Kéjed fényével ragyogd be kék egem,
csókolj át a végtelen, sötét éjeken!
Olvadj fel bennem, miként az izzó láva,
égess porrá mindent, mi utadba állna!

Fonódj rám, mint inda, élő fát ölelve,
virágot hajts minden ébredő reggelre!
Legyél folyó, büszke, parton is túl áradj!
Törd-zúzd a falakat, moss el minden gátat!

Legyél erdő-rejtek, ölelj estelente!
Megbúvok öledben, némán, elmerengve.
Legyél búza mező, kukorica tábla,
étkem, szenvedésem, túrt rögökön járva!

    A szikrázó napsugár meleg sugarait szórja a kivirult tájra,

    A sárga kikirícstől virító zöldelő határra.

    Lágy szellő simogatja a vízparti nádszálakat,

    Olyan érzés fog el,mintha köszönni leborulnának.

    Fákon, zöldelő bokrokon madarak énekelnek,

    Csivitelő hangjukkal minden arrajárót köszöntenek.

    A szorgos méhek nektárt gyűjtenek a réti virágokon,

    Tarka pillangók vidáman cikáznak a békés tájon.

    A zsilipnél csak a folyóvíz zuhatagát hallom,néha az is

    Elcsendesedik,hogy a békés tájon nehogy zajt csapjon.

Nyuszi és az ecset

Nyuszi Koma szalad, rohan,

Ecset kéne mihamarabb.

Itt van az festés szezonja,

De nincs egy ecset sem a boltban.

Hova menjen, kitől kérjen?

Már ott látom a faluvégen.

Ott legel a Ráró Paci,

A farkadból adsz egy picit?

Persze vigyed Nyuszi Koma,

Legyen ebből ecset még ma!

Lófarokból, mire est lett,

El is készült az ’ecset szett’.

Piros festék, zöld és sárga,

Került fel a sok tojásra.

Szorgos nyusz-musz egész éjjel

Pingált, festett szinte kéjjel!

          Remény

Minden, ami születik, sajnos meg is hal,

Az embernek akkor nincs reménye? De van!

Eljött közénk, atyja elküldte a Fiút,

Ő mutatta meg, hogy létezik egy kiút.

Tanította, szeretetre a Vad Népet,

Gyógyította ki hitt, és jó útra lépett.

Irigyei, ácsoltattak egy keresztet,

Ott szenvedett; és senki érte nem lépett!

Harmadnapra feltámadt Ő a halálból,

Reményt adva, annak ki fél a sátántól.

Örök élet lesz annak majd a jutalma,

„Szeretni a másik embert” – tanította.

Gyere  hozzám, csak úgy,

tedd át lelkemre a súlyt.

Bánat kövek nyomják szívedet,

tt vagyok, fogadd el segítő kezemet.

Ha kétségbe taszít, gyötör a fájdalom,

zokogd el panaszod erős vállamon.

Osztd meg titkod, ha úgy akarod,

a gyötrő miértekre  választ adhatok.

Megszakad a szíved most úgy érzed,

gyere hozzám, erőn túl segítek.

Minden gondolatom körülötted forog

anyaszívem érted fáj, a tiéddel dobog.