A karácsony gyorsan elmúlt, de Debby számára olyan volt, akár gyerekkorában. A szülői otthon mitsem változott az elmúlt évek alatt. Édesanyja számára ő még mindig gyermek volt, így a karácsonynak is tökéletesen kellett lezajlódnia. A lány bár boldog volt, hogy otthon lehet, de gondolatai állandóan Scott körül forogtak. Édesanyja nagyon aggódott érte, de hiába kérdezgette lányát, ő mindig azzal érvelt, hogy csak fáradt, meg az állandó hajtás teszi, ami a cégnél van.
- Kislányom biztos, hogy csak ez a baj? Ugye nem hallgatsz el előlem semmit? Segíteni szeretnék neked!- Ninát, az édesanyját nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy lánya talán elhallgat előle valamit.
- Nincs semmi baj mami, csak kimerült vagyok, és talán felkavart egy kicsit Scott balesete is. Tudod furcsa volt őt újra látni. Előjött a múlt és felkavarta a rossz emlékeket, amiket igyekeztem elfelejteni. De igyekszem rendbejönni, ne aggódj értem!- nyugtatta meg Ninát.
- De ígérd meg, szólsz nekem, ha segítségre szorulsz. Tudom önálló nő vagy, jól menő céggel a hátad mögött, de mindig az én kicsi lányom maradsz, akinek, ha gondja támad az édesanyjához fordul tanácsért.- Nina megpuszilta lányát majd elindult kifelé a szobából, de Debby utánaszólt: - Anya köszönöm és nagyon szeretlek!
        A pár nap alatt, amit Debby odahaza töltött meglátogatta barátait és pár ismerősét még az egyetemről. Mire visszautazott Garlandba a hó már szinte teljesen elolvadt, és visszatért a városba a nyüzsgő, hétköznapi élet. A lány ismét belevetette magát a munkába. újabb híreket Scott felől nem kapott, csupán pár nappal azután, hogy visszatért a városba, a szülei említették neki, hogy Scottot hazaszállították és már jobban van.
         Elmúlt közben a szilveszter is, melyet Debby a barátaival töltött el, és beköszöntött az újév, mely a lány számára semmi újat nem ígért. Január közepén a postaládájában talált egy meghívót. Az osztálytársnője irt neki, mivel február végére osztálytalálkozót szerveztek. Debby el is felejtette, hogy már esedékes lenne ez a találkozó. Sok társával már a suli óta nem találkozott, nem is tudta mi történt velük. Csupán néhányukkal tartotta a kapcsolatot. - Jó lesz újra látni őket, vajon milyenek lehetnek most?- gondolkodott félhangosan, miközben lassan sétált felfelé a lépcsőn. Az ajtaja előtt azonban meglepetés várta, egy hatalmas csokor, benne egy levéllel.

     
        Köszönöm, amit értem tettél! Engedd meg, hogy
     ezzel a csokorral ajándékozzalak meg! Sokat
     jelentett nekem, hogy mellettem voltál.
                                
                                Üdvözlettel: Scott

Debby meglepődve olvasta az apró üzenetet újra és újra. Tehát elmesélték Scott-nak, hogy mellette volt a kórházban. Scott!-kiáltott fel hangosan, teljesen elfelejtette, hogy a férfi is ott lesz a találkozón. Nem igazán akarta újra látni, az elmúlt hetekben sékerült túltennie magát a történteken, és félt az újabb találkozástól. Még aznap este eldöntötte, hogy nem megy el a találkozóra. Félretette a levelet és belemerült ismét a munkába. Pár nap múlva azonban telefonált a volt osztálytársnője, hogy megérdeklődje számíthatnak-e Debby megjelenésére.
- Szia Debby! Hogy vagy öreglány?- szólt a telefonba Jane, Debby régi barátnője.- Remélem nem zavarlak!
- Szia Jane! Ezer éve nem hallottam a hangodat.- üdvözölte vidáman Debby a lányt.- Te sose zavarsz. Hogy vannak a gyerekek?
- Éppen az apjukat gyötrik a kertben, úgyhogy egész jól! Azért hívlak, hogy megkérdezzem, eljössz-e a találkozóra, mindenki számit rád!
- Hát még nem tudom pontosan, de úgy néz ki, hogy akkor fontos üzleti ügyben el kell utaznom, bár nagyon szeretnék ott lenni. Mindenki eljön?
- Eddig csak Lucy mondta vissza a meghívást, mivel szülni fog  és az orvosok nem engedik haza a kórházból, tudod az első terhessége nem sikerült és most féltik pár héttel a szülés előtt és benntartják. Ja és Scott sem tud jönni, mivel Európába kell utaznia és már nem tudja elrakni más időpontra, tudod a balesete miatt sokmindent kell bepótolnia. A többiek mind jönnek. Nem tudnád úgy szervezni a munkád, hogy elgyere, már olyan régen találkoztunk, jó lenne egy jót beszélgetni!
- Nem tudom még Jane, de ígérem minden tőlem telhetőt megteszek az érdekében. Ha tudok valami újat felhívlak ,és puszilom a gyerekeket.- köszönt el Debby.
      Lassan felállt- Tehát Scott nem lesz ott- hangjából némi csalódás csengett ki. - Akkor semmi akadálya, hogy elmenjek, sőt még jól is fogom magam érezni!
       Másnap visszahívta Janet és közölte vele, hogy meg fog jelenni, mivel a tárgyalást sikerült előbbre tennie. Most már csak egy baj volt, hogy mit fog viselni. Bár számos ruhája volt, amit különböző fogadásokon és vacsorákon viselt, de ezekben mindig hűvös üzletasszonynak látszott és megközelíthetetlennek. Most azonban valami újra vágyott, amelyben jól érzi majd magát, és amely kihozza belőle a valódi érzékeny és vonzó nőt. Az üzletek kirakatai tele voltak aggatva a szebbnél szebb és drágábbnál drágább holmikkal, de egyik sem tetszett igazán Debbynek, ő valami eredetire vágyott. Órákon át bolyongott a városban, majd fáradtan leült egy kávézó teraszán és rendelt egy kávét. A kávéját iszogatva nézelődött kifelé az utcára, mikor megpillantott egy apró kis kirakatot, mely egy kis butikhoz tartozott. A lány fizetett, majd átsétált az utcán, egyenesen a bolthoz. Benyitott, odabent egy kedves idős hölgy fogadta. Miután Debby előadta, hogy milyen ruhát szeretne a hölgy eltűnt a polcok közt, de nemsokára egy fekete színű kisestélyivel tért vissza. A ruha nem volt kirívó, de rendkívül nőies volt. Combközépig érő alja követte a lány alakját és jól kihangsúlyozta annak előnyös vonásait, a hátán mély kivágással. Választott még hozzá egy pár megfelelő cipőt is, és boldogan indult haza. Már előre várta az estét, mikor viselheti álmai ruháját. A hetek gyorsan teltek. Ideje nagy részét a cégnél töltötte, az estéit pedig otthon. Kivéve egy két alkalmat, mikor üzleti vacsorára ment vagy Kristinékhez. sokszor telefonált haza szüleinek, de nem merte őket megkérdezni, hogy hallottak-e valamit Scottról. Csupán egyszer említették a családot, akkor is Nicolról beszéltek, aki hazautazott Ausztráliából két hónapra, de Scottot nem említették. Aztán elérkezett az osztálytalálkozó napja. Debbynek délelőtt még akadt pár elintéznivalója, de amint tudott az első géppel hazarepült, így még időben megérkezett.