Emberként ugyan még igencsak kicsi voltam,
De már,tudatlanul is a Sátán szekerét toltam.
Gondja volt rá! - Épphogy, csak megszülettem.
Máris tőrbe csalt, mint Évát - A rabja lettem.
Csillogó apró játékokat adott a kezembe,
Hogy sohase az jusson az eszembe,
Amiért e földre leszülettem, s dolgom lett volna
Hagyjam a Sátán szekerét! - Lesz, aki nélkülem is tolja!
Neked más a dolgod Ember ezen a földön!
Te Szabadító vagy! - Szeres, hogy kinyíljon minden börtön.
Minden testbe zárt lélek tudja meg. - Van innen kiút!
Aki, alázatos és tiszta szívből szeret - Az innen kijut!
Hiába lesz mocskos a kezed, és azt a szádhoz teszed,
Ne félj! - Nem az válik sohasem a károdra neked!
Nem az a bűn, amit a földi testeddel teszel. - Megmondom Én!
A hazugság az! - Amit, nap mint nap eszel!
A hazugság, ami eltérít arról az egyenes útról,
Hogy ne is igyál abból az Isten által ásott kútból,
Hogy aztán ne azt tedd, amire rendeltettél Tőle,
Légy a Sátán szolgája! - Hazug, csalfa és dőre.
Aztán, ahogy nőttem és egyre idősebb lettem,
Valami megérintet, megváltozott minden tettem.
Amit jónak véltem azt mind - mind hanyagoltam,
S azt vettem észre, Sátán szekerét már - nem én toltam.
Boldog voltam, amikor rájöttem erre a csodálatos érzésre,
Mert addig nem, de mára már, választ kapok minden kérdésre.
Nem csak hogy választ, de megmutatta az Igaz utat,
Látod Ember! - A szeretet az, amit megtalál mindenki, aki keres és kutat.
Ámen!
2011.november 09.
Kapcsolódó bejegyzések:
VAGYOK, AKI VAGYOK...
Karácsony...
Ma már látok és hallok ...
Lanjrut sg mngguTrex