Veled akarok lenni.
Nem ma, nem holnap, örökre.
Szó ami elszáll,ha írsz majd megmarad?
Meg mar, ha nem érted,csak a gyáva fut.
de nem azért, mert kedvét leli benne,
lelke űzi, életéért szalad az ismeretlenbe.
Háttal állni a veszélynek?Megéri?Nemhiszem.
Emlékszem gyermek voltam még, mikor
villámcsapásként hasított belém a felismerés,
minek rabja lettem, örökre..
Kérleltelek,nem egyszer,örökké.
Neked adnám mindenem, még egy lopott percért,
de nem lehet.Hangod lágy dallama játszott életem
húrjain, majd elhalkult a hang, s vele alakod távolbatűnő
foltként osont ki lelkem nyitvahagyott ajtaján.
Kérlelnélek.Már nem vagy itt.Hátrahagyott ürességed
pótolhatatlan vágyként hasít belém, minden pillanatban.
Akartam,megkaptam,elhagytam.
Így írnám le minden cselekedetem,szépíthetném,
minektenném, mondjuk ezt elcsesztem.
Elcsesztem, nem egyszer, örökké.
Már nem bánom, hozzászoktam hiányodhoz,
nem mondom,apró köze van az alkoholhoz.
Bódító mámor, egy új hóbort minek rabja lehetek,
Néha sírni tudnék utánad, nem szabad,nevetek.
Lassan elmúlik minden, az idő gyógyít.
Mondja ezt kinek semmije nem fáj,
engem ne gyógyíts most idő, kérlek
fájnia kell, ezért fáj.Büntetésként hasson,
legyen enyém míg élek, jól kijönnek ők,
a két barátom, a magány és a fájdalom.
Társaim ők, s el nem hagnyak soha,
kezd sötétetedni,nem látok semmit.
A tervnek oda.
Már újra bánom,de megértettem miért, mi.
Hiányod untalan üldöz,mert mindíg foglak szeretni.
Kapcsolódó bejegyzések:
A távollét
A robot (version 1.0)
Szeretnék szeretni
Mire várunk