Az esküvőn úgy tűnt, hogy Mary végre belátta, nem irányíthatja Scott életét. De ha az esküvőn még nem is, három évvel később Thomas nevű unokája láttán végképp feladott minden ellenségeskedést és végre ő is boldognak tűnt akárcsak Debby szülei, akik karjukon ringatták a kis Allisont.
A család a kis Thomas születésnapját ünnepelte, aki most töltötte be második életévét, de a szülei már most is alig bírtak vele, olyan kis eleven volt. Ellentétben a húgával, aki még csak másfél hónapos volt és a nap nagy részét még átaludta.
Debby éppen a két kis picit figyelte, mikor Scott átkarolta és gyengéden megcsókolta.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Debbytől, aki csak rámosolygott és megsimogatta a férje arcát. - Azt hiszem most én vagyok a világon a legboldogabb férj és apa. Ti hárman jelentitek számomra a legtöbbet. - mondta Scott, és szorosan magához ölelte feleségét.
- Szeretlek! - suttogta Debby Scott fülébe.
Debby úgy érezte, mindent elért az életében, amit akart. Sikeres üzletasszony volt, csodálatos család vette körül, volt két gyönyörű gyermeke és mellette volt az a férfi, akit a világon a legjobban szeretett, és aki őt is viszont szerette.
Kapcsolódó bejegyzések:
Ízzó szikrák 10. fejezet
Ízzó szikrák 9. fejezet
Ízzó szikrák 8. fejezet
Ízzó szikrák 7. fejezet