Mottó: Különösen hideg időben egy "szürrealista" helyett ide nekem inkább egy "realista-szűr"-t. Most mégis az elsővel szolgálok.
Ami megmarad belőlünk
Zörögnek a sápadt bordák
Az állkapocs húst követel
Éltüket már torra hordták
Pótolják mit halál vett el
Inaik rég lerohadtak
Most zörögve mulatozván
Múlt létüknek jövőt adnak
Egy kastélynak ódon ormán
Vakon kacsint a szemüreg
Mint valaha szépasszonyra
Ma sötéten őt nézné meg
Saját teste kicsit zsongva
A csonttömeg némán visong
Ürítené a volt-kelyhet
Múlt-ajakról csörög a song
Mely beszédet végleg elvet
Ma csak szikár dohos tömeg
Valaha tán rengett hája
Dús étkeket evett ő meg
S most itt csontváz lakomája
Elmereng ha újra élne
Mit is tenne hová menne
Gubbasztana újra félve
Aztán ismét mérget venne
De hiába Elmúlt léte
Számára az idő megállt
És nem tudja vajon vét-e
Még mióta halottá vált
Csak a csontok csörrenése
Hallatszik a nagy mély csendben
S közben néma kés fenése
Az idő pusztít örök rendben
*
Óra kattog éltünk telik
Megöregszünk majd eltűnünk
Perc létünket ketté szelik
A halálban már nincs bűnünk
De emlékünk hátramarad
Csontváz-torunk az utókor
Mert az idő velük halad
Ha érdemes - nekünk bókol
(1981)
Utolsó hozzászólás