Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | Márkus Katalin | 2 hozzászólás
Nézem a gyertyák apró lángját,
szemeimben könny csillog.
Könnyeim fátylán át,
látom kedves arcotok.
Itt vagytok mind, akiket szerettem,
nagyszülők, apám, szeretett férjem.
Ajkatok néma, néztek szótlanul,
ölelne karotok, de nem mozdul.
Látjátok könnyeim, szomorú arcomon,
már nem tudjátok, mi a fájdalom.
Csak remélni merem, jó helyen vagytok,
angyalok vigyázzák örök álmotok.
/ M.J.Kata /
Régen,mikor kicsi voltam,
Édesanyám kezét fogtam.
Elvitt,ahol papám feküdt,
ahol,fejfa volt mindenütt.
Fejfák alatt gyertyák égtek,
anyám súgta:-régen éltek-!
Éltek,de már itt alszanak,
eltemetve itt nyugszanak.
A sírkertben lázban égtem,
ahogy anyám arcát néztem,
a szeméből,könny patakzott,
és a térde megbicsaklott.
Ajkai közt imát mondott,
egész testem,megborzongott!
Átölelt és úgy közölte,
miért járunk temetőbe.
Megértettem,felnőtt lettem,
Általa,új erőt nyertem,
tisztelgek a sírok előtt,
hisz szerettek Ők azelőtt!
|
|
13 éve | Márkus Katalin | 0 hozzászólás
Fényárban úsznak a temetők,
világítván az utat nekik.
De a sötét mélyből felfelé,
senki sem érkezik.
Némán állunk a sírok körül,
lesütött szemekkel.
A gyertyák imbolygó fényében,
talán egy szellem suhan el.
Megrendülten emlékezünk.
Látjuk őket vidámnak, erősnek.
Majd üveges szemmel,
kiszolgáltatva az enyészetnek.
Utolsót lobban a gyertyák lángja,
halkan sóhajtozunk.
A temetőket átöleli a sötétség,
mi csendben hazaballagunk.
/ M.J.Kata /
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás