Feltettem ezt a versemet,amit a piskozatból átmásoltam ide

közben érthetetlenül eltünk

Itt születtem én, a Dél - Alföld vidékén,

pusztaság a szívem, szülőföld énnekem.

Virágos mezőkön gyermekként futottam,

nyíló vadvirágból koszorút is fontam.

Merengek az égre, távoli vidékre

aranyló kalászok, és kéklő szarkaláb,

odafent Sas- madár, köröz, majd meg - megáll.

Kering a magasba, leszáll egy falatra.

A mezőn birkanyáj, csengőszó messze száll.

Szentjánosbogarak, kicsi fényt gyújtanak.

Juhászbojtár ballag, megy a birkák után,

magasból tekint rá a fénylő holdsugár.

SáTáN és ISTeN

Fekete és fehér, a rossz és a jó

Időtlen-idők óta csatázik

Lehet, néha úgy látszik

Odalesz a jó és győz a gonosz

Tűz fényét adja mégis a fekete szén

Együvé tartozik a két őselem

A harc is köztük, csak hiedelem.

A Nap tüze perzsel remeg a lég,

fényteste izzik, mint forró acél.

Lesújtott az ég lángoló kardja,

fél Európa szenved miatta.

Haragjában tombol, nincs kegyelem,

fákat gyújt lángra a kis szigeten.

Levegő vibrál fullaszt a pára,

szünhetne már a nyár lángolása.

Tikkad a vetés, tar a legelő,

sós levében az ember feje fő.

Hideg télben a nyarat akartuk

ime tt van, bőségesen kapjuk.

Megy a korsó a kútra...

Megy a korsó a kútra viszi

a menyecske,vízért megy,

 vagy talán valami más jár

az eszében.?

Legény vár a kútnál,pedri

a bajszát,nézi,nézi Juliskát.

-Szépséges amgyalom ha

tudnád,mi az én bajom-

-Mit akar kend tőlem?

Van nekem uram,aki mindent

megád nékem,jobb ha minnél

előbb elmegy innem.-

-Édes Juliskám két éve vagy

asszony már, az urad meddő,

meddig vársz még?Soha nem

lesz neked babakendő.-

-Kend menjen az útjára ne

szóljon az én uram dolgába

hagyjon engem magamra

Ha el nem megy megbánja-

-Szép asszonyom,lelkem

nem akarok én neked rosszat

van egy kis nyúl itt a bokor

aljába elveszett a mamája-

-Hát azt még megnézném

és a kisnyulat talán elvinném

mutassa meg kend nekem

vezessen oda engem-

A legénynek nagy mosoly

volt az arcán,bajuszát jól

megpederte a menyecskét

szépen odavezette.

                 Gyermekkorom szép emléke!

 A folydogáló kerekkút életem szép emlékét őrzi,

még ma is boldog gyermekkoromat felidézi.

Pajtásaimmal a kútnál oly sokat játszottunk,

ugráltunk, pancsoltunk,vagy bújócskáztunk.

Ez a hely volt,hol nap mint nap többször megfordultam,

kopott kantával nagyanyámnak,a főzéshez vizet hordtam.

Mikor odaértem mohón ittam a csapról,vagy kezemből a

hűsítő vizet,és a vízcseppek mint ezernyi buborék

szanaszép fröccsentek.

            A képzelet...

Míly varázslat köti lelkemet

hogy előtted megállok,

lelked sejtelmes viágába

a képzelet szárnyain szállok.

Mintha láttalak volna valaha,

vagy csak képzelem mind ezt?

Szinte hihetetlen a hasonlatosság,

mely előttem lengedez.

Miért vagy olyan ismerős nekem?

mint idegen arc közül senki,

talán a bánat oly ismerős,

mely arcodat körül lengi.

   Lángoló szerelem...

.. Szemeivel mohón nézett,

menthetetlenül megigétett.

Engedte,hogy szeressem,

karjai közt vágyón élveztem.

Szerelmem ágaskodott mint

a tenger,ami határt nem ismer.

De még nem volt az minden,

mosolygott,húzott magához

Szédítő ölelésekbe kezdtünk,

új pózokban mindent kiéltünk.

Szakadékok torka csupa kéj,

magához húzott a buja mély.

Mint két vad kínoztuk magunkat,

amíg testünk végleg lelankadt.

 Gyermek szeresd Édesanyádat!

Gyermek szeresd Édesanyádat, amíg szeretheted,

hisz az életed is neki köszönheted.

Ő tanított beszélni és járni,azt aszót,hogy

mama , előbb kimondani.

Fogta kezedet tanított írni , olvasni,

másokat szeretni,másokat becsülni.

De sokat is fáradozott érted, sok

álmatlanéjszakát virrasztott melletted.

Nézd míly rossz az árvának,nincs Édesanyja,

aki Őt ápolja és gondozza, aki szeresse,

ruháját mossa , vasalja, a tányérját

finom étellel megrakja.

Én nem leszek,mindig csak a második,
az én szívem többről álmodik.
Ez pokol,amiben most égek,
ha csak a második lehetek,inkább ebből kilépek.

Én nem leszek,naív,kit,ha hitegetnek,
sebezhetővé válik,és többé nem nyílik ki senkinek.
Én nem leszek neked,mindig csak a második,
tudod Drágám,minden és mindenki változik.

Csak a második,azt akarod,az legyek,
de hidd el,többé bohóc a színpadon nem leszek.
Elválunk harag nélkül,csendesen,
borzasztó érzés,mert belül meg szakad a szívem rendesen.