Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | Márkus Katalin | 3 hozzászólás
Elátkozott nap volt,
más, mint a többi.
S a Malom utca
megszűnt létezni.
A vörös ár festő
helyett festett.
Festett és árasztott
földet, házat,
emlékeket.
Hömpölygött az ár,
nem volt fékezője.
Lett sok ember,
s állat közös temetője.
Még a Nap is sírt,
mikor letekintett.
A vörös iszapban
sugarai törtek.
A Malom utcában
meghalt az öröm.
Csak a szél sír, süvít,
a vöröslő földön...
2010 október
13 éve | Márkus Katalin | 0 hozzászólás
Elátkozott nap volt, más mint a többi. S, a Malom utca megszűnt létezni. A vörös ár, festő helyett festett. Festett és árasztott földet, házat, emlékeket. Hömpölygött az ár, nem volt fékezője. Lett sok ember, s állat közös temetője. Még a Nap is sírt, mikor letekintett. A vörös iszapban sugarai törtek. A Malom utcában meghalt az öröm. Csak a szél sír, süvít, a vöröslő földön... |
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás