Debby másnap reggel hazarepült, mikor megérkezett első dolga az volt, hogy felhívta Kristint.
- Szia Kristin, Debby vagyok most értem vissza a városba. Meg kell tenned nekem valamit, nagyon fontos lenne!
- Persze, mond csak! Nagyon furcsa a hangod, ugye nincs semmi baj?- aggodalmaskodott Kristin.
- Én jól vagyok. Kris Scott hamarosan telefonálni fog a céghez, Mr. Grantet vagy Mr. Spencert fogja keresni...
- De hiszen nincs is semmiféle Mr. Grant és Mr. Spencer, Debby miről beszélsz? Örülnék, ha engem is beavatnál.- szakította félbe Debbyt.
- Hétvégén elmentem az osztálytalálkozóra, Scott is eljött és beszélgettünk, elárulta, hogy a rajtunk keresztül akar lebonyolítani egy üzletet Winstonnal. Scott azt hiszi, hogy a céget két úriember vezeti, én pedig úgy tettem, mintha nem ismerném a céget, most már tudom hiba volt, de szerettem volna megtudni, hogy mit akar tőlünk. Valószínűleg hamarosan keres majd bennünket, fontos, hogy rólam ne tudjon meg semmit, kérlek segíts ebben!
- Jó kis kalamajkát kevertél te lány, és mond, hogy segítsek neked ebben, elvégre te vagy az egyik főnökasszony, ha jól emlékszem, de javíts ki, ha tévednék. Mégis, hogy fogjuk vele megkötni a szerződést a te aláírásod nélkül?
- Egyelőre ott még nem tartunk. Most csak azt kell megoldanunk, hogy Mr. Grant legyek. Van is egy ötletem. Csak te fogsz vele tárgyalni, a saját neveden, mint Mrs. Spencer, ha Mr. Grantet keresné, akkor mond azt, hogy Európába kellett utaznia határozatlan időre.
- Debby ezt mégis hogy gondolod, és mi van, ha a titkárnő elárulja, hogy ki is valójában Mr. Grant?
- Jill nem fogja, ugyanis őt is beavatjuk, kérlek Kris segíts nekem!- fogta könyörgőre Debby.
- Rendben Mr. Grant, csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi fog ebből kisülni.
      Ahogy Debby megjósolta Scott két nap múlva telefonált és időpontot kért a titkárnőtől. Másnap az adott időben megjelent. Scottot Kristin fogadta.
- Jó napot Mr. Franklin! Miben lehetünk a segítségére?
- Üdvözlöm! Egy adásvételt szeretnék az őn cégükön keresztül lebonyolítani, de ezt szeretném inkább a főnökével közvetlenül lebonyolítani, Mr. Grant-tel vagy Mr. Spencerrel.
- Azt hiszem ki kell, hogy ábrándítsam ugyanis a cégtáblán szereplő Spencer én vagyok, engedje meg, hogy bemutatkozzam, Kristin Spencer vagyok és felerészben enyém a cég.- mosolygott barátságosan Scottra.
- Elnézést a téves következtetésért, akkor Mr. Grant sem létezik?
- De igen az üzlettársam Robert Grant, de ő jelenleg Európába utazott határozatlan időre.- Ezért még nagyon megfizetsz Debby, kénytelen vagyok hazudni egy ügyfélnek csak, hogy neked falazzak.- mérgelődött magában Kristin.
- Tehát vele nem tudok beszélni!
- Nem azt hiszem nem, de nyugodjon meg én is képzett jogász vagyok akár a társam, egyszerre végeztünk az egyetemen.
- Nekem is van egy ismerősöm, annyi idős lehet, mint ön, ő is jogász itt Garlandban, talán ismeri is őt, Debby Grant-nek hívják, Grant- nek akár a társát, hát nem érdekes?- Kristin ereiben megfagyott a vér, remélte nem árulja el magát, ilyen fordulatra nem számított.
- Igen, valóban érdekes, de sajnos nem ismerem, nem igazán ismerem valamennyi kollégát, talán ő később végzett az egyetemen, mint én, így nem ismerhetem.- próbált kimászni valahogyan az adott szituációból.- El is tértünk a tárgytól, pontosan milyen adásvételről lenne szó?
- Egyik ügyfelük néhány épületét kívánom megvásárolni Floridában, Winston Ravenről van szó, aki úgy hallom igen kedvező feltételeket adott a lehetséges vásárlók részére. - ezzel Scott is lezártnak tekintette az előző témát és Kristin is fellélegezhetett.
- A feltételek valóban kedvezőek, ahhoz képest, hogy az épületek eléggé központi területen fekszenek. Mr. Raven ugyanis szeretné felszámolni vállalkozását, mivel orvosai eltiltották betegsége miatt a megerőltető munkatempótól. Most szeretne mielőbb visszavonulni és feleségével együtt vidékre költözni. Ha érdekli az ajánlat, megbeszélek egy időpontot Mr. Ravennel, mikor találkozhatunk és megbeszéljük a feltételeket és az üzlet részleteit.
- Rendben. Kérem hívjon fel ezen a számon, ha sikerült elérnie Mr. Ravent.- nyújtott át egy névjegykártyát Scott Kristinnek, majd elbúcsúzott.
     Miután Scott távozott Kristin azonnal tárcsázta Debby számát.
- Jó napot, Kristin Spencer vagyok, Mr. Robert Grant-et keresem!
- Kris ne bosszants, így is eléggé izgultam. Na mesélj mi történt?- faggatózott Debby.
- Volt egy pillanat, mikor majdnem lebuktunk, ugyanis elkezdett érdeklődni, hogy ismerlek-e, mivel körübelül egyszerre végezhettünk az egyetemen szerinte, de gyorsan témát váltottam és ő sem tért vissza erre a kérdésre, pedig volt egy olyan furcsa érzésem, mintha mindenről tudna.
- Nem hiszem, nyugodj meg nem sejthet semmit, egyszerűen csak érdeklődött.
- Beszéltetek meg újabb időpontot?
- Nem, előbb beszélnem kell Winstonnal, hogy mikor tud ideutazni. Úgy beszéltük meg Scott-tal, hogy majd visszahívom.
      Néhány nappal később Debby éppen megbeszélésre indult mikor Scott jött vele szembe be az ajtón a cégnél. Debby csak az utolsó pillanatban vette észre és már nem tudott elmenekülni előle.
- Scott, micsoda meglepetés! Hogy kerülsz te ide?- próbált mosolyt erőltetni az arcára, de még nem tudta hogy fog kimászni ebből helyzetből.
- Ezt én is kérdezhetném tőled, úgy tudtam nem ismered közelebbről ezt a céget?- kérdezett vissza azonnal Scott.- Én üzleti ügyben jöttem, de előbb érkeztem, mint ahogy megbeszéltük Mrs. Spencerrel.- azt veszem észre mérgelődött Debby, mivel azt hitte van még fél órája, hogy eltűnjön Scott érkezése előtt.
- Én is üzleti ügyben jártam itt, az egyik ügyfelem, megbízása által, de sajnos már késésben vagyok egy tárgyalásról pedig szívesen beszélgettem volna még veled.- elköszönt és elviharzott Scott további kérdései elől.
       Nem sokkal később Scott már Kristinnel tárgyalt és megbeszélték, hogy mielőtt bármilyen részletes megbeszélést tartanánk Scott- nak el kell utaznia Floridába, hogy szemügyre vehesse az épületeket. Már épp indulni akart, mikor befejezték a megbeszélést, ám Scott hirtelen visszafordult.
- Múltkor elfelejtettem megemlíteni, hogy Debby Grant, tudja, akiről legutóbb beszéltem huszonöt éves és itt végzett Garlandban. Még most sem rémlik semmi?
- Nem sajnos nem, pedig nagyon jó a névmemóriám, de nem ugrik be, biztosan tudnám, hogy ki ő, ha ismerném.- próbált ügyesen hazudni Kristin.
- Ez rendkívül érdekes ugyanis nem olyan régen találkoztam vele az előtérben, és éppen a maga irodájából jött ki. Most már nagyon szeretném tudni, hogy mi folyik itt, mivel tudomásom szerint Mr. Grant valójában Miss Grant, Miss Debby Grant, tudja nekem is megvannak a magam megbízható forrásai, eddig csak azért nem szóltam, mivel kíváncsi voltam meddig bírják ezt előttem titkolni.- foglalt helyet ismét Scott és lábait keresztbe rakva Kristinre meredt.- Most pedig kérem avasson be mindenbe, nagyon érdekel a dolog!
- Nézze Mr. Franklin!
- Szólítson csak bátran Scott -nak, gondolom ismer már, hiszen, ha jól tudom őn Debby legjobb barátnője! Remélem én is szólíthatom Kristinnek?
- Egész nyugodtan. Valóban Debby legjobb barátnője vagyok, és tényleg hallottam már magáról, Debby szívesen mesél a gyerekkoráról. Nem szabad haragudnia rá, nem tudom miért akarta, hogy őn ne tudjon az ő részesedéséről ebben a cégben, de akkor állt elő azzal a kérésével, hogy segítsek ebben, mikor visszatért az osztálytalálkozóról. Nagyon furcsa volt és ideges, mikor kérdeztem róla, hogy mi történt mindig témát váltott, mint aki nem akar beszélni valamiről, amely számára fájdalmas emlék. Megsajnáltam és belementem a játékba, de reméltem, hogy még idejében elárulja magának az igazságot.- Kristin megkönnyebbülve érezte magát, hogy elmondhatta Scott- nak az igazságot.
- Kristin, most én kérek öntől egy szívességet, kérem, ne árulja el Debbynek, hogy rájöttem a valóságra. Szeretném, ha abban a hitben maradna, hogy nem tudok semmiről, azt hiszem sok köze volt hozzám a furcsa viselkedésének, miután visszatért, de szeretnék erről magam megbizonyosodni. Számíthatok magára Kristin?- nézett kérdőn a lányra.
- Egy feltétellel, ha nem okoz neki fájdalmat. Debby nagyon törékeny, bármilyen erősnek is látszik, mikor maga kórházba került olyan volt akár a holdkóros, éjjel nappal csak a kórházban volt. Legyen hozzá türelmes és ne büntesse meg azért, hogy eltitkolta maga elől, hogy valójában ő áll Mr. Grant mögött.       
- Ne aggódjon, ismerem Debby, jobban, mint a saját tenyeremet, együtt nőttünk fel, sokat jelent nekem, nem okoznék neki soha fájdalmat, bár az utóbbi időben eléggé messze kerültem tőle családi ügyek miatt, melyekről gondolom tudomása van, még, mindig magam előtt látom azt a cserfes kislányt, aki a húgommal együtt mindig engem bosszantott. Ígérje meg nekem, hogy segít!
- Rendben, segíteni fogok, kíváncsi leszek arra, hogyan tudok egyszerre két embernek segíteni ugyanabban az ügyben egymással szemben, nehéz feladat lesz!
- Bízom magában sikerülni fog!- nyújtott kezet Scott, hogy szövetségüket megpecsételjék.
   Kristin egész ügyesen vette az akadályokat, bár számtalanszor eljutott arra a pontra, hogy mindent bevall Debbynek, mégis mindig valami számára megmagyarázhatatlan érzés vissatartotta ettől a lépéstől. Debby pedig teljes nyugalomban élt azzal tudattal, hogy Scott mit sem sejt. Egy teljes héten át semmit nem hallott Scott-ról, még Kristin sem. Barátnője azzal magyarázta, hogy a férfi Floridába utazott megnézni az épületeket mielőtt véglegesen elfogadná az ajánlatot. Debby elhitte Kristin által mondottakat és fogalma sem volt arról, hogy mi készül a háta mögött. Pár nappal később Kristin beszélni akart vele, ezért az irodájába hívta.
- Debby lenne egy üzlet a számodra, én vállaltam volna el, de Scott üzlete Winstonnal, valamint egy pár újonnan jött ügyfél  minden időmet kitölti, ez pedig jónak ígérkezik, úgyhogy át kéne venned, tudom rengeteg neked is a munkád, de az ügyfél szeretné, ha mi foglalkoznánk az ügyével.
- Miről van szó tulajdonképpen?- érdeklődött Debby.
- Egy Ausztráliából hazatért úr és a családja itt szeretne letelepedni Garlandban, azt kérte a cégtől, hogy segítsen egy ingatlankereskedőt találni, mivel még nem tudott ideutazni, és válogassunk ki egy két házat majd miután ők választottak bonyolítsuk le mi az adásvételt, természetesen a szerződés aláírásakor már ők is itt lesznek. Érdekes feladatnak látszik nem?
- Hát nem is tudom, mi csak a szerződéskötéskor fogunk találkozni velük? Ha el akarom érni, hogy tehetem? Telefonon, de azt mondta, hogy egy közeli barátja fogja megnézni a házakat, vele majd csak akkor találkozol, ha meglesznek a kiválasztott lakások, melyeket meg kell tekintenie. Valld be, hogy megmozgatta a fantáziádat ez az üzlet, mivel nekem is tetszik. Magam foglalkoztam volna vele legszívesebben, de nincs időm rá. Átveszed az ügyet?- kérdezte reménykedve Kristin.
- Rendben átveszem. Hogy is hívják az ügyfelet?
- Ted Williams, tessék itt a névjegykártyája.- nyújtotta át neki a kártyát Kristin.
- Ted Williams, de furcsa valahonnét ismerős ez a név, csak tudnám honnan, pedig már hallottam ezt a nevet ez biztos.- gondolkodott Debby.
- Annyi embernek a neve Ted Williams, lehet, hogy valamelyik régi ügyfelünket hívták így, de az is lehet, hogy az újságban olvastad a nevét, ugyanis az úr festő és nemrég volt egy kiállítása Denverben. - próbálta elterelni Debbyt Kris, nehogy rájöjjön, valójában ki is Ted Williams.
- Igen igazad lehet, na jó megyek és kapcsolatba lépek pár ingatlan-közvetitővel.- ezzel felállt és elhagyta az irodát.
    Kristin még sokáig ült és gondolkozott, ha Debby rájön, hogy Scott áll a dolog mögött engem elevenen megnyúz, amiért elhallgattam előle és segítettem Scott- nak. Scott volt ugyanis a jóbarát, aki majd megtekinti a házakat. A dolognak annyi valóságalapja volt csak, hogy valóban Ted Williams részére kerestek lakást, ő volt ugyanis Scott húgának Nicolnak a férje. A család valóban haza akart telepedni és Scottot bízták meg az ingatlan-vásárlással. Scott könnyedén el tudta volna ezt intézni, de jó ötlete látott abban, hogy így csapdát tud állítani Debbynek. Egyedül csak Kristint és Tedet avatta be a dologba, aki bár nem értette indítékát belement a játékba.
      Debby minden energiáját belevetette ebbe a feladatba, tetszett neki ez a munka. Számtalan ingatlan-közvetítővel beszélt, mire kiválasztotta a neki legjobban tetsző épületeket. Pár nap múlva a fényképek a házakról és a lényegesebb tudnivalókról úton voltak Sydney felé. A válasz sem váratott magára sokáig, néhány nappal később Mr. Williams  telefonon közölte Debbyvel, hogy melyik két ház tetszik neki, amelyeket a barátja fog alaposabban megnézni. Debby megbeszélte vele, hogy a holnapi nap folyamán megnézheti a házakat a "titokzatos", de Ted Williams ragaszkodott hozzá, hogy Debby is jelen legyen. Abban maradtak, hogy  négyre Debby az elsőnek kiválasztott házhoz megy. Másnap négykor Debby megérkezett a helyszínre, leállította az autóját, majd kiszállt és elindult a ház felé, de hirtelen földbe gyökerezett a lába, az ajtóban ugyanis Scott várta haragos tekintettel.