Angyal vigyázzon rád
Végtelen úton haladva gondoltam írok
Reggel,ha felkelsz tudd nem sírok
Túl leszek már az út felén
Fel kel a nap az ég tetején
Te már alszol megnyugodott lelked
Remélem szerepem van nekem ebben
Gondolatom eljut hozzàd
Az én angyalom vigyáz most rád
Figyel téged óvja álmod
Símogat betakar, ha takaród nem találod.
Óv, távol tart rosz álmoktól
Gondolatod legyen bárhol
Reggel ébreszt időben
Üzenetet küld tőlem.
Az arcodra mosolyt visz és látja
E vers nem volt hiába
Eme iromány elérte a célját
Ha,most mosolyogsz s felvidulsz láttán
Hiszen ez volt a célja, na persze az is
Hogy gondolj rám néha.

Tudom,hogy te gondolsz rám
Mert én is ezt teszem
Mert az érzelem számít és
Nem az mit mond az eszem
Vagy a vágy a kéj irányítja újjam
Azt hogy a füledbe súgjam
Érezd a testem forró kemény
Lesz e még így vagy marad a remény
Akarnám hogy így legyen
Ha,nem lesz lassan elfeledem
Emlék lesz csupán mint minden
Többet gondoltunk mi ketten
Szeretnélek látni érinteni tested
Csókolni szád,persze ha van merszed
Tudom elmondtuk ezt nem lehet csinálni
Nem tehetek róla ezt tenné bárki
Ki,hasonlóan gondol rád mint én
Ha,az alagút végén nincs sötét csak fény.

Csak egy pár sor amit adhatok emlékül neked
Tölthettem volna több időt is veled
Ennyire tellett ennyi volt megírva
Remélem jó emlék e líra
Ha,máskor találkoztunk volna talán
Nem lett volna ilyen talány
Ne sírj, ne bánkódj miattam
Bilincs kezeden egyszer lepattan
Többet nem írok nem kereslek már
Remélem nem öl meg a fránya magány
Valahol van valaki aki szabad
Nincs rajta semmilyen lakat
Bármerre is sodor majd az élet
Én sem feledlek el téged

Szeretnék szeretni s szeretve lenni
Csak egyszerűen veled lenni
Fogni kezed érinteni bőröd
Lenni a mindennapi hősöd
Gondolni rád és tudni,hogy te is ezt teszed
Boldog lenne az élet így veled
Ébredni eggyütt a kakas szóra
Nevetni mindenen ez lenne igazán jó móka
Jönni, menni csak eggyütt lenni
Bár csak tudnám mit kell ezért tenni
Várni vagy lépni
Merjek jobban körül nézni
Mindig vissza vissza térek
A gondolatok rádnézve szépek
Tudom te sem túdsz igazán engedni
Kiváncsi vagy milyen megint szeretni
Nem látsz, nem szólsz, csak sugalsz
Hogy érezzem a szívembe marsz
Nem erősen, csak kicsit,gyengén
Ne sérüljön meg az elmém
Várok még bírom,még nem találok senkit
Várom ki szívemet betőlti fentig
Hogy lesz e olyan mint te,nem tudhatom
Azt sem,hogy ezt én akarom
Hisz megtaláltalak,itt vagy,vagy talán mégse
Ki az ki lehet ki helyedbe lépne
Nem játszom én a ma született bárányt
Vagy egy félre siklott vágányt
Rád gondolok most is mert,hisz ezt most írom
Nem lehet véletlen,ne aggódj, kibírom
Szerettem volna,hogy tudd,hiányzol
Ha,nem is fogom kezed,nem vagyok távol.

Egy mérlegnek ismeretlenül
Mérleg vagy ki mérlegel pozitivitásod életre kel.Szép vagy és szereted a szépet
Ezzel lehet kápráztatni téged
Beszélsz sokat szereted,ha mondod
Dicsérve téged kapnak jó pontot
Romantikus vacsora tetszik tenéked
Éled a szép ruhát és minden szépet
Ha, bármilyen vitás dolog merül fel
Elemzed s a magyarázat sem marad el
Figyelsz arra,hogy igazad legyen
Érvelsz,ha kell,de ne árts nekem
A világ dolgai nem érdektelenek számodra
Humánusan nézel mindig másokra
A romantikus éned jó formádat hozza
Egy kellemes este,vacsora s a bor csak fokozza
A korona még sem az,hogy enni
Mint inlább mindenkinek szeretve lenni
A jellemzést nem én találtam ki
Csak próbáltam kicsit össze szedni
Hogy valós ez mit leírtam nem tudhatom,hogy él e
A válasz benned van, igaz e vagy még se
Ez a verselés nyálas, vagy csak egyszerűen gagyi
Ha, nem tetszik felejtsd el és annyi
Jön belőlem,nem tehetek róla
Azért nem vagyok egy idióta
Nem mindig írok, csak ha valami megfog
Az mi foglalkoztat s amire gondolok
Mi számomra fontos, kedves nekem
Mondhatni, a verselést szeretem
Tudom nem vagyok Petőfi, én ezt csak szórakozasból teszem
Néha ezt az énemet elő sem veszem
Nem publikálom művem nincs kiadóm sem könyvem
Nekem elég,ha ez öröm neked tőlem
Bár megfordul fejemben, mint gondolsz most rólam
Tán még,mezitláb is ugrál ez a hóban?

Mire várunk?!
Várunk mi ketten, de vajon mire?
Hová tartunk? Merre?
Szíved nem boldog ,meg mondhatja bárki,
arcodon lehet mindezt látni.
Elárulja arcod mi történt a múltba,
Valami most a lelkedet húzza
Elfásulsz,ha nem vagy boldog Meg tőrnek ,szomoritanak a gondok.
Nincs ki öleljen, cirógassa lelked
Pedig ráférne mert szenved!
A szegény ki boldog mert szeret
Vajon cserélnél e vele,ha lehet
A rohanó világba mikor voltál boldog
Emlékszel rá vagy csak homályos foltok
Az ész diktál de néha pihenj le
Figyelj és halgass a szívedre...

2020 szele

Mire vártok?
Itt vagyunk a mostban,
az időzitő mikor robban.
A jel nem elég, bizonyíték kell,
de az sem elég.
Pusztul a világ, az ember nem látja, neki a pénzről szól a fáma.
Ki tehetne érte?
Nem érdekli családja?
Rosszat tesz neki,de ő ezt nem bánja?
Olvadó jég,járvány,rádió jel nem elég?
Mennyi áldozat kell nektek még?
Sokan vagyunk a föld ereje véges,
igy ölitek ti az embert,a kezetek véres.
Az idős ki már hasznotokra nincsen,
hulljon porba mind?

Fülembe dalol a szél egy dallamot,
hallod-e, kedves? - ez a mi kis dalunk.
Lágyan, édesen dúdol egy hajnalon,
valcert jár a tavasz, de mi - siratunk.

Az ifjúi érzelmek szilaj tánca
egyszer majd szelíd öleléssé válik,
a felejthetetlen románc virága
átölel, elringat, de nem szikrázik.

Páros ütemre dobban most a szívünk,
hosszan, mélabúsan jajong a lélek,
megkopottá vált már szivárványszínünk,
hajunk szürkére festették az évek.

Didergő testem idézi a múltat,
még keresem az ismerős dallamot,
de tomboló vihar fülembe fújtat,
az ég sem küld sebeimre balzsamot.

Sétáltam lassan az árnyas fák alatt,

ámulva néztem hol utam elhaladt,

faragott kövek, és a régi házak,

hol titkokról susognak a hársak.

Mennyi szépség!- letűnt korok váza,

emlékeket rejt a falak máza,

íves kapuboltban míves ajtó,

rajta oroszlánfej kopogtató.

Nem bírt vele az idő vasfoga,

védi rozsdamart, erős pallosa,

most csodálkozva néz a világra,

ha kopogtatnak, szárnyát kitárja.

Évszázadok suhantak felette,

múlt árnyait magába temette,

történelem már minden szó, és tett,

ami e falak mögött született.

Bolond vezér az éjszakában,

Ostobán bámul a semmibe!

Látomás gyötri beteg elméjét,

De nincs ki megszánja senki se!

Ostoba törpe, meddig még, meddig?

Gonoszul pusztítod szép hazánk!

Úgyis eljön az igazság napja.

Jobb  élet virrad majd reánk!

Éjjel ha félsz, mert levél zörren,

Valahol ébred már a nép.

Egységbe forrhat majd a nemzet,

Tombolva tépi láncát szét!