Hűtlen szerelem..

.... Varjúk kárognak a száraz jegenyén

sőtét fellegeket kavar az öszi szél.

barázdák feldúlva akárcsak a szivem

emlékeket őről kínok közt szenvedem.

Varjúk kárognak a száraz jegemyén

felkelőben van a nap az ég peremén.

bár maradt vólna a másik oldalon,

sötétségre, nem a fényre kivánkozom

Varjúk kárognak a száraz jegenyén,

azt károgják feledésben van az erény.

Felejteni az az egy amit nem tudok

, éjjel,nappal kínoznak a gondolatok.

Az éj megvárja míg a Nap felkel,

fénygyöngén ébred, álmos a reggel.

A völgyekben, gyöngy-könnyes köd szitál,

tölgyek levelét rozsda marja már.

Szűrkésre festődik az ég kékje,

felhőbe mosódik alkonyok szépsége.

Selyemsuhogású a déli szél,

a Nap elbújt a hármas-hegy mőgé.

Hűvös estén látszik a lehellet,

az elmúlás somforog közelebb.

Vérző szív

 Félve írta ezt a levelet magának,

titokban remélem jön rá válasz

Nem tudom tovább a titkot tartani,

Szivem bánatát tovább halasztani

Halálos szerelmet érzek maga iránt,

és remélem nem fog megvetni tán.

Tudom,nagy a külömbség közöttünk,

ha ezt elnézi boldogság lesz köztünk.

Nekem az is elég,ha csak láthatom,

s hangja éltetni fogja az álmom.

Ha csak can a szivében egy kis hely,

konyörgöm,ne utasítson el

Lecsorog a horizonton a Nap vörös fénye,

ezűstarcú teli-Hold kúszik fel az égre.

Fekete csönd borul  hírtelen a tájra,

varázslatos az ég kifeszített vászna.

Csodálattal bámulom csillagok aranyát,

mintha nem érezném az idő haladását.

Csillagod is fent van, de nem érem el,

szívem sarkában a fájdalom térdepel.

Árnyaival kisért a történelem,

az emberekben érik a félelem.

Ember folyam gátak nélkül árad,

veszélybe kerül hazád és házad.

Nagyon nehéz semlegesnek lenni,

nem jó most gyülölni, se szeretni.

Alattomos féreg furakodik Európába,

észrevétlen, nem is figyelsz rája.

Én áldást kérek a nyomorultakra,

óvó kezek vezessék őket szebb utakra.

De ki ártó szándékkal lép e földre,

büntessék azokat, bilincset a kézre!

Gombabomba

Leesett tegnap vagy negyvennapnyi eső
Mára hála elállt, bújik a nap elő.
Fogom a kosaram, megyek a mezőre.
Most terem a gomba, aratok belőle.

Amit kitalálok, szinte mindig úgy lesz.
Aki lusta szedni, gombát piacon vesz.
Ingyért megszedhetem nagy öblű kosaram.
Délben potyán telepakolhatom hasam.

Csizmámra felragad néhány kilónyi sár.
Nem érdekel, hamar megtelik a kosár.
Máris viszem haza lábam s karom terhét.
Gombapörkölt lesz ma nálamnál az ebéd.

Ajtóstul rontok be a konyhaszentélybe.

      Forog a föld....

. Forog a föld,forog a kerék,senki

nem tudja mi lesz a szomorú vég.

Kik ma még uralmon vannak,ki tudja

mi lesz velük holnap ?

Periklesz és Plató és a sok híres

filozófáló demokráciát álmodók

Kik nem láttak jóval előbbre mert

Bíztak,százféle isteneikben.

Azóta a földünk kissé megváltozott,

vallások uralják ezt a világot.

Országok élén bűnözők vannak,kik

a nép kárára háborút akarnak

Ma végleg kiírlak magamból,

papíromon se hagyjál nyomot.

Szánalomból nem sírok útánad,

veled-érzéseim elfogytak, járd egyedül útad.

Közös életünk lapjait kitépem,

felejtésbe dobom, értéktelen nékem.

Terheidet tovább nem cipelem,

álarcos szereped véget ért bennem.

Ábránd........

Egész életemben álmodtam valakiről,

Ismeretlenűl kibontakozott a képzeletemből.

Ismertem szemeit amikből a fény sugárzott,

gesztenyebarna haját ami szépen hullámzott

az ajka akárcsak az eper arra mintázódott.

Soha nem találkoztam álmaim szépségével,

csak reméltem,egy nap elém kerűl mindenével

amit régóta várok,életem egész reményével.

Tudom,hogy ő létezik valahol és ha tudnám hól,

repülnék mint szélvész amíg oda nem érnék.