Isten! - Aki megnyitotta Lelki szemeimet, hogy lásssak,
Hogy aztán egy Könyvben - Egyre mélyebre ássak!
Megnyitotta Lelki füleimet, hogy tisztán haljak,
Hirdessem az Evangéliumot! - Az örömhírt! - Róla valljak!
Olyan mélyre ameddig csak tudok és lehet,
Mert benne rejette el, a nekem szánt üzeneteket,
Mert az üzenet mindig annak szól - Aki olvassa!
Annak, aki a Szentirást - Hittel forgassa!
Ennek a hítnek olyan nagynak kell lennie,
Hogy a láthatatlanba sem lehet kételkednie!
A láthatatlanba, ami csak ígéret! - Mit Ábrahám is kapott!
Ígéret! - Ami arról szólt - Megláthatsz majd, egy szebb napot.
Ahogy forgattam a Szent iratokat, egyszer csak azt vettem észre,
Édes ez a gyümölcs! - Eddig, mért nem volt lelkemnek része?
Mennyi mindent megettem! - Amit elém raktak! - Savanyú volt,
Romlott volt az a gyümölcs! - A Lelkemnek hazugságot adtak!
De, mikor Isten megérintett, s beengedtem a szobámba,
A Szentlélek, mit adott, az a hazugságot rögtön feltárta.
Oly hangosan harsogta a fülembe: Ember! - ÉN' - Szeretlek!
Aki mást hírdet mint Én - Az mind hazugság, az mind eretnek!
Mert amit Én hírdetek az az Örömhír - Az mindenkinek szól!
Nálam nincs válogatás! - Ki megtér - Nem lesz része a Pokol.
Ezért hát nyisátok már ki azt az ajtót! - Engedjetek be!
Csak ennyi a kérés Tőlem, hát ne essék nehezetekre!
Isten csendesen ült a belső szobámban.
Átkarolta szívemet, s ezt mondta: Érzed?
Ez ÉN vagyok! Innen származik és jő ki - Az Igaz szeretet.
Ezért írtam fel a könyvbe - A Te nevedet!
2011.november 1.
Kapcsolódó bejegyzések:
Én, megmutatom az utat...
Lanjrut sg mngguTrex
Karácsony...
Megváltó