Vörösborok

Fiatal szíve élénken ver,
lelke még formálódó – képlékeny.
Nyelve csípős.
Illata sokszor zavarba,
friss gyümölcsös íze
pedig lázba hoz.
Szép vörös ágyába feküdni
minden este érdemes vele.

Amikor bíbor ragyogása
éppen pirkadni kezd,
bájosan mosolyog,
simulékony természetét
titkon mutatja meg neked.
Illatos patakja garatod simogatja,
aromája agyadig hatol fel.
Néhány pohár után,
szófukar nem leszel.

Öreg tőke vérét, ha szádba veszed
és érzed, hogy vanília ízű izzadt testében
aszalt gyümölcsök,
vagy kinyílt virágok olvadnak széjjel,
s bársonyos bőre összeér a tiéddel,
gyújts gyertyát, és ezt a csodát -
kiket szeretsz, azokkal fogyaszd el!

Tegnapot elhagyva ébred a reggel,

a Nap ma csak  miattam kelt fel.

Az élet- erő fellélegzik bennem,

testem mintha feledné vénülésem.

Jól érzem magam lelkem nyugalmában,

szelíd békesség ült le a szobámban.

Rend van fejemben, öröm a szívemben,

mert tudom Istenem szeret engem.

Zászló

Zászló leng a vár magasán,
Selyem szőtt háromszínű lobogó.
A színei: piros, fehér, zöld;
Duzzad széltől, és ez olyan megható.

Álmodom, vagy igaz talán?
Nem hiszek a szememnek!
Kicsi leány mit rajzoltál?
A hazát védi ez az erőd,

               ami az én szerelmem.

Tavaszi szerelem

Zúg, suttog a langy tavaszi szél,
Engem megnyugtat, és jót ígér.
Nem volt ez mindig így
Esztendőkkel ezelőtt.
De jöttél Te, és megváltozott az életem,
Őrülten szeretlek Téged, Kedvesem!

Jöttél, mert imámmal hívtalak,

miért törted meg kijelölt utamat?

Lélek sugaram keltett életre,

visszatértél idegen testet öltve.

Nem ismerlek, hangod idegen

nyugtalanságot érzek idebenn.

Miért vagy itt, aztán merre mégy,

villanásra jössz, vagy maradná lmég?

Nem akarom, hogy szívemben itt ragadj,

félek fájni fog amit hátrahagysz.

Vigyázni jöttél rám, mondod hangtalan,

őrangyalod vagyok nappal és álmodban.

Ó, látom már arcod, fényben tündököl

Puha szárnyad szememről könnyet letöröl. 

Kispárnámra fekszel, őrízed az álmom,

Drága kedvesem , szerelmetes párom.

Greff Norberto

Sötét világodban,
sötét utadon járva
a szeretet rángat ki a fénybe.
Mindig melletted áll valaki,
ezt, kérlek, tartsd észben.
Valaki érted él
és a lelkedért.
Valaki könnyet ejt érted,
mint igaz emberért.
Valaki mindig ott van, segítsen,
és nem engedheti meg soha,
téged elveszítsen.
Ez a segítség lehet:
a szerető család,
vagy egy igaz barát.
Akinek mindig halld
meg igaz szavát.

A ripacs

.

Pirosodik szombaton a pipacs,
Levele hull már vasárnapra.
A színpadon büszkén áll a ripacs,
Cirkusz! Ki emlékszik a másnapra?
Izgalmas élet, ennyi volt az élet...
Dagadhat  bár keble büszkeségtől,
A kedvem elment ettől az egésztől...

Én házat építenék a szeretetnek,

kinyitott ajtaján ti is bemehettek.

Kő-erős falait díszíteném dúsan,

betérnének ide elfáradtan sokan.

Fehér fény ragyogás tölti be a teret,

hűs, csendes békére találnak a lelkek.

Szíve őrömét érezi  a boldogtalan,

bűn terhét lerakva lép tovább gondtalan.

Szemedről letörlik fájdalmad könnyeit,

a társtalan igaz barátokra  lel itt.

E helyen mindig győz a jó, az igazság.

Már van ilyen hely, ez az égi mennyország.

kéken szikráznak a csillagok

a hold is kéken ragyog 

szemben a széllel,háttal a gátnak

a szelek porörvényt kavarva járnak

itt legyen vége ahol semmi nincs

itt ahol a bánat messzi kincs

sehol nincs oly szép világ

mint a miénk

sehol nincs olyan régi táj

mint a miénk.

ekkor,és máshol, 

csakolyan mint máskor

habzó a folyam, nagy vizekbe sodor, 

az égen förgeteg, a hajó komor

komor,de ahova tart, nagy vidámság lesz

zengő szerenád, tömeg, elfogy a légszesz