az áprilisi szél a fájó kiálltását!

Mert mindíg meg érzem ha gondolsz  néha rám,

a könnyes nappalon-vagy magányos éjszakán!

Küldök egy csókot kedvesem...öleld a szívedre,

s kérlek néha gondolj az én magányos szívemre! 

Mert én nem tudok ma ott lenni  melletted....

Csak szép álom lehet

 

 

Felbukkantál életemben, mint felhők mögül a nap,

Bolond szívem vérzik, hogyha nem láthatlak.

Van-e oly szó, mi elmondhatná, mit érzek,

Hogy vágyódom utánad és mégis félek.

 

Mit úgy kívántam a szerelmet, új reményt hozót,

Az Istenek gúnyos mosolya ként most hozott a sors.

S mint egy bakfis, eszét vesztve,

Mindig csak Te jársz az eszembe.

 

Tudom, nem szeretem még soha így senkit,

Ily kin és gyönyör nem élt még együtt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aggódó szerelem.

 

Bócsás meg kedves, bocsáss meg énnekem,

Úgy érzem, haragszol, és ez fáj nekem.

Elszállt a józanész, csak a vágy maradt,

Nem gondoltam másra csak, hogy velem maradj.

 

Lehet, hogy szerelmünk nem éret még arra,

Hogy vágyunk beteljesüljön még ma.

Bócsás meg kedvesem, bár nem vétetem mást,

Csak a szívemre hallgattam, s a NEM nagyon fájt!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Barátság

 

Szemed kisírt, arcod könnyektől ázik,
Mert valami fontos dolog hiányzik.
De van, aki pótolja mindezt,
És ez mindörökké így lesz.

Kezed remeg, megtenni nem mered
Átlépni az előtted tornyosuló hegyet.
De van, aki segít, hogy sikerüljön,
S feletted az ég újra kiderüljön.

Harcoltál valamiért, sebet szereztél,
Úgy érezted, csak meghalni szeretnél.

Örömre születtünk

Az ember boldogságra született. Ha emberi természetünket éber értelemmel szemléljük, felismerjük belső lényegünket, amely szivünk legmélyéről sóvárog a boldogság, az öröm után.

Az öröm lábujjhegyen jár. Alig vesszük észre, ha belép szivünke. Szivesen ott lakik, ha nem űzzük el erőszakkal. Az öröm kisimogatja szomorú álmaink görcseit. Letörli arcunkról a könnyeket. Összeköti hétköznapjainkat legszebb álmainkkal. Valóra váltja az álmokat.

 

Életem partszakadás,.

Tengermély morajlás, 
Fülembe hallik sikongva,

múltam visszahozva.
Előző életem réveteg

sötétben villog éppen,

Emlékem  mind riasztó, 
vészfék:bajtól visszatartó.
Múltbeli létem, s személyem
Egybefonódva adja meg

Reményem: Jelenem,

s  immár jelenre épülve

szüli meg Jövőm.Engem

majd egykoron Istenhez

jövőn szólít meg a Végtelen,
S lepereg  hirtelen életem... 
S álmodom  a múltat

a jelenben, s belőle

tanúságot leszűrve

keresem a helyemet,
S majdan tűnik el

lényem hirtelen,
Mint elveszett porszem

a végtelen sötétben

Figyelj,halandó!
Az élet múlandó.
A múlandót ne nézd! 
Orcádat  az örök  felé vétsd!
Lásd meg a szépséget,
ne csak a rémséget!
Figyelj az Örökre, 
bízd magad a Jövőre.!

Mert a múló mind elmúló,
ám a nyugalmat feldúló.
Egyedül Isten az Örök,
így sződd jelened , s jövőd! 
Lásd: Ő ád néked ezernyi örömöt,
egykoron ez lesz örök örömöd.
Ez lehet számodra végső jövőd, s örököd,
mely Isten hagyatéka nekünk halandóknak,
s jelenthet mindannyiunknak, időtlen örömöt.

There's nthoing like the relief of finding what you're looking for.

You're a real deep tnhkier. Thanks for sharing.

• Mely összes virág létezik a földön,
• az illatuk összegyűlik és költözik
• szívembe,...-e világ csokorja.
• Ajkam szomjazik ajkadra,
• és -e szerelmes illatárt csókolja
• szívedbe,...te édes rózsaszál.
• Testem ég, mint tűznek parázsa,
• és egy szellő szerte fújja a világba,...-e szerelmes parazsakat.
• Ma este ők csillagok lesznek,
• s táplálják szerelmünket,...fénylő énekükkel.

You've hit the ball out the park! Inrcedilbe!

Nélküled sivár létben lebegek,

hiányod kongó üresség nekem,

nálad jobban senkit sem szeretek,

ha nem vagy többé velem,

csupa gyötrelem marad  életem.

Mint  verembe esett rőt vad,

úgy vergődök   hasztalan,

mert a csapda nem enged,

s ki egyszer már benne van,

az többé  nem lehet szabad .

Foglya vagyok vágyaimnak,

rabja vagyok álmaimnak.

A valóság rémálom marad.

Magányosan élni , bár lehet,

de hiába remélni, nem mindegy.

E sors szomorú véghez vezet.

Kalodába zárva

ülök a szobában,

minden ablak csukva,

minden ajtó zárva.

Csücsülök egymagamban,

mormogok magamban:

"mi marad még hátra,

ha így be vagyok zárva?!"

Szomorú az élet,

pedig nem henyélek,

mindig teszek-veszek,

így sok pénzt keresek.

Ám most hiába is várlak,

nem jössz, s én , mint árva

ülök a szobámban

kalodámba zárva,

mint rabmadár 

egy kicsiny kalitkában..... 

 

Tudnod kell, mit érzek!

 

Jöjj, kedves jöjj, utolsót int szemed,

Tudod-e mit érzek, mikor a busz elindul veled?

Összetörik bennem mindig valami,

Úgy érzem, e pillanatban megtudnék, halni.

 

Minden válás tőled új szenvedés,

Csak a holnap tart bennem egyedül reményt.

Hogy újralátlak, s néha egy lopott csók,

Ezek csak kincseim, szívemet boldogítok

 

Hit, remény, szeretet, csak ez kell nekem,

Hinni, hogy nem csapsz-e be sohasem.

Remélni, hogy egyszer boldogok leszünk,

Szerelmet, mit még csak lopva ismerünk.

 

Születésnapodra

 

Boldog légy kívánom, szívből igazán

Óhajod teljesüljön egy édes éjszakán

Légy boldog azzal, akit legjobban szeretsz

Daloljon minden madár örömünnepet.

Oda adnám szívem, s mindent, amit kérsz.

Gondom csak egy van, hogy már mind Tiéd.

 

Szeretném, ha tudnád, mennyire szeretlek,

Zizegő lombként, érted reszketek.

Ügyetlen a szó, mert remeg a szám,

Látod, mivé tesz, egy szerelmi vallomás.

Elmennék hozzád, hisz vágyom rád,

Tiltott szerelem ez, de olyan csodás.

 

 

 

A mi szigetünk.

 

 Új sziget született az élet tengerén,

Két hajó kötött ki ott,

Az egyikben Te voltál, a másikban én.

Találkoztunk ott, hogy boldogság várjon ránk,

Szívünkben fájó titkok után!

Kicsi ez a hely, nem láthatja senki,

Kíváncsi szemek elöl, el kell rejteni.

De mi bármikor látjuk, mert a miénk,

Nekem adtad szíved, és enyém a tiéd!

De ne ígérj, s esküdj igaz, hű szerelmet,

A szó hamisan cseng, s én sem teszem,

Inkább, bizonyítsunk, egymást szeretve,

Ne érje több csalódás egyikünket se.