Kiszakadt idő

Karácsonykor a hívő lelkek a templomban gyülekeznek,

Énekeket énekelnek, s csendben a papra figyelnek.

Szegények és gazdagok Isten házába járnak,

Ahol csodálatos érzés támad:

Az emberek egy kis időre egyenlőkké válnak,

Jézus-Krisztus születésére várnak.

A szél titkon a fáknak súgja:

Gyönyörű nap a mai! - halkan suhogja,

Hogy az éjféli misét meg ne zavarja.

De a jónak könnyen vége szakad.

Az egész pillanatok alatt elillan.

Karácsony

Egy fényes csillag ragyogja be a sötét eget,

Hideg az éjszaka, mindenki fázik és beteg.

Fázik az ember, és beteg,

Hiányzik nagyon a szeretet.

Szomorú, sötét barlangba vezet a fény,

Juhok bégetnek az alom rejtekén.

Fázik az ember, és beteg,

Hiányzik nagyon a szeretet.

Vándorok pihennek a bárányok között,

Egy férfi és egy nő a menedékbe költözött…

Fázik az ember, és beteg,

Hiányzik nagyon a szeretet.

A jászolból gyermeksírás tör elő,

Anyja boldog, újszülöttét ölelő.

Ó, ne higgyétek, nem sírok, nem panaszkodom

De ez lesz az első karácsonyom

Ahol a falak, melyek körülvesznek

És a tetőn a cserepek, melyek fejem fölött lesznek

Nem az otthonom

Ugyan, szeretteim között leszek

És itt is, csak, mint otthon

Teszek-veszek

És levegőt is éppúgy veszek

Hol orromon keresztül, hol meg a számon

És itt se, kéri rajtam, senki számon

Ha elrontok valamit

Bár ugyan úgy, mint otthon

Vétkeimet szánom-bánom

És nem is venném én zokon

Ha nem az lenne rá az okom

Ami az ittlétem oka

Mert higgyétek el nekem

Ez már a lecsúszás

Elég súlyos foka

Ó, ne higgyétek, hogy sírok, vagy panaszkodom

De ez lesz az első karácsonyom

Ahol a falak, melyek körülvesznek

És a tetőn a cserepek, melyek fejem fölött lesznek

Nem az otthonom

Karácsony napján.

Hol Karácsony napja van, ott béke, s szeretet,
Havas ágakon kismadár integet.

H ull a hó, és ragyognak a fények,
A blakod nyitva van, és hallatszik az ének.
R eszket a város, mert fáznak az emberek, 
S ietnek haza a családhoz, mert ők is még gyerekek. 
Á m az éjjel már a hó sem esett, 
N yílik az ajtó, és egy Angyalod érkezett.
I tt van a szeretet, mi szívünkben él és éltet,

T él van, és csengő szó, mosolyog a népnek. 
Ü völt az angyalom, hogy szóljon teneked, 
N yisd ki az ablakod, és hallgasd a versemet:
D ing-dong, szól a csengő, Télapó megérkezett.

Karácsonyfa tündököl a meleg szobában, 

a halacska fickándozik a fürdőkádban. 

Minden olyan idilli, minden ember boldog...

De azért ne feledjük azt az egy-két dolgot,

amit az ünnepi hangulat gátol,

mi lesz a fából és a halacskából.

Míg mi rosszullétig zabáljuk magunkat,

ártatlan gyerekek éppen éhenhalnak.

Míg te a meleg szobában figyelsz gyermekedre,

a hajléktalan fagyos tekintete néz a végtelenbe.

És ne felejtsük el közös barátunkat, 

...., aki már nem karácsonyozhat...

Gyermek voltam, álmodoztam,
a Jézuskát nagyon vártam.
Szenteste délutánján,
türelmem már nagyon fogytán.
A nagymamám kézen fogott,
s a hófelhős égre mutatott.
Látod fent az angyalokat?
Karácsonyfával suhannak.
Sok kis gyermek várja őket,
reggelre majd ideérnek.
És én az angyalokat láttam,
teljesen megnyugodtam.
Boldogan hajtottam álomra fejemet,
mert tudtam, hozzám is eljönnek.
A Jézuskától kért babáról álmodtam,
s kora reggel már ébren voltam.
Az angyalok bizony megelőztek,
éjjel, csendben letették terhüket.

Ha eljön a tél, a fák vigyázban állnak,

Mozdulatlan, mint ki tiszteleg,

Leveleik lassan mind lehullanak,

Az utolsó hónap ez,

Mit úgy várnak az emberek.

Szép hónap,

Mert mindenki fehér ruhát kap,

Aztán eldöntheti, leveti

Vagy újra fölveszi azt.

Hófehér minden,

Ezt a Nap is féloldalról nézi,

Pár hónap,

Míg e tisztaságot megtörheti.

De addig is halljuk,

Hogy ropog a hó,

Szagához semmi sem hasonló,

Ezernyi csillag,

Rgyog szemünk előtt,

Hófehér dunna oltalmaz,

Minden házztetőt.

Hópelyheket kerget a szél,

Hangja kemény telet ígér.

Zúgnak-búgnak a fenyőfák,

A nyugalmat megzavarják.

Lepihent az őszi mező,

Ágya pihe-puha felhő.

Ám a gyerekek örülnek,

Mert hóembert építhetnek.

Ismét zengő a száncsengő,

Hisz zenéje főszereplő.

Hegyen át és völgyön át,

Télapó viszi puttonyát.

Istenem! De szép Karácsony,

Mákos bejgli a kalácsom.

Csodás varázs, karácsonyfa,

Ajándékkal megrakodva.