Gyermek szeresd Édesanyádat!

Gyermek szeresd Édesanyádat, amíg szeretheted,

hisz az életed is neki köszönheted.

Ő tanított beszélni és járni,azt aszót,hogy

mama , előbb kimondani.

Fogta kezedet tanított írni , olvasni,

másokat szeretni,másokat becsülni.

De sokat is fáradozott érted, sok

álmatlanéjszakát virrasztott melletted.

Nézd míly rossz az árvának,nincs Édesanyja,

aki Őt ápolja és gondozza, aki szeresse,

ruháját mossa , vasalja, a tányérját

finom étellel megrakja.

Én nem leszek,mindig csak a második,
az én szívem többről álmodik.
Ez pokol,amiben most égek,
ha csak a második lehetek,inkább ebből kilépek.

Én nem leszek,naív,kit,ha hitegetnek,
sebezhetővé válik,és többé nem nyílik ki senkinek.
Én nem leszek neked,mindig csak a második,
tudod Drágám,minden és mindenki változik.

Csak a második,azt akarod,az legyek,
de hidd el,többé bohóc a színpadon nem leszek.
Elválunk harag nélkül,csendesen,
borzasztó érzés,mert belül meg szakad a szívem rendesen.

    A láthatár....

A láthatár egy tünemény,

amit nem értünk el soha még.

Jobb így,mert marad a ramény,

a kiaknázatlan különös tünemény.

Mindíg csak menni,soha meg nem

állni,az igaságot megtalálni

Ami csalódás követ minduntalan

hiszékenységünk határtalan.

Könnyítsük meg a nehéz utat,

egyesüljön a hit,az ismeretlen tudat.

Ha felnézünk az égre,elénk tárul

hit,tudomány minden együtvéve.

1. Emlék... Szeptember volt,sárgultak az őszi falevelek a parkban egy padon ültünk. Azt mondtad : örökké akarok maradni veled! Szemedben égett a vágy,hittem neked! Aphrodirét - a görög istennőt - láttam benned, és én Villont olvastam neked.

Ágoston Tibor:

Elhagyott szivek....

A Hold bevilágít a fényes ablakon

fekszel az ágyadon,

nézed a szürke mennyezetet,

szeretnéd ha valaki szólna veled.

Érezné elhagyott szivedet,

karjaival átölelne

újbol életre keltene.

Füledbe súgna édes,becéző szavakat,

régen hallott szép gondolatokat.

Csókjaival letörőlné könnyedet,

mondaná, Te vagy akiért élni érdemes !

Elhagyott női szivek

sok szenvedéstől megtört lelkek,

kik arra születtek, hogy szeressenek,

ók kitárják előtted szivüket. 

Odaadják mindenüket egy jó szóért,

hol annyi jóság van és sok szeretet.

    Elhagyott szivek...
A Hold bevilágít a fényes ablakon fekszel az ágyadon,nézed a szürke mennyezetet,szeretnéd ha valaki szólna veled.Érezné elhagyott szivedet, karjaival átölelne újbol életre keltene. Füledbe súgna édes,becéző szavakat, régen hallott szép gondolatokat. Csókjaival letörőlné könnyedet,mondaná, Te vagy akiért élni érdemes !

Elhagyott női szivek sok szenvedéstől megtört lelkek,kik arra születtek,hogy szeressenek,kitárják előtted szivüket.

Nem tudom még mire várok,

csukott ajtók előtt állok.

Szeretetem hiába kopog,

süket fülek nem hallotok.

Magamból kiábrándulok,

létemből kikívánkozom.

Tűnödök, elmúlt korokon.

hiábavalóságokon.

Vajon mit keresek még itt?

Vándorlásom bevégeztetik?

Megkopott, elfáradt dalom,

közeleg elmealkonyom.

Új utakra már nem megyek,

halott álmokat kergetek.

Szavam versemben szédeleg,

hibák közt gyakran tévedek.

Rágódom íztelen szavakon,

kényszerből mégis leírom.

Barátok lettünk a természettel,

csak nézem csodálkozó szemmel.

A növény-élet csupa rejtelem,

titkát szeretettel fejtegetem.

Karcsú liliom hajladozik a szélben,

kis méh lop nektárt kelyhéből éppen.

Ha szemem egy virágon felejtem,

végig fut a szépség lelkemen.

Fény és árny játszik a falevélen,

feledteti mily kopár volt télen.

Apró boldogságból ennyi elég nékem,

a nyárral elillan észrevétlen.

      Gondolat....

Kergettem gondolataimat emlékeim körül, bár...jobb lett volna hagyni őket érintetlenül... Vétetettem sok hibát akaratlanul, nem gondolva a jövő bírálatairól
Délibábot láttam,csupa édenkerttel, tündérszép lányok vonzó öleléseivel. Eljött a nap,mikor minden megváltozott már nem rózsaszinben láttam a világot.

Dél - vidék, erdők, mezők, vadvirágos táján, fut egy juhász a nyáj után, kutyától elhagyatva árván. Bodri a puli, szbadságon van éppen, és most pihenget a fák hűs tövében. Néha felnéz, lábaira teszi a fejét, és nézi hogyan szalad a nyáj szerteszét.

Lohol már a juhász, szalad a két lába, a puli pedig mosolyog magába. Ahogy a nap megy felfelé az égen, egyre melegebb lesz erdőn, mezőn, s réten. A birkák a fák alá bemennek, mert ott hűvöst remélnek. A juhász is követi őket.

Templom

Torony, torony, templomtorony
Ellátszol te messzire,
Miért nem lát akkor, mégse senkise?
Indulok az Isten-házba egyedül az imára,
Segítsen meg, hogy

Egyszer más is higgyen az ő fiába!

VOLT-NINCS:

Zsoldos Zsóka

Álmomban néha még fognám a kilincsed

De villámként súlyt belém a valóság volt-nincse

Mulatok magamon ó te balga-balga

Nem hogy kilincs nincs már

 út sem vezet arra

Látom arcod emlékemben,

felcsillan a víztükörben.

Akkor űrt hagytál magad után,

nem volt olyan nap,amikor nem hiányoztál.

Víztükörben halvány arcod,

a sebeidet nyalogatod.

Megbántad a szakítást,

de késő már,az űrt betöltötte más.

Víztükörben csillogott a remény,

lágyan átkarolt,bár egy kicsit félt.

Mégis bátran ment bele,

egy mindent elsöprő szerelembe.

Víztükörben Boldogság,

szívem-lelkem járta át.

Kifejezte érzését,

kimutatta szerelmét.

            Új Nap!

Új nap kezdődött mikor

reggel  felébredtem,

elfeledve minden rosszat,

mert érzem,hogy lélegzem.

A múlt fájdalma ,még

mindig él szívemben,

de a mostani boldogságért,

mind ezt elfeledem.

Kis Unokám mellettem alszik,

hallom halk szuszogását,

átölelem karommal, és

féltőn vigyázom álmát.

Boldog vagyok,hogy élek,

s mi még együtt lehetünk,

a jelen a fontos és ,hogy

együtt dobog szívünk!

Kicsi hangya ujjong éppen,

szaladgál az erdőszélen.

Találtam most egy nagy hegyet,

szép darabka friss kenyeret.

A sok hangya mind úgy hordja,

dolgoznak, mint sok kis szolga.

Karácsonykor összegyűlnek,

kenyérhegyet eszegetnek.

Nincsen nekik díszes gyertya,

ajándék, sem karácsonyfa.

Boldogság a homokvárba,

amelyet ők építettek.

Meghívnak majd vendégségbe,

karácsonyi ünnepségre.

     Egy ösvény vezet a végtelenbe,

     széle fákkal, bokrokkal övezve.

     Mintha ott ember sosem járt volna,

     fák között a madár sem dalolna.

     Érintetlen-e csodás természet,

     mely szépségével mindenkit meglep.

     Csak a szél susogását lehet hallani,

     ezt a csodás ösvényt végig kel járni.

     Gyertek hát emberek keressük meg,

     hisz ez a mi erdőnk,és az út a

     Tiszához vezet!

Játszik a baba.

A fűszálat békén hagyja,

De a hegyén lévő tücsköt

Megragadja, egyet tüsszög

S hopp, a hoppantó elszökik.

A légörvények ellökik.

Játszik a baba.

A bohóka kacagja

A nóziján a pillangót,

A villanót, elillanót.

Más szórakozás híján

Eltipeg a napsugár hídján.

Bennem a múlt képe ébred,

bárányfelhő égre téved,

a napsugár olyan édes.

Vidám nyarak jöttek, mentek,

felébredtek a szerelmek,

ajkaimról csókot csentek.

Csak álom volt, felébredtem,

közben elmúlt hetven évem,

mi történt a Földdel kérdem.

Már nem ugyanaz, mint régen,

Nap-tűz perzsel  fenn az égen,

sivataggá lett az éden.

A nyár ízét kortyolgatom,

a homokos tengerparton.

Rámtelepszik a renyheség,

élvezem a semmittevést.

Csak a felhőket bámulom,

jól esik ez a nyugalom.

A délután az estbe lép,

lassaskán eltűnik a kék.

A parton nyüzsög az élet,

taverna csábít vendéget.

Az éhes turista betér,

a fákon kabóca zenél.

A fáradt Nap aludni tér,

bíbort ölt az ég peremén.

Szeme rákacsint a Holdra,

felragyog a csillagpompa.

Petróleum lámpa fénye,

világítja be a szobát,

és nézi a sok kisleányt.

Dolgos kezek mozgékonyak,

kukoricát morzsolgatnak.

Gémes kútból vizet húznak,

készül immár a vacsora,

Puliszka lesz a lakoma.

Citerával szól az ének,

vidámságot az estének.

                  Aratás

Aranyló búzamező ring a nyári szélben,a

megérett kalászok büszkén tartják fejüket,

a napsütésben.

Míg megérett , tépte vihar, eső áztatta,vagy

éppen a meleg napsugár lágyan símogatta.

Az időjárás szeszélyeinek mindenkor ellen állt,

így megóvta mindentől, a fejlődő kalászát.

Most az emberek vidám zeneszóval vonulnak

a határba,hogy megérett kalászt,kaszájuk

rendre levágja.

Cseng a kasza penge fenik az aratók,vidám

dalba kezdenek, a szorgos marokszedők.