Ki motoz, ki perceg, tán a szú az, ki rágja a perced

Akár rövid, akár hosszú, nem bosszú

Semmi más, csupán az elmúlás

Apró lyukacsos lesz a nerced, ha a moly, komoly kárt akar neked tenni,

Mert, nem szeret téged bennelátva lenni

Lenni, vagy,

Nincs vagy, hisz, itt vagy

Látlak, érezlek, lüktet a véred, s, ha megéred, megérem,

Hogy megértük egymást, és ha együtt,

Akkor a megértés jegyében, jegyével

Utaztuk le a kifizetett, megfizetett utat

Ne aggódj akkor se, ha eljő, az aggkor,

ez az, amit egykor reméltél,

S, Istentől, oly sokszor könyörögve kértél

Éltél

Bf6be, kf6szf6nf6m sze9pen a dedjat:)Kf6szf6nf6m, hogy re1m is gondolte1l, jf3lesik:) Reme9lem, nem fogsz meghuragadni, hogy nem adom tove1bb, csatlakoztam me1r re9g a Szavakat dedjak helyett mozgalomhoz, ki is tettem a blogomra a logf3je1t, e9s szeretne9k hű maradni f6nmagamhoz. Reme9lem mege9rtesz, e9s nem haragszol meg.

 

Itt vagy velem

 

 

 Hihetelen ez az érzés…

Egyedül vagyok és mégsem.

Ez soha nem volt kérdés…

Itt vagy mellettem.

 

Ha rohannak a napok,

És nem tudom, hol áll a fejem,

Egyedül sosem maradok

Mert tudom…itt vagy mellettem.

 

Tudod,amikor megbántanak,

mikor nehéz az élet…

olyankor sokszor látlak.

..olyankor már nem félek.

 

Könnyes lesz a szemem…

Mély levegőt veszek.

fáj akkor nekem,

de csak mert szeretlek.

 

Halványodnak az emlékek,

Nem mindenre emlékezem.

Könnyed gördül

arcod érző bársonyán,

szemedben csillan,

áttörve az éj homályán.

Sírsz.

Siratsz és siratod magad.

 Döntöttél,

álmaid elhagytad.

A józan észre  hallgattál.

Álmodtál?

vagy csak a szépre, a jóra,

a szerelemre

vágytál?

 

Oly mindegy már,

töröld le könnyeid,

feledd álmaid!

Döntött a józanság,

a való világ,

temesd az álmokat,

temesd a vágyakat!

 

Töröld le könnyeid!

Mosolyogj!

Nézd!

Rád nevet a világ,

várnak rád az új csodák,

De vigyázz!

 

 

 

Zárd be most szíved,

dolgod némán tedd!

Utunk végén járunk,

égbe szállt álmunk,

 állítsd fel keresztem

s tedd azt

élő,

érző

lelkemen!

 Jajj-szavam ne halld,

ne éld meg szégyenem.

 

Homályba veszik szép szemed fénye,

ajkad ízét számról könny mossa le.

mosolyod színe fakul arcomon semmivé,

 éltető szerelmünk lesz az enyészeté,

elveszett simogató mozdulatod.

Ne nézz rám!

Akkor szenvedésem nem látod.

Ne nézz vissza!

Akkor nem fáj  köddé vált álmod.

Rozsdafoltos falevelek,
Elsuhant a nyár veletek.
Halványra vált a napsugár,
Útra kélt már pár gólyapár.

Katán kórót görget a szél,
Fuvallata őszről beszél.
A vadludak V-é alakba
Szerveződnek alakzatba.

Esőfelhők gyülekeznek,
Este rendre megerednek.
Reggelente sűrű ködben
Vadkan hada csörtet körben.

Egerészölyv a magasból
Pásztázza a csőrbe valót.
A fácánkakas zajt verve
Rebben fentre megijedve.

Őszbe fordult már a határ,
Elfáradt a látóhatár.
Lepihent a kánikula,
Köntöse hót lyukas gúnya.