Filnlay! This is just what I was looking for.

A szabadban egymagamban állok

a természet közepén magányosan,

nézem a köröttem levő világot,

bámulom az eget, s a napvilágot.

Izzó gömbként ragyog a nap fenn,

hűs szellő suhintja meg arcomat,

távolból madarak csivitelése szól,

szívemben a táj némán továbbdalol.

 

 

Néma táj,

hol andalgok,

vakhomályban

tapogatok.

Keresem helyem 

ezen  útvesztőben,

nyomod után kutatva

Ó, édes Istenem.

 

Keresem kezed nyomát

 a teremtésben,

keresem lábad nyomát,

tán előttem jársz?

Csak bolyongok tovább

a vaksötétben,

várom: a sötétséget

szivárvány járja  át!

 

Wow! Great thnkiing! JK

 

ÉRZELMEK VIHARA

 

Kéz a kézben álltunk némán és szótlanul,

Hullott a hó némán és szakadatlanul.

Érzéseink vihara hópelyheket kavart

Sűvített a jeges szél, minket az sem zavart!

 

Ketrecülből kiengedett vadaknak módjára,

Estünk neki s tapadtunk egymásnak ajkára.

Vágyunk nőttön-nőtt, átcsapott mindenféle gáton,

Ősi ösztön száguldott fel az Araráton…

 

Csodálatos pillanat, felértünk a csúcsra

Lelassulva mozdultunk azonos ritmusra

Testünk, lelkünk eggyé válva lebegtünk a kéjben,

S Mindenhatónk mosolygott a mennyei fényben.

 

Gondtalan évek úgy elszálltatok

                                               Játékos percek megmaradtatok

Gyerek fejjel minden oly szép volt

Nem volt az égen komor, sötét folt

 

Csodaszép, lágy, virágos mezőkön

Repültünk a gömbölyű felhőkön

Erdő közt madarakkal daloltunk

Zöldfüves réteken barangoltunk

 

Nem észleltünk rosszat a világba

Elmenekültünk anyánk karjába

Az otthonunk meleg szeretete

 Gyermeki búnkat elfeledtette

 

A nap ragyogott naiv arcunkba

Könnyű szellő belefújt hajunkba

Kacajunk az égig felhallatszott

 Víg jókedvünk mindent beborított

 

Helyettünk aggódtak a felnőttek

Szívvel, odaadással neveltek

Óvtak a gonosztól, minden bajtól

 Féltettek a zavaros világtól

 

Ez a szép álomkép most is bennem él

Harmatcseppes hajnallal útra kél…

De elszállt, mint egy szárnyaló madár

Mi nem jön vissza soha- soha már…

 

Gyermekkorom, mint egy szép látomás

A múltból megmaradt felvillanás

Már csak egy nagyon hű, kopott emlék

Amelyet még ezerszer átélnék

 

 Újra élni ezt a kort nem lehet

Felnőttként kell élni az életet

Átélve sok szenvedést, könnyeket

Megtapasztalni az érzéseket

 

Eddig a szépet, jót vettük észre

Eztán lépünk a lét rögeire

 Nem lesz, mindig ott szülő és otthon

 Magunkra számíthatunk utunkon

 

De ha a gyermekkorból mertünk

E szép emlék beragyogja éltünk

Álmainkban, ha néha visszatér

 A legdrágább kincsnél is többet ér!

 

 

Veled alszom el,

s veled ébredek,

A fények az ablakon át,

a testedre érnek..

Csak nézlek,

ahogy alszol,

nézem ahogy élsz,

s lélegzel.

Csak nézem mozdulatlan tested,

s minden rezdülésedet.

S kérném, hogy

ne ébredjünk fel!

 

Csak nézlek, ahogy alszol,

S nem érintelek,

Csak nézlek,

a szád, a vállad, a kezed..

Vágyom rá,

hogy átölelj,

Mégsem ébresztelek fel!

 

Csak nézlek, s nem szólok,

csak fekszem melletted,

Csak nézlek, s te tudod,

hogy szemem figyel...

 

Akartam hinni…/Kérdések helyett!

 

Akartam hinni,

hogy mindig így marad,

hogy mindig mellettem marad!

Akartam hinni,

hogy egy perc hatszáz másodpercből áll,

azon a csodaszép szombat éjszakán!

De tudtam,

s a tudat könnyessé tette szemem…

Tudtam, hogy nem tarthat örökké semmi sem!

Órámra néztem,

de csitított, hogy a percet élvezzem,

nem számít , mert nincs idő és tér,

csak pillanatok,

s végtelen sok az együtt eltölthető idő!

 

 

 

Azóta nyárra ősz jött,

s őszre tél!

Két kezembe temetem arcomat,
két könny lepereg orcámon,
halk sóhaj hagyja el ajkaimat,
szemeimet behunyva álmodom.

Néma temető közepén állok,
köröttem megannyi sírhant,
körbepillantva senkit sem látok,
csupán a halál a barátom ott.

Temetőben kopár sírbolt,
Kőkereszt, s hervadó virágok,
a sírban porladozó tetemem,
felette lebegő levegő-lelkem

 

NEKED...

 

 

Mezítláb sétálok a nyári réten,

talpamat harmat símogatja.

Veled voltam itt nagyon régen,

lelkem emléked bontogatja...

 

 

Megható mindent átélni újra ,

lebegni szemed kék tengerében.

Testem tűzben ég s vágyik a múltra,

a fájdalmas valóság börtönében...

 

 

Hívogatón hullámzik a zöld takaró,

vígasztaló szavakat susog a szél.

Szerelmünk tanúja volt a pillangó,

s a kicsiny csermely is erről beszél...

 

 

Hófehér felhők úsznak a magasban,

tudom, hogy onnét vigyázol rám.

 

EGY ÖREG FA

 

Egy öreg fa tövét kivágom,

Szívemet odatemetem,

Takarja a föld mélye,

Ne gyötörje szerelem.

Szerelmes szívvel jártam

Emberek között,

Szerelmet koldultam-hiába,

Kopogtattam ajtódon szerelemre várva.

De minek a szív, valóban?

Eltemetni így fogom.

Mert akinek nincsen szíve,

Őt nem éri soha fájdalom.

Ugye nem feledsz el engem?

S emlékszel rám, ha mondják nevemet?

Én emlékszem rád.

Mikor nevedet hallom, vérbe borul az arcom.

Utamat most nem találom,

Lábam alatt sötét árok,

Bú szorítja a szívemet,

Míg a tiéd nem lelem.

I thank you humbly for srhnaig your wisdom JJWY

Nohtnig I could say would give you undue credit for this story.

| July 3rd, 2009 look at your research notes for isoipratinn and put your main point in the centre. from there, radiate ideas out like the spokes of a wheel. remember, one idea usually leads to another. before you know it, you will have more ideas than you need for one article

Néma sikoly

Torz arc, hamuszürke szín,
halk sikolyt rejt a kín,
fájdalom ír reá bánatot.
Kezed görcsösen kapaszkodik,
haragod elhatalmasodik.
Sikolyod nem hallják, süketek a fülek,
rohannak emésztik életüket.
Marad a kínzó magány,
lelkedben egy kép mi annyira fáj.
Gyűrött arcodon felvillanó ábránd,
csak egy kép volt- mégis annyira fáj.
Tükörben torz arc, hamuszürke szín
halk sikolyt rejt a kin.
 
 Békéscsaba
2010 05. 20.

 

SÖTÉT VAN MÁR

 

Sötét van már. Sápadnak a csillagok,

De mindegyikben egy szikra ég,

Mert tudják, hogy veled vagyok.

Átlépem az Úr küszöbét.

Mind, ki szeret, pihen már

Álom teli vánkosán.

Én benned alszom szíved rétén.

Ereidbe kapaszkodva

Boldogságról álmodom.

Bár szívem titokban szeret,

Az emberek rossznyelvétől félni lehet.

Ha bántanak, mert boldogtalanok.

Ti hű szerelmek, napfény felé vonuljatok.

És te, szívem igaz társa,

Vihar közepén várok a vágyakozásra.

Zarándokol velem a bűn és a sok, sok vétek
Hozzád mennénk égi anyánk szeplőtelen lélek
Testem jönne kinjaival gyogyulást remélve
Kicsi szivem is itt lenne dobogva és félve
Önző létem porba hullva vánszorogna az úton
Önzetlenné akar válni, hogy közeledbe jusson
Velem folyna ázva könnyem a két szememből
Gyalog jönne a megbánás elgyötört lelkemből
A szeretet, mint vénült agg betegen és gyengén
Ott kullogna áhitozva a sornak a legvégén
Rossz emberi tulajdonság mind felsorakozna
Hogy jóvá legyen az a sok rossz közbenjárásodra
A göröngyös úton végig fáradtan és éhesen
Csakhogy veled találkozzunk somlyói szűz, édesem!

Sötét. Sötét és üres.
Nem jártam erre rég,
Elkell egy kis segítség,
Mert változtak foltok,
Máshogy állnak dolgok.

 

Más az illat, a hangulat.
Régen más volt minden,
Két otthon nincsen.
Hát nyolc évnyi kincsem
Elvesztettem, már nincsen?

 

Kell hogy legyen remény!
Szívemben hordom még,
A tűz ugyanúgy ég;
Fájó szívem emlékei
Sötét falak emlékei.

Éji titok...

Néha nem alszom éjjel. Felülök, s nézem, ahogy csendesen álmodsz. Kezed helyem tapogatja, hiányzom neked. Megsimogatlak, de csak épp úgy, hogy álmod édes legyen, de ne ébredj fel. S visszabújok ölelésedbe. Érezlek magam körül, sóhajom mindig arcodba ütközik. Álmomban is érezlek. Hallom, ahogy lassan felém fordulsz, átölelsz, kicsit ellopsz takarómból, de rám vigyázva alszol tovább. Reggel mindketten tudjuk milyen jó volt együtt éjjel, éji táncunk mosolyogva meséljük.

A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kelni,
Ha nyílik raja alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak
S hívatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!

Tekintet,
Mikor úgy érzed intett,
Tekintet,
Mely határozott s ihlet,
Egy tekintet,
Mely megigéz, s elvarázsol,
Egy szempár,
Mely nélkül magányos vagy, s fázol!
Arc,
Mely kellemes, s szép,
Arc,
Ami olyan, mint egy kép!
Egy arc,
Mely helyes,
S aranyosan leplez,
S mindig csak téged keres!
Mosoly,
Mikor rád néz, hatásos,
Mosoly,
Mely jóleső s bájos,
Egy mosoly,
Mi menedéket nyújt,
S elvarázsol;
Egy mosoly,
Mely sosem múló, s csak neked szól!
Rád néz,
S érzed, csak tiéd a szíve,
Az az arc,
Ami szerelmét tükrözi belőle,
Mosolyog,
S érzed, csak téged szeret,
Légy hát boldog,
A szerelem ismét előtted!

Holdsugár ha rád talál

ködös téli éjszakán

álmodozó szemeden

csillag táncol fényesen.

 

Küld egy mosolyt felé,

innen lentről nézem én

tudnod kell kedvesem

hozzád, ő sem érhet fel.

 

Te vagy a hold s a csillagok

szemed sugara ha ragyog,

kacagásod hűs folyó,

szívemben élsz...itt dobogsz.

 

Távol, mégis együtt vagyunk,

bár - lehet utunk megszakadt,

rólad mesél este a hold...

csillag vagy, mely nekem ragyog.

 

Elérhetetlen szikraszem

feltűnik minden éjjelen

mosolyog le rám a hold

s én, neved suttogom.

 

 

 

Az unalom édes mézként végigfolyik testemen

Hogy a lelki boldogság múlandó –

Ezt nem szabad megsejtenem

 

Mert akkor borul minden

Édes unalom nincsen…

 

 Nap felé kacag a lelkem

A sebek nem fájnak

Nem akar vége szakadni a mának…

 

Végtelen perc – létezik

A boldogság belőle étkezik…

 

Szívem repeső kisgyerek

J’tszik, tombol, bolondozik

Visszahallom dallamát, ahogy megyek

 

Virágba borult fák hívnak

Mámorít a tavaszi illat…

 

Szellő szelídítette vonásaid lágyak

         Arcod, ha komor

Nekem az a nyomor…

 

Napok óta gondűző mosolyod bűvöl el

Elgyötört tekinteted, mint anya gyermekét

Úgy ölel…

 

A teljességtől sírok…

Míg hideg kezeden egyet szorítok

 

Köszönt ezüstös alkonyat

Bennem csak egy gondolat

Maradt…

 

…holnap,

Ne fossz meg az idilli mától…

 

 

Szívdobbanás

 

Oly sokáig vártam,

Míg rád találtam.

Esélyt kaptam általad,

Az igaz boldogságra.

 

Számomra te vagy a menedék,

Az élet mégis oly nehéz.

Veled mégis oly csodás,

Örökre karodba zárj.

 

A szerelem mulandó,

A szeretet éppoly jó.

Egymást szeretni,

A sírig volna jó.

 

Megöregedni kéz a kézben,

Eggyévált szívvel.

S ha jő a kaszás,

Mi boldogan nevetünk rá.

 

Értem ne könnyezz,

Életem leéltem.

Magányos nem leszel,

Emlékeidben tovább élek.

                                  Mit tegyek?

Rengeteg el nem sírt könnycsepp rejtezik még bennem!

Ólomsúllyal nehezedik rám bűneim terhe!

Ki az ki ítéletet mondhat bűneim felett?

Ki zárná börtönbe szívem,csak azért,mert szeret?

 

Talán időtlen fogságba száműzzem én,magam?

Csak szenvedjen,de szerelemnek ne legyen szava?

Szívemnek ezer ígéretet hiába tettem?

Hogy nem fogja bántani senki,hogy is hihettem?

 

Ereimben vér helyett bánat patak csörgedez!

Az érvelésemet a magyar írásbeli érettségin egy hevenyészett verssel fejeztem be, amit a tanárom kimásolt nekem, hogy el tudjam tenni emlékbe.

 

Az utolsó 10 percben ezt a versecskét dobtam össze záró gondolatnak arról, hogy hatással van-e az ember a környezetre és a környezete hat-e rá:

 

 

 

 

Otthonunk.

 

Olyanná leszel, mint ahol élsz!

Tedd össze érte a két kezed!

Tedd össze, mert magyarnak születtél,

Hazád csodás, s nyugodt az életed!

 

Olyan a világ is, mint te magad!

ezt a vonaton ülve írtam, akkoriban elég komplikált volt az életem és elég sokmindent elmond számomra ez a vers, gondoltam megosztom másokkal is.

 

 

Az út ahogy megy lábaid alatt

vezetik a kilométerek a fonalak

és a kapálódzó selymes szövetszálak.

Mint ahogy padkák között macskakövek várnak,

mutat egy út felé, egy titkos toronyba vezet,

vágyaid s céljaid itt nyernek végső értelmet.



Izzadt kezed görcsösen kapaszkodik, félve hogy tested elesik

mert egy rossz mozdulat, s harcod értelmét vesztheti,

végül az elhagyott lépcsők társaságában ébredsz.

Felettem  ott az ég,

alattam ott a föld,

fennt minden kék,

lennt minden  zöld.

 

Égen felhők tengerén

ragyog a nap fényesen,

paplan takaróján szendereg,

majd nyújtózik kényelmesen.

 

Ülök a padon s nézem a falat,

Tele firkával egy szabad hely sem maradt.

Jönnek az emlékek,de ó már minek?ne már!

A váró falait nézve a szívem is fáj!

Az álomvilágból lassan felébredek,

S meglátom mindenhol csak fekszenek,

Mert hallott ez a világ,s halott vagyok én is

Belülről már rég meghaltam, de itt vagyok mégis

Szívemet nem érti meg sem élő, sem holt

Egy szívdobbanás mely halott emberekről szólt!

Ha az életem visszaforgathatnám a legelejére

Kijőve anyámból nem néznék a nap fényére!

Nem hiszed el, hogy sajnálom

De tudd, hogy én még szeretlek

Nem hiszed el hogy mostmár bánom

És mai napig kereslek.

 

Tudom szavam már mit sem ér

És te már rég elfeledtél

De ha hallod,hogy ez neked szól

Üzene,hogy:Hiányzol

 

 

ezzel a versemmel szeretnék bemutatkozni.Én egy 17éves lány vagyok aki 15éves kora óta verseket ír.39.versem vanamik mind a szerelemről és az azzal járó fájdalomról,és az élet gyötrödéseiről szólnak.

Yo, that's what's up truthulfly.

Bonyolult egy lány vagyok, nem tagadom
De a te szerelmed mindennél jobban akarom
Szívem börtönében rab voltam
Örökre ott ragadok, azt gondoltam

Most kiszöktem onnan egy időre
De ha akarod itt maradok örökre
Bár tudnál engem szeretni, nem csak megérteni
Annyira boldog lennék, el sem tudod képzelni

Egy szavadba kerül angyalom
Én mindvégig veled maradok
Szeretnélek, társad lennék a bajban
Ha kell, halnék érted harcban

Örömmel mennék a halálba
S tudnám, hogy nem volt hiába
Többet jelentesz bármely kincsnél
Szerelmem erősebb minden földi erőnél

Viszont ha te nem így gondolod
Úgy tovább ezt nem bolygatom
Ajtóm még nyitva áll, börtönöm visszavár
Így engem nem látsz többé soha már

zaM775 , [url=http://bahgsikcdree.com/]bahgsikcdree[/url], [link=http://lnztswegqfdu.com/]lnztswegqfdu[/link], http://jrltcxeqaskn.com/

Valami...

Valami, ami borzasztóan jó érzés
Valami, ami nem csak megértés
Valami, ami nagyon megtetszett
Valami, ami játszik a képzelettel
Valami, ami megtáncoltat nappal
Valami, ami huncutkodik az álmommal
Valami, ami a lelkemen suhan át
Valami, ami csillogó fénnyel jár
Valmai, ami erőssé vált
Valami, amitől szívem előtted nyitva állt
Valami, ami izzó szenvedély
Valami, ami testemben ég
Valami, ami fáklyaként lángol
Valami, ami mindenért kárpótol
Valami, ami láthatatlan híd
Valami, amiben nincs számomra kín
Valami, ami mosolyt csal arcomra
Valami, ami a napomat bearanyozza
Valami, ami a kedvem feldobja
Valami, ami zuhanó testem is elkapta
Valami, ami határtalan erő
Valami, ami nem sűrű,sötét erdő
Valami, ami leírhatatlan s megfogalmazhatatlan
Valami, ami kézzel megfoghatatlan
Valami, ami csodálatos
Valami, ami elvarázsol
Valami, ami új kezdet nekem
Valami, amit te tettél velem
Valami, ami előretör bennem
Valami, ami ott volt mélyen
Valami, ami nem lehetetlen
Valami, ami nem értelmetlen
Valami, ami romokból épít várat
Valami, amit megtaláltam nálad
Valami, ami most a mindenem
Valami, amit már te jelentesz nekem!

Tavasz volt!

 

 

 

 

 

 

Tavasz volt mikor elmentél tőlünk,

pedig    maradhattál   volna   még.

De téged kérlelhetetlenül  hivott a

halál,  s  vonzott     a  messzeség.

Álltunk ágyadnál, s fogtuk   kezed,

ránk könyörgőn nézett vissza az a

meggyötört, és könyörgő tekintet!

 

 

 

Ami  úgy kérlelt, ne hagyjunk ott,

hogy   hozzunk   el  onnan  téged,

mert  te  már tudtad, a hosszu út

bizony   az  ott   ér   majd   véget.

Ma volt az utolsó írásbeli megmérettetésem a földrajz.

 

Szerintem nem volt nehéz, de a matekról is ezt hittem, aztán végül a megoldásokat látva rádöbbentem, hogy mennyi mindent elszámoltam :((

 

Most még nincsenek megoldások a neten, így nem tudom megnézni. Majd holnap délután a hivatalos javítókulcsokat megnézem...

 

Fellélegezhetek most egy kicsit, míg meg nem kezdődnek a jövő hónapban a szóbelik ;))

 

Köszönöm mindenkinek, aki drukkolt nekem!

 

Pusza: Edit

Túl messzire néztem,tán túl sokat kértem?

De inkább vak legyek,közétek nem megyek.

Hívnátok erőszakkal, nem szabad akarattal

állnék be a sorba, s lennék rabszolga.

Magamat megtagadva, nem lenne semmi haszna

életemnek, ez nem az, amit kerestem!

Utamat én szabom,s nektek nem hagyom,

hogy letereljen róla,valami jött-ment ócska

eszme, mi nem enyém, nem, nem vagyok kemény.

Engem csak hagyjatok,mást én sem faggatok,

hogy miért úgy csinálja, legyen az ő iránya.

Ami enyém, az enyém, ez gyengeség vagy erény?

Az, hogy megszülettem, véletlen lehet csupán, s a lehetőség ebben vétlen elem talán. Hogy itt vagyok, Isten ajándéka tán, s ha meghalok, emlékezzetek majd reám.

 

SÖTÉT UTAK

 

Sötét utak és sötét éjjelek,

Remegő csend és szálló képzelet.

Könnyeket gyűjt az üres szemgödör,

És kiszáradt ajkad rám köszön.

Fogaidon vízcsepp, úszik rajta pici virág,

Reszketve őrzi tested finom vonalát.

Túl vagy száz és ezer éjjelen,

Túl vagy fájdalmon, örömön és mindenen.

Újra ég a remény, leroskadt a védtelen,

Sok lángoló szív kiabál-, segíts nekem.

S mint Jézus, kezed széttárva,

Hangot emelsz a küzdő világra.

Very cute DT cards. Foregoing the risk of embarrassment to enter with the last LO I made. All stapms were cut and glued as well as added a second layer with a pop dot adhesive for deminsion. I truly hope everyone gets as big a laugh out of my project as I do. Have a great Monday!

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 http://www.fullextra.hu/modules/KedvencVers/media/agnes-Megmerettel.mp3  

 

Megmérettél


A Nyár helyére ,
már Õsz költözött.
Rozsdás fényû melegével
átszökik még,
nyérülõ lombjaim között,
éshirtelen,
megszökik a fény,
mint üstökös suhan tova
talán még visszaintett,
de néma volt szava.
Csak álltam ott árván
a Tél kapujában,
mint Salamon Király Szentélye köfalán,
a lángoló betükkel felirt Ókori szöveg
"Menee tekel U Fares",
és hogy értsem,
újra és újra felidézõdnek a szavak,
megmérettél, - és ítéltettél
és én itt állok,
koronámban nem remeg
gyáván megbúvó levél.

Real brain power on display. Thanks for that ansewr!

Sziasztok!

Ma is beszámolok a velem történtekről röviden. Az erőm ma délutánra végleg elfogyott, teljesen kimerültem :((

Nagyon megviselt a mai nap.

Köszönöm a sok drukkolást és a rengeteg pozitív energiát, amit felém küldtek a barátaim!

Tudom és érzem, hogy ez segített nekem ma!!!! A szerencse kísérte a mai napomat....
Igaz, hogy nagyon nehéz volt az összes feladat, de szerencsémre alig volt benne olyan amit ki kellett egészíteni szavakkal. a legtöbb feladat olyan volt, hogy megadott válasz lehetőségekből kellett kiválasztani a jó megoldást.

Sziasztok!

Ma írtam történelemből az írásbeli érettségit.

Annyira kimerült voltam az érettségi után és annyira szédelegtem és rosszul voltam, hogy amint hazaértem az eredmények megnézése után le kellett feküdnöm. Mostanra tértem kicsit magamhoz, de még most is szédelgek....

Mi lesz így velem holnap a számomra legnehezebb írásbelin???

Mire haza értem már ellenőrizhettem is, hogy hány pontot szedtem össze a rövid válaszos részből.

Ha minden beírt válaszomra jól emlékszem, akkor 33-35 pontot értem el a 45-ből.

Hamuvá változott a lány,
Mert nem várta már a táj.
Kicsi ország fénye kihunyt,
A lány érzi nincs más út.

 

Hamuvá változott a lány,
Immár ötszáz éve vár,
De lángban áll már országa,
Ihletének forrása

.

Hamvaiból éled a lány,
Tűz országa várja már,
Lángok között újjáéled,
Fogsága véget érhet.

 

Hamvaiból éled a lány,
Csak őt várta már a táj.
Kicsi ország fénye gyullad,
S a lány verse könnybe fullad...

Sziasztok!

Egy kis beszámoló a mai matek érettségimről:

Nagyon ideges voltam, tegnap csak altatóval tudtam elaludni úgy éjfél körül, hajnali 5-kor meg már kipattant a szemem. Rögtön egy jó kis hasmenéssel indítottam a napot, majd hányingerem lett és szédelegtem az idegességtől. Mire a suliba értem remegett kezem-lábam. Még sírva is fakadtam :((

 

Aztán kiosztották az érettségi első könnyebb feladatokból álló feladatlapját, amire 45 percünk volt. A nevem alig tudtam felírni a lapokra, úgy remegett a kezem :(( Ahogy ránéztem az első feladatokra, hirtelen úgy éreztem, hogy mindet meg tudom oldani....

 

 

 

Nem úgy süt a Nap most,

mint ahogyan régen,

nem játszanak felhők sem

a tavaszi égen.

 

Hervadt virágszirmok

bágyadtan kergetőznek,

elfelejtett szelek

álmot már nem űznek.

 

Egy kisvirág hajtja most

búra árva fejét,

mert, az elátkozott világban,

nem találja helyét.

 

Sorvad a mocsárba,

gyökerét valami kór rágja,

nyújtózkodik az éltető napért,

de tudja már, mind hiába.

 

Hiába, ha nincs erő,

szárából kifutott az élet,

nem lát több színeket,

se pirosat, se kéket.

A sors úgy hozta, hogy felnőtt fejjel kellett az iskolapadba ülnöm. 4 év tanulás után elérkezett az érettségi ideje...

Túl vagyok a magyar írásbeli érettségin. Ettől a tárgytól féltem legkevésbé....

így is lett, szerintem legalább 4 lesz....

Még egy saját verset is írtam ott az érvelésem végére a téma lezárásaként. (persze az még kétséges, hogy ezt jól tettem-e....)

A feladatom az volt, hogy döntsem el, hogy hatással van-e egy képzelt vagy valós személyre, ill.

 

ZÖLD LEVÉL

 

Zöld levél az ágakon,

Holdfény pihen az ablakodon.

Testedben pihen a fáradtság,

Szíved mélyén a boldogság.

Nyújtsd ki karod egy faágért,

Ki eldobott mindent a magányért,

Most felkelne álmából, hogy veled dúdoljon,

Torony tetejéről a múltba ugorjon.

Egy nagy tóba megfürödjön,

Veled együtt törölközzön.

Mezítelen virágokkal körbefonja fejedet,

Mit érzel szíved mélyén,

Nem más, mint szeretet.

És ha hallod a harangokat felbőszülve kongani,

Búcsút int a hold a földnek,

És helyére napsugarak jönnek.

A jó halál kegyelme

adja meg örökre

testemnek nyugalmát!

S ne érezzem többé

szenvedésemnek

kibírhatatlan fájdalmát!

Kiszolgáltatva ne legyek,

mások kényének kedvének!

S fogadjon az Isten

odafennt a mennyben ,

s adjon Örök Kegyelmet!

 

 

M4Y3tQ ycktakmshyke