Veled akarok lenni.

Nem ma, nem holnap, örökre.

Szó ami elszáll,ha írsz majd megmarad?

Meg mar, ha nem érted,csak a gyáva fut.

de nem azért, mert kedvét leli benne,

lelke űzi, életéért szalad az ismeretlenbe.

Háttal állni a veszélynek?Megéri?Nemhiszem.

Emlékszem gyermek voltam még, mikor 

villámcsapásként hasított belém a felismerés,

minek rabja lettem, örökre..

Kérleltelek,nem egyszer,örökké.

Neked adnám mindenem, még egy lopott percért,

de nem lehet.Hangod lágy dallama játszott életem

húrjain, majd elhalkult a hang, s vele alakod távolbatűnő

foltként osont ki lelkem nyitvahagyott ajtaján.

Álomba ringó, nyári délután,

Mikor a homály kicsit elaltat.

Vajúdó gondok, céltalan álmok,

Glóriáskínja, egyre csak zargat.

Nem birok tőlük megszabadúlni,

Mert a valóság, ezt igazolja.

Kétkedő lelkem, a bús elmúlást,

Percenként, elém rajzolja.

Ezek rokonok, hűen kitartanak,

Még akkor is, ha könnyeket ontok.

E fájó percek, bár ne lennének,

Lelkemben, ezek a sötét pontok.

Csak egy a vígasz, termékeny leszek,

A vad fájdalomból, mindig dal fakad.

Jó volt veled, soha nem felejtem el,

Ahogy átkarolt két kezed,

S én nem engedtem el.

Gyorsan elszállt az idő,

S tova szállt a nyár,

Hetek óta Szerelmem keres,

De nem talál!

Furcsa így egyedül,

Oly üres a világ,

Hiányzik a Szerelmed,

És hiányzik a szád!

Maradt bennem sok-sok emlék,

Melyet nem felejtek el,

Még mindig Szeretlek

Ezt neked tudnod kell!

Él egy Kislány a nagyvilágba,ki

Apját,Anyját már haza hiába várja.

Mert hirtelen árva lett szegényke,

Szüleit egy rossz ember megölte.

Nézd mily gyáva,mily árva,

Nincs otthona se családja.

Nincsen Anyja ki megetesse, ki

Este mindig az ölébe vette.

Mesélt neki pillangókrol,madarakrol,

Mesélt neki , egy szebb világról.

A kislány szívében- e világ összeomlott,

Mert kiket szeretett,az mindkettő halott.

Nem is érti ez mért történt meg?

Mért gonoszak jókkal az emberek?

       Az életet, mit oly örömmel kaptál Édesanyádtól,

       Most egyszerre egy rossz pillanatban ,eldobtad magadtól.

       Hisz előtted állt még az élet, mivel még csak

       Nem rég töltötted be a negyvenkettedik éved.

        Édesanyádra és családodra nem gondoltál,

        Arra sem , hogy tetteddel milyen bánatot okoztál.

        Ha bántott valami, segítséget mért nem kértél?

        Az életeden változtatni nem mertél!

Rád gondoltam, csöndes ház

Hol a magány, ajtót ráz

Kintről, csendnek kopogtat,

Hol meg bentről ropogtat

Bútort, képet, perceket

Kvantot kántál, s terceket

Messze vagyok, ám tudom

Ott lesődsz a kulcslyukon

Ó, hű társam, bús magányom

Kuporogsz a kihűlt ágyon

Reméled, hogy visszatérek, és

Majd mindent elmesélek

Most, semmit nem ígérhetek

Csak, számlálom a perceket

Ölbe ejtem két kezem

Nem sírok, nem vétkezem

Éltetem, (tán’), hiú reményem

Sikerül majd visszatérnem

Lanjrut sg mngguTrex color bandotEa + Ab =n2.inn.n3469515~567.0123A1380~678.1234A2398~234.7890A2406~123.6789A6202~345.8901A9671~234.7890A0656~123.6789A3327~901.4567A9522~789.2345A5628~789.2345A8568~789.2345A7993~678.1234A1017~456.9012AAa + Cb =inn.n2.inn+1406602~49.01.67A9671~38.90.56A0656~61.23.89A3327~38.90.56A9522~83.45.01A5628~61.23.89A8568~16.78.34A7993~83.45.90A1017~72.34.90AKress As = 2490Ca Eb =inn.n2168210~27.89 bk 02e4067~61.23 bk 71e4830~05.67 bk 56k9336~27.89 bk 27e7921~27.89 bk 22k4001~83.45 bk 28e9980~05.67 bk 68k4335~49.01 bk 93k7595~27.89 bk 17e2507~27.89 bk ??

1. Csenget a csend - és üres,
   nyugtatja fáradt lelkemet.
   Álmodik a fájdalom,
   sós cseppekkel áztatom.
   
   Szememből a könny szivárog,
   mély ráncokkal teli árok,
   szenvedés véste és bánat,
   átok verte már anyámat.
   
   Zaj zavarja meg a csendet,
   Merengésből ébredezek,
   nem nyalogatom sebemet,
   idők múltával beheged,
   csak a szívem marad üres.

Csak álltam ott és néztem az utat. El sem hittem azt, ami történhet. Vártam, hogy utánam jöjjön, hogy megállítson, de nem tette. Sose tette, azután sem. Három év! Három hosszú év! Ez alatt nem találkoztam veled. Veled, akivel a legjobb testvérek voltunk. Akivel mindig mindent megbeszéltünk, aki mindig odafigyelt rám, aki vigyázott a testvérére. Hiányoztál, annyira hiányoztál Shine! Azonban ez három év volt, érted? Három év! Nem tudom elfelejteni, hogy hányszor vártam, hogy bejössz azon az ajtón, hogy kinyitod és legalább mi maradunk jó testvérek, ha egyszer anya már nem szeret engem.

Gyári gépek monoton hangja
Zúg fejem érces kövén.
Lánctalpak törik a betont
Acél telek ködén.

Minden éjszaka sötét,
Minden gép fémhideg!
Istenem el jön e a nő
Aki emberré tehet?

Fagyott Nap hasít át,
A felhők bőrén.
Szürke idők láncra vernek,
Rideg szemeimben a remény lángja ég.
Fekete arcú bányák mélyén
Magam vagyok.
Nedves szikla ágyaimban
Az életről álmodok.

Minden éjszaka sötét,
Minden gép fémhideg!
Istenem el jön e a nő,
Aki emberré tehet?

Hegyek roskadozó gyomrában
Mások aranyát keresem.