Gyári gépek monoton hangja
Zúg fejem érces kövén.
Lánctalpak törik a betont
Acél telek ködén.
Minden éjszaka sötét,
Minden gép fémhideg!
Istenem el jön e a nő
Aki emberré tehet?
Fagyott Nap hasít át,
A felhők bőrén.
Szürke idők láncra vernek,
Rideg szemeimben a remény lángja ég.
Fekete arcú bányák mélyén
Magam vagyok.
Nedves szikla ágyaimban
Az életről álmodok.
Minden éjszaka sötét,
Minden gép fémhideg!
Istenem el jön e a nő,
Aki emberré tehet?
Hegyek roskadozó gyomrában
Mások aranyát keresem.
Fizetségem csupán annyi,
Hogy holnap is itt lehetek.
A program magába temet,
Ugyan az évek óta már.
Megváltoztatni nem tudom,
Magasabb erők írták.
Átszalad nappalon és éjszakán,
Parancsot ró, és nem kér.
A rendszer figyel, nem ismer hibát,
Ha tévedek, büntetést ígér.
Minden éjszaka sötét,
Minden gép fémhideg!
Istenem el jön e a nő,
Aki emberré tehet?
Keserű szavak íze nyaldos fejemben,
Mennydörgés zaját hallgatom
Villám fényes estéken.
Gép vagyok ki beszélni, tud,
S élni szeretne.
Időtlen idők óta várok egy lányt,
Ki a boldogsághoz vezetne.
Szavaival felnyitná vas mellkasom,
Szívet ültetne rozsdás testembe.
Csókjaival vért csepegtetne,
Olajtól mocskos ereimbe.
Szívébe zárná nevem,
S lennék előtte hús és vér.
Szerelmet súgna fülembe,
És rám áldozná lelke szebbik felét.
Minden éjszaka sötét,
Minden gép fémhideg!
Istenem el jön e a nő
Aki emberré tehet?
Kapcsolódó bejegyzések:
Veled? Kérlek. Örökre!
Forró szívvel (versesdal)
Nem szeretlek!
A követelő