Amatör versírók klubja

Szeretem én

14 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás

Napsütésben sétálni,
közben mélázni,,
az eget kémlelni
szeretek én.

Tavaszi zsongásban,

virágok lehelte illatárban,

madárdalban nyönyörködni

szeretek én.

Szemeidben elmélyedni,

mit mondasz azon elmerengni,

bársonyos hangod hallani

szeretem én.

Ha karjaid átölelnek,

ha ajkaid arcomon érintenek,

ha tested melegíti testemet

szeretem én.

Ha biztosan tudom : kedvelsz

s lelked megérini lelkemet,

ha sorsunk eggyé válik,

mindezt szeretem én.

Címkék: vers

Kapcsolódó bejegyzések:

Tollpihe

Karácsonyi gondolatok

Zivatar

Kép a falon

Kommentáld!

Hozzászólások

remenyi menahem győző üzente 14 éve

Erről jut eszembe,hogy most már :TAVASZ KÖZELEDIK FELÉNK..

Tavasz felé, azon tűnődnek a kertek,
lehet, hogy ti is bánatokra leltek,
míg az utcák kék vággyal nekivágnak
a végtelenben oldódó világnak.

Nincs új szín még, de majd pirosa harsan
virágoknak illatos lángtavaszban,
lobogásban, mely azt vallja, hogy szép itt.
Bízó ágrügyek ezt már most sem kétlik.

A bánatokat majd akkor is látom,
folt sötétet kanyargó csigaházon,
levéltenyéren azt az őszi estét,
mely esőcseppen csillantja keresztjét.

Ó, Tavaszok, irányjelzők a tájon,
ti nem tűnődtök el az Elmúláson,
dalon, mely úgy hal meg a daltalanban,
ahogy az öröm pusztul el a bajban.

Ti hisztek egy bolondos szíviránynak,
amely felé úgy sietnek a szárnyak,
s a légnek, melyben olykor ott remeg még
csendemléketek, képzelt csillagesték.

Elfogy az út, az álom, és sötét lesz,
de mégis ekkor nyílik ki a lényeg
égajtaja, és kegyetlen ajándék
látni azt is, amit, jaj, dehogy látnék.

Tavasz felé megyünk, fekete kertek.
Látszat felé. Itt, ott gyümölcsszerelmet
szirmok ígérnek, s bolondos szívekben
olykor oly elhitt lesz a hihetetlen.

üdv meni..