Csak egy rövid május…

Csak egy röpke pillanat … mégis oly mély nyomot hagyott bennem…

Csak egy érintés… mely változásra késztetett…

Csak egy kis édesség, mely boldogságot okozott…

Csak a szemed… mely oly csodásan ragyogott…

Csak egy mosoly… mely bevésődött emlékezetembe…

Csak egy valaki… Ki nem is volt senki.

Jöttél…s mentél…

Hogy miért kellet találkoznunk? Kérdezem magamtól…

Azt hiszem az idő múlásával, mikor már az összes falevél lehullik akkor már nem fogsz egyáltalán hiányozni… már nem fogok rád gondolni, mert csak egy emlék leszel.

A lélek elnémul , egy tenyér  ha csattan

A szív bezárul 

A rozsdás lakat feljajdul

Majd halkan bekattan

Végszó

Tartozol nekem

egy mosollyal

mely úgy simogatja

orcámat melegével

 mint a nyári napfény

a virágokat, vagy a

tenger mormolása,

vagy a kagyló zúgása,

mit a parton

találtam,  s melyet

fülemhez tartottam.

Tartozol nekem

 kedves szavakkal,

egy simogatással,

mikor kezed

kezemhez  ér,

egy édes  pajkos

kis kacsintással,

melyet várok még,

s várhatok míg

világ a világ…

igaz  odaasással.

Összevesztünk,

közöttünk vihar dúl

végleg, s nem ül

el csendben a szél

sohasem tényleg.

Szavakba öntöm a gondolatom,

Kész káosz a papíron.

Mi lenne,ha lerajzolnám?

Rajzolnék pillangót,

Ahogy repdes a tavaszi réten,

Rajzolnék pipacsot meg szarkalábat

Nevető napot meg pajkos szellőt.

Vagy rajzolnék hideg zord telet

Röptében megfagyó hópelyheket.

Távolból egy csöpp kis kunyhót,

Kályhában pattogó tüzet

Meleget és szeretetet.

De mert rajzolni sem tudok,

Leírom hát

Oly boldogtalan vagyok.

Egy szegény skót farmer a földeken járva

Figyelmes lett egy segélykiáltásra

Odaszaladt nyomban a hang irányába

Rémült fiút látott a zord ingoványba

Derékig elmerült a sötét iszapban

Egyedül kimászni végrehajthatatlan

Sikerült kihúzni a borzalmas halálból

Biztos helyre vitte, az iszaptól távol.

Másnap a házánál díszes hintó állt meg.

A fiúnak  apja jött, akit  ő kimentett.

Jutalmat ajánlott az életmentésért

Mit el nem fogadott a világ kincséért.

Egy holland családnak kislánya született

Ám ez magában még nem lenne nagy eset

Még a neve sem mond a kislányról sokat

Marghareta nevű már akkor is sok akadt

Még az sem különös – hisz sokan ezt tették –

Tizennégy évesen a zárdába küldték,

Hogy eligazodjon majd a háztartásba’

Amikor megérett már a házasságra.

Eleven kislány volt, elhiheti bárki

Ezt az életet nem neki találták ki.

Meg is unta hamar, nem volt még húsz éves

Amidőn egy katonatiszthez ment férjhez.

                                 Ki zárat találsz

                                 a józanész

                                 ingoványba süllyedt

                                 visszacsapó ajtaján,

                                 ne állj kézen

                                 a saját lábadon

                                 hordólakó Diogenész!

NE KERGESD A BOLDOGSÁGOT

Ne kergesd a boldogságot, megtalál az Téged,

Ne törj össze minden álmot, miben hittél régen

Virágok is akkor nyílnak, akkor a legszebbek,

Mikor egy szerelmes szívnek üzenetet visznek.

Ne gondold, hogy az életed  mindig csak boldogság,

Egyetlen egy futó percre, szegődik csak hozzád,

Átöleli bús szívedet, újra tudsz álmodni,

Aztán csendben, nagyon halkan el fog majd köszönni.

A megtalált boldogságot jól rejtsd a szívedbe,

És amikor bánat kísér, emlékezz a percre,

Csillagok sem ragyognak fenn öröké az égen,

Kigyulladnak, lehullanak, és csendben elégnek.

Ezredév  küszöbén   ( István király ünnepére )    ( László M )

Hogy e szép Földünknek lakói lehettünk,

És , hogy e Hazában otthonra lelhettünk,

fejünket meghajtva köszönjük jó Urunk,

Hozzád száll szívünkből ünnepi sóhajunk.

Ezredév küszöbén, augusztus havában.,

Vérrel írt századok letűnő nyomában,

Meghatódva állunk őseinknek földjén,

Első királyunknak , Szent István ünnepén.

Ki örökül hagyta ránk atyai intelmét,

Hitben, szeretetben  fogjuk egymás kezét

Békességben éljünk a Kárpátok alatt,

Hol egykor még, nomádok tüzei lobogtak.

A kenyér becsülete már nem ugyanaz,

mint mikor kézzel aratott a paraszt.

Kemény munka árán lett búzából kenyér,

hólyagot tört a tenyérbe a kaszanyél.

Ma a betevőről, más az elképzelés,

marhahús pogácsa, jó sok majonéz.

A gyereknek emeletes, sajtos stanglili

kell  és kecsappal locsolt  sűltkrumpli.

Egy szelet  kenyér életet menthet,

áldott legyen érte Istenem a neved.

A holnapi éhségtől ne kelljen félnünk,

"Mindennapi kenyerünket add meg nékünk"!