Debby amilyen gyorsan csak tudott megfordult és sietősen az autóhoz rohant, de kiejtette a kocsikulcsot a kezéből. Idegesen keresni kezdte a földön, de Scott addigra már mellette volt.
- Ezt keresd?- nyújtotta felé a kulcsokat, de mikor Debby el akarta venni őket gyorsan visszarántotta a kezét.- Ne siess annyira, azt hiszem pár dolgot meg kellene beszélnünk Mr. Grant!- Debby némán lehajtotta a fejét és megadta magát egy szó nélkül követte a házba Scottot, tudta, legjobb, ha tisztázzák az ügyet.
- Scott, nézd nem így akartam neked megmondani, hogy valójában a Grantés Spencer cég az enyém és Kristiné. Én sem tudom miért nem mondtam el még aznap este neked. Azt hiszem egyszerűen kíváncsi voltam arra, hogy milyen ügyben akarsz hozzánk fordulni és attól féltem, ha megtudod, hogy az enyém a cég fele visszalépsz az üzlettől, mivel nem bízol meg bennem azok után, hogy azt hiszed apám jelentette fel apádat. Egyszerűen csak nem akartam, hogy megtudd!- próbált értelmes magyarázatot adni a viselkedésére.
- Debby az, hogy apád mit tett vagy mit nem tett engem teljesen hidegen hagy. Ez egy régi história, apám elment, próbáljuk meg elfelejteni a régi dolgokat. Mi már mások vagyunk, egyikünk sem tehet arról, hogy a szüleink mit tettek. Debby mi már a saját életünket éljük és csak azért, mert te vagy a főnöke a cégnek nem léptem volna vissza az üzlettől, ahogy nem is léptem.
- Tehát te kezdetektől tudtad, hogy én vagyok a cég egyik tulajdonosa?- kérdezte döbbenten Debby.
- Nem egészen. Akkor este mikor elváltunk a házatok előtt...- hallgatott el egy pillanatra Scott- ... szóval aznap este nem tudtam belenyugodni a történtekbe és magamat okoltam érte. Másnap meglátogattalak otthon, de a szüleid azt mondták, hogy valami gond akadt a cégednél és visszarepültél még a reggeli géppel. Ekkor kezdtem el kombinálni. A cég egyik tulaja Grant, akit én naivan férfinak hittem, már a név is furcsa volt, és akkor ugrott be, hogy olyan határozottan kérdezted meg melyik ügyfelükkel akarok üzletet kötni, mintha valamennyit ismernéd. Itt a városban pedig él egypár ismerősöm, aki megerősítette azt, amit már sejtettem, amikor a barátnőd Kristin pedig olyan elszántan tagadta, hogy ismer téged valamint azt állította, hogy a társát Robert Grant-nek hívják, úgy döntöttem én is beszállok a játékba, kíváncsi voltam meddig bírjátok anélkül, hogy valamelyikőtök elárulná magát. De mikor találkoztunk akkor délelőtt úgy gondoltam megbüntetlek mindkettőtöket, ezért sarokba szorítottam Kristint, aki mindent bevallott. Neked pedig egy kis csapdát állítottam. Csak Kristint és Tedet avattam be, tudod Nicol férjét.- vigyorgott Scott.
- Hát persze Ted, tudtam, hogy valahonnét ismerem ezt a nevet, rá kellett volna jönnöm. És Ted is, hogy játszotta, hogy nem ismer engem.- mérgelődött Debby.
- Egy igazság valóban volt a történetben. Nicolék valóban haza akarnak költözni és megkértek kerítsek nekik egy házat, ez pedig jó alkalomnak ígérkezett arra, hogy behúzzalak a csőbe.
- Hát ez sikerült, csak gratulálni tudok hozzá. Kristin pedig elhallgatott előlem mindent.
- Nem szabad Kristint hibáztatnod, ő csak azt tette, amire megkértem és hálás vagyok neki ezért, mert, ha nem teszi talán még ma sem vallottad volna be igazat. Ennyit erről, nem vagyok haragtartó és mérges sem azért, amit tettél, de jegyezd meg, hogy engem nem lehet átverni előbb utóbb úgyis mindent megtudok.
- Nagyon sajnálom amit tettem, bár utólag megvallva élveztem a dolgot, jó volt inkognitóban a háttérből figyelni az eseményeket.- nevette el magát Debby.
- Debby ne mérgesíts fel! Azt azonban szeretném tudni, hogyan írtátok volna alá velem a szerződést?
- Tudod ez jelentette a legnagyobb gondot. Valószínűleg egy felhatalmazást adtam volna Kristinnek, hogy ezt az ügyet egyedül intézheti.
- Ezt jól kifundáltad. Na gyere meghívlak vacsorázni és megbeszéljük a ház megvételét és a szükséges ügyintézést, ugyanis amíg vártam Mr. Grant, megnéztem a házat és úgy döntöttem ez megfelel Tedéknek.- kísérte az autóhoz Debbyt.
- Nem lehetne szó arról, hogy elfelejted ezt a Mr. Grantet?-kérdezte Debby.
- Tudod ez nehezen menne, igen csinos ez a fickó, és elég régóta ismerem.- viccelődött Scott tetett komolysággal.
- Látom semmit nem változol, ugyanúgy szereted cukkolni az embereket.
- Különösen egyvalakit!- mosolygott sejtelmesen Scott.