A vacsorát számos másik követte. Szinte minden este együtt voltak, beszélgettek és nevetgéltek. Mindketten boldognak érezték magukat. Érdekek, gátlások nélkül. Debby ragyogott a boldogságtól, de érezte, hogy ez nem lesz mindig így, szereti a férfit, aki az érzéseit nem viszonozza. Egy idő után el fogja árulni az érzéseit, Scott pedig elhagyja, hiszen mennyasszonya van.
      Debby félelme hamarosan beigazolódott, egy nap apró levélkét talált a postaládájában.

            
             Debby!

Pár napra Európába kell utaznom, nem tudtalak elérni telefonon, nem tudom mikor jövök vissza, kérlek ne haragudj.
Csodálatos volt ez a pár nap veled, azt hiszem kezdek belédszeretni.
                  Scott

A lány napokig holdkórosként járt, kelt otthon és az irodában is, még Kristin sem értette, hogy mi történt. Debby pedig a kérdéseire sem felelt. Egy alkalommal azonban mikor benyitott az irodájába Debby az ablaknál állt és sírt .
- Mi történt Debby? - kérdezte aggodva Kristin - Kérlek mondd el, pár napja mintha nem lennél itt. Ez nem mehet így tovább, beszélj légyszives!
- Óh Kristin, ez, egyszerűen nem tudom, hogy mit gondoljak és mit tegyek. Tudod az utóbbi időben rengeteget voltam Scott- tal, minden estét együtt töltöttünk, beszélgettünk, sétáltunk, úgy éreztem újra egymásra találtunk, Scott pedig azt írta, hogy kezd belémszeretni, ugyanis elutazott Európába.
- Hiszen ez óriási, de akkor mitől vagy olyan szomorú? - kérdezte Kristin.
- Ennek már két hete Kristin, két hete, azóta nem irt és nem telefonált.
- Lehet, hogy csak nem tudott jelentkezni, biztosan hamarosan hallasz róla.
- Elisabeth is Európában van és tudom, hogy hozzá ment. Tudom, hogy nem tudok vele versenyezni, hamarosan össze fognak házasodni. Kristin nem tudom mit tegyek!
- Utazz el pár napra, próbálj meg másra gondolni!
Debby megfogadta a lány tanácsát, és Miamiba utazott. Remélte, hogy a nagy nyüzsgés majd eltereli a gondolatait Scott- ról. Egész nap sétált vagy vásárolt, délután kiment a tengerpartra. Napozott, fürdött a tengerben. Esténként az ismerőseivel bárokba járt vagy a tengerparton sétált. Szerette, ahogy a hűvös víz mossa a lábát. Éjszaka volt a legszebb a tenger. Debby órákon át képes volt nézni, ahogy a tenger mossa a parti homokot, és végtelenül elnyúlik a távolban, hogy összemosódjon az éggel a távolban. Egy este mikor visszatért a szállodába a sétából leült a bárban egy italra és egy vendég által ottfelejtett újságot kezdett lapozgatni. Már majdnem letette mikor figyelmes lett egy képre, amely Scottot és Elisabethet ábrázolta. Az újságcikk beszámolt a közelgő esküvőjükről, amely révén a két jólmenő cég és a hatalmas vagyon egyesül. Debby kiejtette a kezéből az újságot és a szobájába rohant és álomba sírta magát. Másnap visszautazott Garlandba, de a történtekről senkivel nem beszélt. Kristin is hallgatott az újságcikkről, abban a hitemben, hogy Debby még nem olvasta. Debby belevetette magát a munkába, hogy elterelje a figyelmét a közelgő esküvőről. Egy délután éppen ebédelni indult, mikor összefutott Dr. Dawns- szal, Scott régi kezelőorvosával. Az orvos nagyon örült a viszontlátásnak és meghivta ebédelni Debbyt.
- Hogy van Scott? - kérdezte minden átmenet nélkül az orvos.
- Azt hiszem jól, bár régen láttam már, nemrég Európába utazott a mennyasszonyához.
- A mennyasszonyához, de hiszen én azt hittem, hogy a kórház óta együtt vannak, annyira szeretetteljesen bánt Scott- tal, azt hittem többé nem hagyja magára.
- Az egy dolog, hogy én szeretem, az pedig egy másik, hogy ő Elisabethet szereti. Ezt már lezártam magamban, nem beszélhetnénk másról?
- Elnézést nem tudtam, hogy ezzel a témával kellemetlen emlékeket ástam elő.- szabadkozott az orvos.
- Semmi baj, egy ideig én is játszottam a gondolattal, hogy talán belémszeret, de erre már nincs remény, hamarosan megházasodik, és szerető férj lesz, én pedig idővel kiheverem.
Az orvos ezután általánosabb témára terelte a beszélgetést. Az ebéd kellemes hangulatban telt, és a végén Robert felajánlotta, hogy vacsorázzanak együtt. Debby késséggel beleegyezett mivel kedvelte az orvost, és unta már az egyedüllétet otthon a négy fal közt.
       A vacsorára azt a kis fekete estélyit vette fel, melyet az osztálytalálkozón is viselt, fekete szandált húzott és enyhén kisminkelte magát. Egy hangulatos vendéglőbe mentek, Robert nagyon előzékenyen viselkedett vele, kellemesen beszélgettek, mígnem egyszercsak a lány el nem hallgatott és falfehér arccal a bejárat felé nem fordult. Az ajtóban Scott állt és mellette Elisabeth, éppen a pincérrel beszélgettek, majd az asztalukhoz indultak. Mikor Scott észrevette Debbyt egy pillanatra megállt és némán a lányra nézett, majd bólintott és követte Lisát. Az orvos is észrevette a jelenetet és Debbyhez fordult.
- Menjünk máshova? Kérem, mondja meg, ha kellemetlenül érezné itt magát!
- Nem, nem maradhatunk, elvégre vacsorázni jöttünk ide, és vacsorázni is fogunk!
Amíg a pincér felvette a rendelésüket, lopva Scott asztala felé pillantott. Tekintete azonban találkozott a férfiéval, aki viszont Debbyt figyelte és haragos tekintettel mérte végig az orvost. Debby elfordult és némi elégtétellel újra az orvossal beszélgetett. A vacsora végén felálltak és indulni készültek, de Debby még megállt Scotték asztalánál.
- Jó estét Elisabeth, szervusz Scott! - majd újra a nőhöz fordult. - Örülök, hogy látom, jól sikerült a nyaralás Európában?
- Köszönöm csodálatosan sikerült. Nem ülnének le hozzánk? - udvariaskodott Lisa, miközben Scott némán maga elé bámult.
- Engedjétek meg, hogy gratuláljak nektek a közelgő esküvőtökhöz, remélem magát boldoggá tudja tenni majd! - egy pillanatra Scottra nézett majd hirtelen elfordult, mert megjelent egy könnycsepp a szemében.
- Debby valamit félreértesz! - próbált Scott megszólalni, de Lisa félbeszakította.
- Köszönjük, biztos lehetsz benne, hogy boldoggá fog tenni, ugye drágám? - fordult nyájasan Lisa Scott felé.
- Igen drágám, de az esküvő napja még nincs kitűzve. - próbálkozott újra Scott.
- Már csak pár nap kérdése, azt azonban már tudjuk, hogy valamikor a jövő hónapban lesz, szeretettel meghívunk téged is az esküvőre Debby!
- Lisa Debby biztosan nem ér rá nagyon elfoglalt, rengeteg a munkája. - válaszolt Debby helyett Scott, mielőtt a lány megszólalhatott volna.
- Sajnálom, de Scott- nak igaza van, valóban nagyon sok a munkám, jövő hónapban pedig el kell utaznom külföldre és nem hiszem, hogy jelen tudnék lenni az esküvőtökön. - közölte Debby majd már éppen távozott volna mikor visszafordult és Scott szemébe nézett. - Kívánom, hogy nagyon boldog légy, remélem, majd találkozunk még az életben. Viszlát Lisa, és még egyszer sok boldogságot! - majd Roberttel az oldalán elhagyta az éttermet.
     Még aznap este Scott telefonált Debbynek.
- Debby beszélnünk kell, kérlek hallgass meg!
- Nem Scott, nem hiszem, hogy sok mondanivalónk lenne egymás számára, ami volt, azt már az étteremben elmondtam.
- Semmit nem jelent neked az a pár nap, amit együtt töltöttünk?
- Nem Scott, neked nem jelent semmit, ne próbáld bemocskolni most a magyarázkodásaiddal! Te döntöttél, Lisa mellett, ahogy mindig is tervezted, engem pedig csak áltattál, akár gyerekkorunkban, de már felnőttem Scott többé nem játszhatsz velem kényed- kedved szerint. Légy boldog, ezt tiszta szívemből kívánom neked!
- Debby! ... - szólalt meg újra Scott, de a lány már letette a kagylót.