Régen volt, tán igaz se volt.

Egyszer az egyik tájon.

Mesében, Hetet hét országon, élt egy gyerek, aki valamikor elhagyott egy kis kereket.

Kerekecske, gombocska mondja a mesében az Anyóka.

Hol ott gurul, hol itt gurul a kerekecske, no leánykám ha megfogod, akkor nemsokára Te leszel a menyecske.

Leányka úgy is tett, és megfogta a kerekecskét, s biz eljött az este, és vele eljött a párja a Ferike.

Leánykából gyorsan lett menyecske.

Összekeltek igen hamar, lett belőle dinom dánom.

Természet lágy ölén
egy pacsirta ül a sziklakert tetején,
egy pacsirta ki várja társa szeretetét,
egy pacsirta ki várja társa kedvességét,
de hiába várja, mert a társa be van zárva
a kisfiú kalickájába
kis idő múlva a kisfiú meggondolja magát
és ki engedi a pacsirtát.

Kiengedte, mert megesett rajta a szíve
pacsirta köröz a háza felett, hogy
elkapja az őt tovább szállító déli szelet,
hogy rászálljon a sziklakert tetejére,
s így a két pacsirta szabadon lehet,
és együtt van végre.

Szeretlek…

.

Ha én lennék az a tulipán,
Akarnám te légy' a hurrikán.

Tárt szirmom rád várna Világom,
Esténként Te csüngnél azon a virágon.

Lopva, árnyékként bújnál át a kőfalon,
Ej! Szeretnélek, nagyon, nagyon!
Némán, szállnánk az égig tova
Nap, Hold, csillagok út-pora.
Élnénk mindig csak egymásért, együtt
Lépünk, s jót sose feledjük.

Hová tűnnek az álmok,

e megrögzött világban?

Hová lettek az értékek,

ami emberré tesz minket?

Hová fajul a gyilkolás,

mi ártatlanokat veszejt el?

S hová leszünk mi,

ha semmit nem teszünk ellene?

Nézz körül...

Mit látsz?

Szerinted szép a világ?

Ha jobban körbe nézel,

meglátod a gonosz mosolyát.

Irigység, rosszindulat, kapzsiság,

mi előre tőr,széles utat vág.

A jóságos emberek,

 fennkölt céljait eltiporva.

" Egyszer eljössz Kedves, megfogod a kezem,

S én elmondom majd mit jelentesz nekem.

Mosolyogsz majd rám, és ahogy nézlek,

Őrültségnek tűnik majd, hogy elengedtelek.

Visszatalálsz hozzám elveszett madaram,

A fejed az ölembe hajtod lágyan.

Akkor majd ránk mosolyog az Isten,

S én visszanyerem újra elveszett hitem.

Áldom majd a reményt, és a türelmet,

S te hagyod végre, hogy szeresselek.

Többé már nem lesz kétség bennem:

Ezért a percért érdemes volt élnem.

Szerte foszlott életem szedegetem össze,

darabkáit a szeretet  köti még össze.

Dalolnám a szép időt,mely ölelve körbe vesz ,

a nap melege varázsolja el megtört szívemet.

Kopognak az ajtón a változás belép,

megrázza vállamat a sírásból már elég..

Ne bújj el előlem a csodát hozztam el,

vedd le sötét gúnyád,s örülj az életnek.

Szerte foszlott életem szedegetem össze,

a sötét felhőkből színek állnak össze.

Érzem a meleget,a csodás napsütést.

Sivatagi szerelem

Gyilkos a forróság, tikkasztó a hő,

Árva fűszál, - itt még az se nő.

Sakál vonyít, valahol messzi távol,

Púpú teve vágtat, de már azt se látom,

Áldott napsugár miért gyötörsz engem?

Ragyogásod elemész, így megölsz engem!

Élet! Még a homokból is serken,

Valaki talán, mégis vár már engem.

A Nap, ma jó a nap, s a pap is, aki véle összead.

Oldozz fel, Úr-király!

Az ajkam cserepes,

Ablakon jégvirág.

Bensőm nem veretes,

Oldozz fel, Úr-király!

Az ajtóm beszorult,

A kulcsom így kizár.

A keret él álnokul,

Oldozz fel, Úr-király!

És mosd le alakom,

Mi félszeg és sivár,

A jóra valahogy!

Oldozz fel, Úr-király!

Egymás után zárom le az életszakaszaimat,

Mint fuldokló kapaszkodom a kimondott szavaimba!

Megint tavasz van,s végtelen fáradtság a tagjaimban.

Kóstolgatóm ,ami rám talált most, pár csepp méz!

Jutalom játék, ennyi az egész!

Azt ígérik itt a tavasz

Remélem, hogy nem lesz ravasz

Befagyott a fenekem

A napsütés kell nekem

Fázik a láb, kérem szépen

Szerencsére, nem kell lépnem

Jó nekem, ha ugrálok

S, ha kedvem tartja, felszállok

Macska jár, az ágak között

Meglapulok, nem ütközök

Ha, kibírtam a hosszú telet

Ne legyek már macskanyelet

Törölve

Törölni! Azt könnyen lehet,

A világ mégis rajtad nevet!!!

Nem csak nevet, hahotázik!

Lila-szőke, ami látszik?

A csuklón is van perec,

Rád is csorog az eresz!

Elázol, mint egy ürge,

És nem leszel már soha fürge,

Csak egy ázott kicsi ürge...

Rokonokhoz,barátokhoz mennek a locsolkodók,

Itt is ott is  italból is lecsúszik ,néhány korty.

A  szagosvízzel meglocsolják a Hölgyeket,

De  van  ahol bizony vizet is  öntenek!

Sikítanak a hideg víztől juj ,de minden hiába,

Mert a víz már végig folyt a nyakukba.

Megkínálják a jó vendéget, minden jóval,

Még meg is jutalmazzák , piros tojással.

Boldogok a gyerekek is, hogy locsolkodnak,

De még jobban a zsebükbe dugott, forintnak.

Ezután elköszönnek a Családtól kedvesen,

Igyekeznek locsolkodni,hogy szárazon ne maradjon,

SENKI  SEM !!

                 Locsolás

Mély kútból húzzák a legények a vizet,

Seregnek- forognak, lányt öntenek tízet.

Tele vödörből loccsan a víz, haj, haj, haj!

Pisze Marcsi, szőke Panni sivít: jaj, jaj!

Locsolástól lesztek szépek, üdék, frissek

Ihol szalad Piroska, ő a legkisebb!
Kap a vízből a picike nyakába, á!

És elsírja magát oá! oá! oá!

Ne ríj lányom, vigasztalja a mamája,

A locsolástól szebb lesz minden leányka.

Hé emberek, ma van húsvét!
A nyuszi már szövi tervét.
Merre menjen, kihez menjen,
Vajon kinek mit is vigyen.

Lassan a testtel, füles, barát!
Nézzél csak az ablakon át!
Odakint még hó, latyak van,
Botrányos, hiszen tavasz van!

Na, mindegy, majd ő megoldja,
Lehet, a Télapót fogja
Segítségül kérni idén,
Nem ez most a legjobb idény.

Megjött a nyúl, fagyva, fázva,
Nem volt még így megtépázva.
Az arcára mosoly fagyott,
Kívánok BOLDOG HÚSVÉTOT!

Üdvözlök mindenkit, öröm itt lenni,
Amit gondolok, azt le fogom írni.
Kezdő vagyok még, nézzék ezt el,
Nem várok többet, kezdjük is el.
Nem tudom, okoz-e majd az gondot,
Hogy nem lesz mindig komoly, mit mondok.
Néha egy kis tréfát csempésznék bele,
De ügyelek, e blogot tönkre ne tegye.

Kérem, adják válaszukat nekem,
Mondják, mit gondolnak, ne kíméljenek engem.
Addig is, míg több verset nem írok,
Sok jó verset, és rímeket kívánok.

:)