Két nappal később Debby már egy Európa felé tartó gépen ült, maga mögött hagyva Scottot, az esküvőt. miután beszélt Nicollal, felhivta a szüleit, akik nem értették lányuk tettét, de nem is faggatták, tudták, ha eljön az ideje amúgy is elmondja majd. Az esküvőt visszamondta, amit még el kellett intézni Kristin magára vállalta. Scottot nem tudta elérni és tudta, ha megvárja, amíg hazajön, lehet, hogy nem tudja elhagyni. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Nicolnak adott, hogy adja át Scott- nak, ha megérkezett. Debby Párizsba utazott, otthon senkinek nem mondta el csak Kristinnek, hogy értesíteni tudja, ha a cégnél adódik valami probléma. egy kis szállodában foglaltatott magának helyet és a reptérről egyenesen odament. Régóta készült már Franciaországba, és úgy tervezte legalább egy hónapot marad és utazgat az országban. Kristinnel rendszeres telefonkapcsolatban állt és a fontosabb papírokat lefaxolták neki az irodából.
       Scott ugyanazon a napon ért Garlandba, amikor a lány elutazott, első útja Debbyhez vezetett, de miután otthon nem találta az irodába ment, ahol az a hír fogadta, hogy Debby elutazott, és nem tudják mikor jön vissza. Még Kristin sem mondta meg neki hova utazott, és azt sem, hogy miért. Scott őrjöngött dühében és felhivta a húgát, hátha Nicol többet tud. A lány csak annyit mondott Scott- nak, hogy Debby ma reggel utazott el, és egy levelet hagyott neki. Scott idegesen Nicolhoz hajtott.
- Te tudod mi történt?
- Igen tudom, de Debby mindent megmagyaráz a levélben.
- Az esküvőig hazaér Nicol, mondd meg az igazat!
- Scott az esküvő vissza lett mondva, már mindenkit értesítettünk, egyedül csak Debby ruhája maradt, amit még nem tudtunk eladni.
- Mi történt Nicol, elutazom három napra, alig várom, hogy hazaérjek, hiszen egy hét múlva lett volna az esküvőm azzal a nővel, akit a világon mindennél jobban szeretek, és ő se szó, se beszéd itt hagy, magyarázd meg az okát Nicol! Mi történt itthon?
- Debby mindent leirt a levélben, ha elolvasod meg fogod érteni miért tette, amit tett. Most magadra hagylak, hogy el tudd olvasni, ha végeztél majd beszélgetünk. - ezzel Nicol elhagyta a szobát, Scott pedig olvasni kezdett.

   Drága Scott,

  mikor ezt a levelet olvasod én már elutaztam, nem tudtam veled találkozni, nem lett volna elég eröm hozzá. Az esküvöt visszamondtam, amit lehetett elintéztem. Most valószinüleg azt kérdezed, miért hagytalak el, miért nem leszek a feleséged. Nagyon nehéz volt azt tennem, amit teszek, de nem volt más választásom. Tudok apád végrendeletének záradékáról, tudom, hogy úgy kapod csak meg az ötmillió dollárt, ha megnösülsz huszonhat éves korodig, ami a jövö hónapban esedékes. Hogy ki mondta el az most nem lényeges, de én hálás vagyok érte. Szeretlek, éppen ezért nehéz volt elutazni, de muszáj volt. Nem élhettem volna abban a tudatban, hogy csak a pénz miatt vettél el, és nem azért, mert szeretsz. Most idöre van szükségem, ne keress, nem tudsz megtalálni, senkinek nem mondtam, hova megyek. Nem tudom, mikor jövök vissza, talán, ha egy kicsit lenyugodtam. Scott meg kell értened engem, annál jobban szeretlek, hogy ezzel a tudattal menjek hozzád.
       
       Szeretettel Debby!

Scott miután elolvasta a levelet, megkereste Nicolt.
- Ki beszélt Debbynek a végrendeletről, csak te, anya és az ügyvéd tudott róla? Nicol te voltál?
- Én nem szóltam Debbynek, nem gondoltam, hogy fontos lenne, azt hittem te már elmondtad neki és ezért hoztátok előbbre az esküvőt, hiszen amúgy is szeretitek egymást.
- Nem beszéltem róla neki, de hiba volt, akkor talán most itt lenne, és együtt készülnénk az esküvőre. Biztos, hogy nem tudod hol találom meg? Kérlek Nicol, ha tudsz valamit áruld el!
- Scott, te tényleg szereted Debbyt?
- Igen, tiszta szívemből. Azt hiszem már gyerekkorunkban is szerettem, emlékszel arra a napra, mikor együtt kirándultunk a közeli erdőbe, csináltam egy fényképet rólatok, rólad és Debbyről, tizennyolc, tizenkilenc évesek lehettünk. Azt a képet az óta is magamnál hordom, a hátoldalán Debby otthoni számával. E szám alapján találták meg, mikor kórházba kerültem. Évek óta készültem, hogy felhívjam, hogy beszélhessek vele, de nem mertem, nem tudom miért, egyszerűen csak féltem. Talán attól, hogy már férjhez ment, vagy van már barátja.
- Debbynek nem volt senkije, bár volt egy-két közeli barátsága, de egyikükkel sem mélyítette el a kapcsolatát. Azt hiszem egész életében rád várt, szeretett téged, még akkor is, ha ezzel ő sem volt tisztában. - gondolkodott hangosan Nicol.
- Nicol segíts nekem megtalálni Debbyt! - kérte Scott.
- Segítenék, de nem tudom, hol kereshetnénk. Nem beszéltetek arról, hova utazna szívesen?
- Nem, nem hiszem. De várj csak, azt terveztük, ha meglesz az esküvő, elutazunk Franciaországba, mindkettőnk nagy vágya volt együtt beutazni az országot.
- Ez egy jó kiindulópont, szerinted odautazott?
- Felejtsd el Franciaországot, ha elutazott biztosan nem oda, túl sokminden emlékeztetné ott rám, hiszen együtt terveztük el a menetrendet, jelöltük be azokat a helyeket, ahova el akartunk menni, még a szállodát is kinéztük egy katalógusból, Párizs egyik külvárosában. Olyan gyönyörű lett volna.
- Akkor Franciaország törölve, van egyéb ötleted? Biztos, hogy Kristin nem tudja, hogy hova ment?
- Nem, nem biztos! Hát persze, hiszen Debbyé a cég fele, Kristin minden döntéséhez a beleegyezése kell, és ha Debby mostanában nem jön meg, akkor hamarosan jelentkezni fog Krisnél, de az is lehet, hogy Kris fogja keresni. Várnunk kell pár napot, amíg nem jelentkezik. - Scott arca most nyugodott meg először, amióta megtudta, hogy Debby eltűnt.
       Scott néhány nap múlva megindította a nyomozást Debby után. Először az irodába ment.
- Szia Kris!
- Szia Scott! Debby után érdeklődsz ugye?
- Nem dehogy, csak meglátogattalak. - viccelődött Scott, majd komoly lett az arca. - Nem hallottál róla semmit, kérlek, áruld el, ha valamit tudsz róla!
- Tegnap telefonált, hogy megkérdezze, hogy mennek a dolgok a cégnél.
- Hol van most, mikor jön haza? - kérdezte hevesen Scott.
- Scott, nyugodj meg! Nem árulta el, hogy hol van és én nem is kérdeztem tőle, azt mondta, még pár hétig marad. Scott hagyd, hogy megnyugodjon, hogy lehiggadjon.
- Engem nem kérdezett?
- De igen. Érdeklődött, hogy visszautaztál- e már, és hogy hogy fogadtad a távozását. Azt mondtam, hogy nehezen viseled a távollétét, és hogy elhagyott. És azt is mondtam neki, hogy azóta  mindent elkövetsz, hogy megtaláld. Azt hiszem ezért nem mondja meg, hogy hol van, tudja, hogy elárulnám neked.
- Azt hiszem, ebbe előbb utóbb beleörülök. - mondta Scott.
Ekkor kopogtak az ajtón és Kristint egy fontos ügyben elhívták, Scott úgy döntött megvárja, hátha ki tud szedni belőle valami lényeges információt. Amíg Kristinre várt érkezett egy fax. Scott kíváncsiságból elolvasta, és döbbenten látta, hogy Debby faxolta le a cég egyik hivatalos papírját, a fax Franciaországból, pontosabban Párizsból érkezett. Scott arca felderült, miért is hitte azt, hogy Debby el akarja felejteni, véghezviszi közös álmaikat Franciaországban, de nem fogja nélküle, most már tudja, hol keresse. Kristinnek hagyott egy cédulát, hogy váratlanul el kellett mennie, de jelentkezni fog. És helyet foglaltatott az első gépre Párizsba.