Javítási javaslataim:

7 éve | Vincze László | 13 hozzászólás

Télen a jégen

Télen a jégen; már régen,

elestem én, el bizony.

El stem egy esten,

az út volt ott keskeny.

Az út volt keskeny,

keskeny és csúszós.                   keskeny, csúszékony.

Mit tehettem hát én?

Hát felkeltem serényen.             Gyorsan felkeltem fürgén.

         Cinege szállt a kopasz fára,

         A hidegben eleségre várva.

         Etetőben faggyú, és olajosmag,

         Finom eleség a kismadárnak.

         A hideg hó mindent beborított,

         De a cinege vidáman lakmározott.

         Mert a jó emberek gondoltak rája,

         Ezért a Cinege tavasszal meghálálja.

Blablácska

Mondod, mondod, itt a gombod

Fogd meg gyorsan, s nem lesz gondod

Kéményt seper ez az úr, kéményedbe beletúr

Kisöpri a kisöprendőt, sapkát hord ő, és nem kendőt

Tél van, jég van, nagy a hó

Fázik minden nagyanyó

Kinek nincsen nagyapója

Háza előtt nagy a hója

Majd a tél is messze száll

Ezt csicsergi egy madár

Fűtsön ki, ki a kályhába

Hogy, ne fagyjon le a lába

És, ne szökjön fel a láza

Hogyha nincsen néki háza

Várja a jó meleg Pláza

Géz, a kézen

Géz a seben

Gézes kézzel teli zsebem

Zsebben a kis zsebibaba

Hordja őt a zsebimama

Ne ugrándozz zsebimama

Kiesik a zsebibaba

Ki mér

Ki mer

Ki dúl

Ki dől

Ki úr

Ki ír

Ki olvas

Ki alvós

Ki vidám

Ki vad ám

Bár nem vagyok én madám

Soraimat mégis szeretettel adám

Ne búsulj babám, legyél inkább vidám

              Téli Világ

A befagyott tó partján állok,és nézem

ahogyan a gyenge napsugár,

végigsiklik a tó jegén

Eszembe jutott gyermekkorom,ahol

pajtásaimmal oly boldog voltam,

és sokat csúszkáltam.

A hideg szél pirosra festi arcomat,

összeborzolja, megőszült hajamat.

Olyan békés és csendes a táj,hogy

háborgó lelkem is megynyugvást talál.

Az ember még a szíve dobbanását is

hallja,közben figyelem,ahogyan a

szálló hópehely a kavargó szélben,

maga kis táncát járja.

Tél

Nem látni a Napot egy hete,

Nem ad forróságot melege.

Tán ezért fázom éjszaka,

Lesz még nyár valaha?

Minden lélegzet csöpp kis halál,

Minden szívverés hozza a pusztulást.

Kell-e még nekem a zöld kikelet,

Nem felesleges-e mint az ékezet?

Már nem írok, nem számolok,

Már azt sem tudom, én ki vagyok.

Van-e ki még kézzel ír levelet,

És gép nélkül tudja: egy meg egy?

Hanyatlás, elbutulás, boldogság,

Hanyatlás, önösség és kifogás

 
Fuss tél, rohanj, küldelek!
Bár élvezem még veled a perceket,
de bejárja lelkemet,
mint illat a levegőt,
valami édesen furcsa,
új utáni vágy,
konok akaratossággal járja át.
Szeretlek! De menned kell.
Tudod?!
Hiányzik, hogy lássam a holnapot.
Szélhárfád hangját hallgatva,
szívesen táncolok veled..
De látod?
Mint egy szűzi álom,
egyre fehérebb leszek,
hóvakság gyötri arcomon a hajnalt,
sokáig nem élhetek veled.
Talán csapodár vagyok nagyon,
de akkor is,
kívánom a tavaszt, akarom,
és bocsánat, de téged felejteni.