Arcára mély nyomot hagyó
Vastag ceruzával írt az idő.
Szeme olykor sima tükrű tó,
Máskor lángot okádó tűzhányó.
Aktív életében
Gondjai nagy részét kitette
A vad és a nő űzése, s
Ma is él e szenvedélye,
Bár már a lányokat is
Csak sörétese nyűgözé le.
Szikár termetén
Nem látszik a sok nehéz év
Mit a sors eddig reámért.
Ma
is kemény munkát végző
És
új tervekkel élő,
A gyaloglásból sportot űző
Vidám ember ő.
Mindene a szőlő, a bor,
Na meg betyártanyája
Az ő tagadhatatlan
szimbóluma,
Amivel babérjait aratja.
Tanyáján a rend
Csak az ő számára átlátható,
Másoknak rá káosz a jó szó.
Jól látható. Ő Nem a ráérő,
Folyton mosogató,
Állandóan rendet rakó,
Maga mutogató
Famíliából származó,
Ő inkább a mindent
Átlátni akaró, örökmozgó,
Értékeit eltitkoló, gyanakvó.
Olykor bármit felajánló,
Máskor csak érdekeit látó
Furcsa
kettős tudat állapotot okozó
Mutáns géneket hordozó!
Ha vérig sért és pocskondiáz,
Ne vedd fel mert csak neked
fáj!
Másnapra már megint barát,
Megkövet, és hív, hogy igyál.
Alapító borbarát,
És sokan szeretik
Vegyes, tiszta, és
forraltborát;
Pincéjéből ellátja
A falu apraját, nagyját.
Hallgasd meg, mert olykor
Szép dolgokat gondol!
Figyeld, s ha jót mond,
Ismerd fel, és megláthatod
Az öreg betyár
Ettől lesz majd boldog!
L. Péter i 2013.02.19
Kapcsolódó bejegyzések:
Típus
Múlandó karrier
Párbeszéd
Idilli kép