Debby fáradtan tért vissza a szállodába, egész nap Párizs utcáit járta. Lenyűgözte a város hangulata, a nyüzsgés, a sok látnivaló, de végig Scott- nál járt az esze, hiszen úgy tervezte, hogy a férfival sétál majd először ezeken az utcákon, kéz a kézben, ifjú házasként.
A szállodában egy üzenet várta Kristintől, hogy Scott megtudta, hova utazott. Kérte a lány bocsánatát, de nem tudta, hogy Debby faxolni fog, ő pedig kiment az irodából, amíg Scott bent volt. Valószínűleg tartja, hogy Párizsba utazott, mivel két napja nem tud róla senki, hogy hol van. Debby miután elolvasta az üzenetet, a szóbájába ment, hogy minél előbb tovább tudjon utazni, mielőtt még Scott megtalálná. De a szobájában meglepetés várta. Az asztalon egy szál vörös rózsa és egy levélke a következő szóval:

                            Megtaláltalak!

     Kopogtattak a szoba ajtaján, Debby ijedten nyitott ajtót, attól félve, hogy talán Scott jött, de az ajtóban a szobalány állt, szeretett volna kitakarítani a szobában és remélte, hogy a szoba üres. Miután távozott Debby nagyot sóhajtott, még mindig ideges volt. Alig tért magához, mikor ismét kopogtak. Debby remélte, hogy a taxi jött meg melyet nemrég rendelt. Sietve ajtót nyitott.
- Azonnal megyek, az ajtó mellett találja a csomagokat. - Debby nem nézett az érkezőre, hanem körülnézett, hogy nem hagyott- e valamit a szobában.
- Igenis kisasszony, ahogy óhajtja. Talán hazautazik végre a vőlegényéhez?
Debby némán nézett maga elé. - Tehát megtalált. - rémült meg a lány. Minden ereje elhagyta, leült az ágy szélére.
- Tehát végül rámtaláltál, reméltem, hogy ez az idő jóval később jön el.
- Debby azt hiszem beszélnünk kell, nem tudod mit éltem át, amíg téged kerestelek. Végig kell hogy hallgass! - Scott is leült az ágy szélére és Debbyre nézett.
- Scott tudom, hogy miért akarsz, illetve akartál feleségül venni, de meg kell értened a döntésemet. - kezdte Debby.
- Valóban tudod, hogy miért akarlak elvenni, akkor miért hagytál el? - kérdezte Scott.
- Scott! - ugrott fel idegesen Debby - Te komolyan gondolod, hogy hozzámegyek valakihez, aki csak a pénzszerzés kiváló eszközét látja bennem. És én még tiszta szívemből szerettelek.
- Na figyelj rám, ha csak azért akartalak volna elvenni, hogy az örökséget megkapjam, nem lennék most itt. Elárulok neked egy titkot, amit csak én és a család ügyvédje tud. Nicol mikor betölti a huszonhatodik életévét tízmillió dollár boldog tulajdonosa lesz. - Debby közbe akart vágni, de Scott nem engedte. - Már évekkel ezelőtt mindent Nicolra írattam, nekem jól ment a cég és nem volt családom nekem bőven elég volt, amit kerestem. Nem mondtam el még anyámnak sem, de most már látom hiba volt, ennek köszönhetem, hogy nem vagyok házas két napja. Nem tudhattam, hogy anyám el fogja neked mondani, és ezzel próbál majd téged elválasztani tőlem, ami sikerült is neki. Csak azt nem tudom felfogni, ha szerettél engem, miért nem bíztál az én érdek nélküli szerelmemben.
- Szerettelek és bíztam benned, de Mary azt mondta, hogy te azzal fenyegetted, hogy ha ő megpróbál neked feleséget szerezni, akkor te elveszed az első utadba kerülő nőt. S mivel ő próbálkozott Lisával, te azonnal lépni akartál, én pedig kényelmes megoldásnak tűntem.
- Debby te tényleg azt hiszed, hogy nem szerettelek, csak anyámon akartam bosszút állni veled? - kérdezte értetlenül Scott a lányt. - Mond, szerettél te egyátalán engem, őszintén válaszolj, mert én téged teljes szívemből szerettelek! - Scott az ablakhoz lépett és a szálloda előtti kis sétányt figyelte. Hallgatott és a lány válaszát várta, de tudta, hogy kérdése felesleges, hiszen a lány még mindig szereti, elég, ha belenéz a szemébe, látja benne a sugárzó szeretetet, amit iránta érez, de hallania kellett a lány szájából is, hogy szerette őt, és, hogy még mindig szereti. Debby Scott mögé lépett és egy pillanatra ő is az utcát kémlelte majd lehajtotta a fejét, és Scott vállához nyomta. A férfi közelsége megnyugtatta, ilyenkor mindig úgyérezte, hogy biztonságban van amellett akit igazán szeret. Scott megfordult és átölelte a lányt, percekig némán álltak így, és mindketten tudták ezek a percek minden szónál többet érnek. - Debby mond ki kérlek, hogy szerettél! - törte meg a csendet Scott.
- Nemcsak szerettelek, még mindig szeretlek, azt hiszem a lényem része vagy és mindig szeretni is foglak. Életem legnehezebb heteim   voltak ezek, távol tőled abban a hitben, hogy csak az örökség miatt akarsz elvenni, nem tudtam mit gondoljak vagy mit tegyek. Eljöttem Garlandból, bár sokáig hajlottam arra, hogy melletted maradok, hozzádmegyek feleségül, és talán idővel igazán megszeretsz majd, elég lett volna, ha csak melletted vagyok az is, de azt hiszem helyesen cselekedtem, meg kell értened, akkor még nem tudtam, hogy a teljes örökség Nicol nevén van. Tudom adnom kellett volna egy esélyt, hogy elmondhasd, de féltem, hogy azt mondod anyád igazat mondott, azt pedig nem tudtam volna elviselni, inkább eljöttem. - Debby megkönnyebbült, hogy mindezt elmondhatta Scott- nak és, hogy végre elhárult közülük minden akadály. Scott felemelte Debby fejét és mélyen a szemébe nézett, majd elmosolyodott.
- Szeretlek, és mindig szeretni foglak, ebben senki nem akadályozhat meg, mindig melletted leszek. Most pedig tartunk egy előnászútat, de mihelyst hazaérünk megtartjuk az esküvőt, nehogy megint megszökj nekem. - Lehajolt és gyengéden megcsókolta a lányt. - Istenem mennyire hiányoztál. Ígérd meg, hogy többé nem hagysz el!
- Ígérem! - majd ismét szenvedélyes csókban forrtak össze.
           Még egy hétig maradtak Franciaországban, de az idő nagy részét a szálloda szobában töltötték, vagy szerelmesen andalogtak kéz a kézben Párizs utcáin vagy a Szajnán hajózva csodálták a szerelem városát, ahol az ő szerelmük is révbe ért, mint megannyi párnak őelőttük.
          Még Párizsból hazatelefonáltak, hogy megnyugtassanak mindenkit, és hogy mire hazaérnek minden készen álljon az esküvőre, mivel nem hajlandóak várni egy percet sem. Két nappal később, hogy hazaérkeztek megtartották az esküvőt, amely varázslatosan szépre sikerült, ami részben Debby szüleinek, Kristinnek és Nicolnak volt köszönhető. Bár Debby és Scott alig érzékeltek valamit abból, ami velük történt, azt azonban mindketten érezték, hogy mostantól kezdődik közös életük, amely lehet boldog, de lehet boldogtalan is, ezt saját maguknak kell eldönteniük, a sorsuk a kezükben van, és mostantól ketten irányítják azt, egymás mellett, egymást támogatva és segítve.