Két héttel az esküvő előtt megérkeztek Nicolék, immár véglegesen. Debby nagyon örült, hogy Nicolt újra láthatja. Bár régen találkoztak és a lány nem tudta, hogy milyen lesz a viszontlátás, hiszen ő volt Debby legjobb barátnője, és olyanok voltak akár a testvérek. A találkozás azonban a vártnál is jobban alakult. Mikor találkoztak egymás nyakába borultak, és másnap hajnalig beszélgettek. Nicol elmesélte, hogy mi történt vele az elmúlt öt évben és barátságukat ott folytatták, ahol annakidején félbeszakadt.
- Örülök, hogy a bátyám elvesz téged, és, hogy végre megnősül, már kezdtem aggódni érte, de látom érdemes volt várni. Tudom, hogy te boldoggá teszed őt, hiszen gyerekkorunk óta rajongtál érte.
- Remélem boldog lesz mellettem, mert én az leszek, tudod majdnem összeroppantam idegileg, amíg a kórházban feküdt kómában, és én nem tudtam semmit tenni az érdekében. De ennek vége és készülök összekötni vele az életemet.
Debby szülei nagyon örültek a közelgő esküvőnek. És Nina mindent megtett, hogy minél szebb legyen az örömteli esemény. Scott édesanyja, Mary bár nem ugrott ki örömében a bőréből a hír hallatán, ekkor még úgy tűnt elfogadja fia döntését. Scott is boldog volt, szinte a tenyerén hordozta Debbyt. Egyik délután mikor Debby, Kristin és Nicol a várost rótta, hogy megfelelő mennyasszonyi ruhát találjanak, Maryvel futottak össze.
- Szervusztok lányok, keresitek a megfelelő ruhát?
- Jó napot Mary! Igen próbálkozunk vele, de még nem találtuk meg az igazit. - válaszolt Debby.
- Debby nem tudod véletlenül, hol lehet Scott, délelőtt kereste az ügyvédünk, de nem tudtuk elérni pedig fontos lenne.
- Pontosan én sem tudom, csak annyit említett nekem, hogy valamilyen telek ügyében ma reggel el kellett utaznia, három-négy nap múlva jön vissza.
- Igaz is jó, hogy összefutottunk, szeretnék veled megbeszélni valamit, örülnék, ha holnap együtt tudnánk ebédelni. - vette vissza a szót ismét Mary. - Találkohatnánk, nagyon fontos az ügy?
- Természetesen, azt hiszem holnap ráérek, egyre magáért megyek Nicolékhoz, ha ez így megfelel.
- Tökéletes! Na nekem most mennem kell, csak ügyesen vásároljatok lányok, gyönyörű legyen a mennyasszony! - elköszönt és elment, de Debby még sokáig morfondírozott magában, hogy vajon mit akarhat vele Mary megbeszélni.
      Másnap pontban egykor Maryért ment, és egy közeli étterembe mentek.
- Na sikerült ruhát találnotok tegnap? - kérdezte Mary
- Igen és azt hiszem a legszebbet a városban, ma megyek ötre megpróbálni és, ha minden jól megy holnap már el is hozhatjuk, de cipőt még nem találtunk hozzá. - mesélte lelkesen Debby. - Mary, mi az a halaszthatatlan dolog, amit meg kell beszélnünk, csak nincs valami baj.
- Azt neked kell eldöntened. Tudod nem voltam biztos benne, hogy el kell- e mondanom neked, vagy ráértél volna megtudni majd az esküvő után, de azt hiszem így helyes. Scott nem volt igazán őszinte hozzád, lehet, hogy szeret téged, de most azt hiszem a saját érdekeit helyezte előtérbe. A férjem mielőtt meghalt végrendeletet irt, melynek volt egy záradéka. Scott örököl ötmillió dollárt, ha betölti a huszonhatodik életévét, de van egy feltétele meg kell nősülnie addig, ha ez nem történik meg, akkor elveszíti a részét és Nicol kap tízmilliót, ha huszonhat éves lesz. Scott pedig két hónap múlva eléri ezt a kort, így sietnie kell, és félek, hogy csak ezért kérte meg a kezed.
- De ha így van, miért nem vette el Lisát, hiszen megkapta volna a pénzt akkor is? - kérdezte sápadtan Debby.
- Scott rendkívül makacs ember, azt mondta, azt a nőt, akit én keresek neki nem hajlandó elvenni feleségül, ő majd talál valakit magának. Azt mondta, hogy ha én megpróbálok mégis találni valakit, akkor elveszi az első nőt, aki az utjába téved.
- Tehát ezért volt az a nagy sietség. Mary kérem ne mondja el Scott- nak, hogy tudok a végrendeletről!
- Nem szólok neki, hiszen le is harapná a fejemet. Csak neked mondtam el, hogy ezek után dönts a felől, hogy össze akarod - e kötni vele az életedet.
Debby felhívta Nicolt még aznap délután.
- Nicol itt Debby! Kérdeznem kell valamit tőled. Igaz az, hogy apád végrendelete szerint Scott ötmilliót kap, ha huszonhat éves koráig megnősül?
- Ezt kitől hallottad Debby? - kérdezte rémült hangon Nicol.
- Ez nem lényeges, igaz vagy nem igaz? Nicol tudnom kell!
- Igaz, de Scott nem ezért vesz el téged, szeret téged Debby!
- Én nem lennék ebben olyan biztos. Két hónap után gyorsan megkéri a kezemet, és sietteti az esküvőt. Olyan gyorsan akart mindent Nicol, nem hiszem, hogy nem a pénz miatt. Lehet, hogy szeret, de annyira még nem, hogy elvegyen akkor is, ha nem lenne az örökség. Én kéznél voltam, és így nem kellett elvennie Lisát. De engem sem fog, nem megyek bele egy olyan házasságba, ahol csak eszköz vagyok a cél eléréséhez.
- Debby ne csinálj ostobaságot, szereted Scottot, ne hagyd el ezért, lehet, hogy mégis szeret, akkor pedig elpuskáztad életed szerelmét. Debby gondold át még egyszer!
- Nem Nicol döntöttem! Nem megyek hozzá feleségül, nem volt hozzám őszinte, és csak a saját céljai lebegtek előtte, de ne szólj neki még róla, majd én! - ezzel letette a telefont.
      Úgy érezte az élete romokban hever, amelyet már nem tud rendbe hozni.