EZÚRIA ÉS ALEXANDROSZ

A lelkem olykor az érzelemmel szövetkezik,   most Norberto agyából szerelmi történet következik:   Elképzelt város melynek közepén egy régi tó, kedves olvasom érzed a szerelemről lesz szó:       Egy zöld színű padon a vár előtt üldögél egy fiú, ki nem volt szerelemes de  a lelke még hiú. Fiatal srác kinek egy füzet van kezében, alkot mert rímek százai járnak a fejében.   Egy új alkotást szeretne kipréselni magából, egy darabot adni e világnak értékes agyából. Miközben fejében gondolatainak hada kavarog, egy lány leül mellé s kérdi félőn: nem zavarok?   A fiú ránéz egy angyal áll mellette , annyira szép egy glória lebeg felette. Szemében a napfénye édesen csillan, a fiú meglepődik ,nem válaszol  neki vígan.   Ahogy a fiú ránéz félőn a lányra , gondolatok kapnak fejében szárnyra. A két fiatal egymásra néz ,ez vonzalom jele. E a pillanatban még segít a  sors  keze.   Mi a neved kérdi a fiú félőn a lánytól, aki szinte fel van tüzelve az érzelmi vágytól. A lány fülébe súgja nem mondhatom el , fiúra nézve érzései elől ő sem bújhat el.   A nevemet az égiektől kaptam, mert én sok mindent adtam. Szerelemből alkotott mint RÓMEÓ S JÚLIA , de az én nevem nem más mint :EZÚRIA    Ezúria egy név melyet a fiú még sohasem hallott, de ő szép lány s  a fiú lelkében szerelmet vallott. A fiú a lány kezét lassan megfogja aztán átöleli, az érintés most ezeket a  szavakat követi :   Tudod lázadó vagyok kinek életében  nem volt még szerelem , mint minden ember folyton  csak önmagam keresem .   A lány elcsukó hangon kérdezi a fiú nevét, akinek már a versek s a lány elvette eszét. Az én nevem kérlek e délután ne legyen fontos, A fiú:kérlek tégy meg nekem valamit pont most.   Érintsd meg szívem most ,füledbe súgom nevemet. Alexandrosznak hívnak,jelentése lelket védő. Amióta verseket írok azóta lettem isten félő. Mert a sors akarta találkozzunk,s egymást lássuk.   Alexandrosz karjába zárja a törékeny lányt, kit az élet és a sors egyaránt neki szánt. Agyam hozta létre vagy igaz volt e ki történet , higgy a szerelem erejében s veled is megtörténhet.   Ezúriának szőke fürtökben hullámzott a haja, amikor a fú ránézett szinte elállt lélegzet s szava. Csodálta milyen szép a törékeny szépség , valami földi csoda nem is lehet kétség.   Alexandrosz lágyan érinti szép Ezúria arcát, közben végig simítja a lány libabőrős karját. Mind tudjuk ez a szerelem egyetlen jele, egyben a sors elérhető kinyújtott keze.   Egymás szemébe néznek s az első csók csattan, a fiú szerelmes szót súg a lány fülébe halkan. Ezúria szép neved van nagyon s tetszel, tán egy másik világban találkoztunk egyszer.   Most megáll az idő s egyre csak kacagnak , a padon ülve egy helyben maradnak. Alexandrosz nem mond azt szeretsz, mert nemsokára úgyis elfeledsz.   Ezúria ne mond ezt nagyon kérlek, felkiáltom neved ha kell az égnek. Hallják a felhők felett élő túlvilági lények, a te szerelmed nélkül én mit sem érek.   Csókod akár levegő a testemnek, érintésed éltető emberi lelkemnek. Illatod akár vörös rózsa a kertben, tudod "Szeretlek" biztos vagyok ebben  az egyetlen egyben.   Mikor kettesben sétáltak így szólt a fiú a lányhoz, Szeretnélek téged elvinni egy őreg fához. Alexandrosz , ez a fa nagyon fontos neked ? Igen.