Poros útnak kecses pillangói,
Átjárja testemet, a boldogságot hozó fehér angyal.
Beteg szívem lelkes hódítói,
Belém száll az ördög és nyughatatlan vágyat ölt a hajlam.

Tépjetek le rólam minden ruhát,
Elolthatatlanul vörös tűzben, izzik, lángol most az éj.
Váljon játékunk részévé az ágy,
Mint éhes vadmacskák az elejtett vadat, úgy tépjetek szét.

Töröld le bőröddel izzadó testemet,
És csókolj, csókolj minden hol!
Vadestén legyél te is állat, kegyetlen,
És karmolj, harapj, dorombolj!

Gyári gépek monoton hangja
Zúg fejem érces kövén.
Lánctalpak törik a betont
Acél telek ködén.

Minden éjszaka sötét,
Minden gép fémhideg!
Istenem el jön e a nő
Aki emberré tehet?

Fagyott Nap hasít át,
A felhők bőrén.
Szürke idők láncra vernek,
Rideg szemeimben a remény lángja ég.
Fekete arcú bányák mélyén
Magam vagyok.
Nedves szikla ágyaimban
Az életről álmodok.

Minden éjszaka sötét,
Minden gép fémhideg!
Istenem el jön e a nő,
Aki emberré tehet?

Hegyek roskadozó gyomrában
Mások aranyát keresem.

Szavakat festek a számmal,
Ó, rád kenem álmaim
Nevedet írnám az égre,
Ha lennének szárnyaim,
Magas láz űz messze tőled,
S mégis te vagy a gyógyír,
Vallomásokat köhögök fel,
S várom, hogy csókjaiddal gyógyíts,
Lángfelhők borítják lelkem színét,
A tűzmadár rakott fészket a szívem mélyén,
Egyetlen tojás mit ott hagyott,
S a kikelt fióka vágyaimmal táplálkozott,

Forró fejjel, forró vérrel,
Kívánlak téged minden éjjel.
Álmaimban messze szállok,
Ágyaimban veled hálok.

Indul a menet!
Merre vigyelek?
A váltó, a fék, a gáz,
Ha leesel, rosszul jársz.
Csinos kurvák, stoppos lányok,
Kocsmafüst és alkohol.
Erő a karban, a motorban,
Mindenkinek csak egy dolga van,
Húzni a gázt, húzni a gázt, húzni a gázt,
Húzni a gázt, húzni a gázt!

Az idő megállt csak a kerék forog,
Ha rád verik a balhét letagadod!
Előzni kell ez így megy ma már,
és húzni a gázt, húzni a gázt,
húzni a gázt, húzni a gázt, húzni a gázt!

ref:
Sebesség mámor,
Soha se gyógyulok
ki a lázból!

Nem szeretlek!
Nem szeretem,
Ahogy jársz és ahogy kelsz
Ahogy bájosan felnevetsz
Nem szeretem arcod finom vonásait
Igéző csábos pillantásaid
Nem szeretem mikor hozzám szólsz
Vagy mosolyogsz
Nem szeretem mikor bolond vagy
És tűzről pattant
Nem szeretem mikor megérintesz
És ölelve köszöntesz
Nem szeretem mikor megtalál két szemed
Nem szeretem
Mert nem szeretsz!

Elindulok, ma senki se állíthat meg
Szerelmemért megyek, és magammal viszem.
Vészesen fogy az idő,
Város, ad ki nekem Őt,
Ne bújtasd tovább romos falaid között.
Messzi földről vágtattam vadul
A magyar Sodómába,
Nem volt lovam csak szívem hozott
Egyénem táltos paripája.
Tivornya esték nagy királya
Fölötte leng bíborfény koronája.
Szennyes gyomrod mélyén
Keresek egy igazgyöngyöt.
Ne húzd tovább az időt,
Város ad ki nekem Őt,
Ad ki nekem Őt.

Holtak csókja,

Angyalok szárnya,
Fekete éjszaka
Sötét árnya,
Harangok hangja,
Ünnepeltek napja,
Elkísérnek végső utamra.

Ébred egy álom,
Feloldozásom várom,
Azt a percet,
Mikor minden kín véget érhet.

A meleg hajnali napfény
Megérinti, kihűlt testemet.
Felkészítem egy hosszú útra,
Megviselt fényes lelkemet.

Átkok börtöne nem tartja,
Többé sohase fogságba.
Láncait ledobva végre szabad,
Könnyedén száll az égen, akárcsak a madarak.

Véres kés és virágkoszorúk,
Most indulnom kell, nem búcsúzok.

Ma is belőtted magad, ma ismét jó volt.

Ma se láttad a Napot, és nem érdekelt a Hold.

Ma is magasra szálltál, ma is messze vagy.

Ma se tudom merre jársz, és hogy, hogy érzed magad.

Talán jobb lett volna, ha ott hagylak, akkor,

És nem törődöm veled.

Most nem kéne kocsikáznom se hajnalig,

Hogy téged keresselek.

Ezerszer eljátszottuk már ezt, ezerszer úgy unom,

Hogy egy buta picsát

Kell ültetnem a kocsimba minden hajnalon.

Tudom én is, szar az élet, hisz én is ebben vagyok,

De ha most feladnám,

Később hogy hihetném, hogy várnak még szebb napok.

Elsöpört utcák, kidobott múlt,
Álnok ördögünk nem tűnt el csak új ruhába bújt.
Téren: lyukas zászlók, kokárdák,
Hazafias lélekkel barátok várnak rám.
Zeng a honfi dal és fúj a szél,
Október huszonhárom szelleme tovább él!

Királyok vérét kívánja a nép,
Csak ordíts és ne hátrálj, ma nagyok vagyunk testvér!
Magyarnak dísz ez nem sötét folt,
Szabadságnapja, hol dicső hősök vére folyt.
Zúg a tömeg: „Éljen a magyar!”
A világ felejt, s Európa hűtlen marad.

Verseket írok már heteken át
És várok egy álomcsodát
Hogy eljön majd ő és megvélt engem
Felszabadítja lelkem, testem

ref:
Kísértet árny,
A pokolból jött ördögi lány,
Vörös és fekete, túlvilági vágy
Porrá éget a láng.

Kísértet árny,
A pokolból jött ördögi lány,
Vörös és fekete, túlvilági vágy
Haláli szerelem, porrá éget a láng.

Kutattam utána éveken át
De nem leltem sehol nyomát
Egy éjjel eljött, hogy szeretni kell
És azóta nem engedem el

ref:

Kísértet árny,

a pokolból.............

Pillanatokért adunk éveket
Áldozataink jóbarátok és szentek
Az élet egyetlen szerelmünk
A boldogság minden álmunk
Épített életünk romjain
Csak egyedül állunk

Hűtlencsókunk könnyt és vért
fakaszt. Júdás nemzedék
Mindenünk a mocskos pénz
Ó átkozott Júdás nemzedék

Züllött, pogányos, bohém estékért
Eladunk mindent mi a léleknek érték
Legnagyobb bűnünk az életünk
Megváltoznánk de nem tudunk
Elárult testvérek sírjain
Sírva leborulunk

Hűtlencsókunk könnyt és vért
fakaszt.

Testem
súlyos láncaival
verem véresre,
A már
megviselt lelkemet,
Éjjelen és nap-
palon
csörgő lánc, hasítsd fel
fáradt bőrömet

Béklyóba
vetve, az árnyék-
világ sötét magányos
poklába.
Kiutat
nem
találva,
Kővé fagyott
szívemet átszúrja a
reménytelenség
dárdája

.

Hívom a Halált,
de a boldog-
ságot várom.
Kialudt
gyertyák mellett,
mindegyiket
mással találom

Kínok, rabság,
büntetés, ütök-vágok,
utolsó véremig flagelláns
élet.
A félelem
a vadság maszkja mögé
bújik

Nem volt angyal de nagyon kedves

Könnyű vére lázadt fel benne

Szólni se érinteni nem félt

Lehet, hogy ő az kit vártam már rég

Szobámban vágytól hevült testtel

Szemtől szembe édes kettesben

Lázas estről a lepel lehull

Nem lesz titok ami nekem nem új

Tagad az ész, de lázít a szív

Hallgatok rá a vesztembe visz

Démoni szeme béklyóba zár

Bevégzem még ezen az éjszakán

A tűz ott belül egyre csak hajt

Látnom kell most mit eddig takart

Teste templom, parázna kegyhely

A gyönyör lexikonját nyitja fel

A tudásszomjam nem alszik el

E nyitott könyvből olvasnom kell

Egy ősi érzést csókol belém

Vöröslő ajka ördögi pecsét

Nem volt angyal de nagyon kedves

Könnyű vére messze vitt engem

Szólni se érinteni nem félt

Lehet, hogy ő az kit vártam már rég

Csendes kocsmám fala körbe vesz

Asztalomnál társaság a sok üres üveg

Pálinka marja torkom, füstöt fújok

Senki nincs velem, senkit se várok

Szürke a hangulat, órákat fal a gondolat

Semmi se változik, az élet mindig ugyan az

Hitem a régi, mégis sorsom emészt

Feketelánc a félelem, megbékülni nehéz

Tegnap még engem, ma mást ölel

A tegnap csak játék s a holnap már nem kell

Üres, újra üres a pohár

Intek, még egyet, ez kéreti magát

Csak álom volt karja, és hogy hozzám szólt

Ősi recept, cura fugit mero

Szürke a hangulat, vérző sebem a gondolat

Egyik se változik, a szabály mindig ugyan az

Hitem a régi, mégis sorsom emészt

Feketelánc a félelem, elveszteni nehéz

Tegnap még engem, ma mást ölel

Tegnap még csókoltam s ma én engedtem el

Férfi bánat, szerelmi nyavalya

Gyógyírt rá csak a kocsmáros tudja

Rád gondolok s újra nyelek- itt hagyott!