A szikrázó napsugár meleg sugarait szórja a kivirult tájra,

    A sárga kikirícstől virító zöldelő határra.

    Lágy szellő simogatja a vízparti nádszálakat,

    Olyan érzés fog el,mintha köszönni leborulnának.

    Fákon, zöldelő bokrokon madarak énekelnek,

    Csivitelő hangjukkal minden arrajárót köszöntenek.

    A szorgos méhek nektárt gyűjtenek a réti virágokon,

    Tarka pillangók vidáman cikáznak a békés tájon.

    A zsilipnél csak a folyóvíz zuhatagát hallom,néha az is

    Elcsendesedik,hogy a békés tájon nehogy zajt csapjon.

Természet, te drága kincs
Amihez hasonló sincs.
Virágaid ontod,
Arcomról a gondok
Suhanva elrepülnek.
Zordon hideg télnek
Immáron vége!

Langyos eső mossa
A földet, s a Nap ma
Nyűglődve felnevet.
Gondja ma rengeteg.
Yetik otthonában
Fa nem kell honában,
Ugyanis ma Nap fűt.
Végre hoz sok derűt,
Ahogyan elűzi
Langy esőt a szűzi
Lágy meleg sugara,
Aranyló fénysávja.
Tavasz! Ó! Te drága!

2010.05.02.

Azt ígérik itt a tavasz

Remélem, hogy nem lesz ravasz

Befagyott a fenekem

A napsütés kell nekem

Fázik a láb, kérem szépen

Szerencsére, nem kell lépnem

Jó nekem, ha ugrálok

S, ha kedvem tartja, felszállok

Macska jár, az ágak között

Meglapulok, nem ütközök

Ha, kibírtam a hosszú telet

Ne legyek már macskanyelet

Utifűre lépek, talpam  alatt egy lapú,

nincsenek nyomok jó irányba megyek- lassú

ütemben és izgága a lelkem, de nem sívár,

mindent mi  jó volt, szép tavaszt visszavár.

Eredményes ez a keresés, mert jön új, sok tavasz

rendhagyó a világ, s minden ugyanaz....

Sok álom kergethet, szép arcod, mosolyod,

az égen felhő, akkor mi sosem volt,

remélve ballagok, mint sziklára lépő,

bármi jöhet, csak ne legyen idegtépő,

előttem lebeg az az érett lányos mosoly,

olyan, mint este, ha  egy könyvet olvasol .

 
Fuss tél, rohanj, küldelek!
Bár élvezem még veled a perceket,
de bejárja lelkemet,
mint illat a levegőt,
valami édesen furcsa,
új utáni vágy,
konok akaratossággal járja át.
Szeretlek! De menned kell.
Tudod?!
Hiányzik, hogy lássam a holnapot.
Szélhárfád hangját hallgatva,
szívesen táncolok veled..
De látod?
Mint egy szűzi álom,
egyre fehérebb leszek,
hóvakság gyötri arcomon a hajnalt,
sokáig nem élhetek veled.
Talán csapodár vagyok nagyon,
de akkor is,
kívánom a tavaszt, akarom,
és bocsánat, de téged felejteni.

Honvágy...

Lopakodik a tavasz....